Hajóroncs a Marosban

Érdekes jelenségre hívta fel figyelműnket Tóth Emil aradi lakos, akinek a Lippához tartozó Solymoson hétvégi háza van, ami éppen az Arad–Déva között közlekedő vasútvonalnak a töltése és a Maros között található, a kert hátulsó ajtaján közvetlenül a folyó partjára lehet kijutni.

Amikor a helyszínre értem, a jó egészségnek örvendő, mozgékony, magas, szikár férfi a hátára vett egy tuskószerű, eléggé súlyos, több helyen átfúrt fadarabot, amit a tövénél motorfűrésszel vágtak le valahonnan, majd a kezembe nyomta az evezőlapátot és indultunk a hátulsó kijáraton át a Marosra. A meredek parton óvatosan ereszkedtünk le a víznél lévő kicsiny mólóra, ahol egy vaskaróhoz láncolva, lakattal lezárva himbálózott a csónak. Mivel régóta nem ültem efféle vízi járművön, óvatosan léptem rá, majd leültem a padra, hogy ne inogjon. A gazda, látva a bizonytalanságomat, megnyugtatott: ne izguljak, maga Aradon is a Maros mellett született, ott nőtt fel, tehát minden baj nélkül elevezünk a sekély vízben mintegy 150 méternyire látszó faszerkezetig. Miután kilakatolta a járművet, az elülső pad közepére ültetett, maga a hátulsó padról gyakorlott mozdulatokkal evezett ár ellen, a vízből kilátszó különös alakzat felé. Amikor a közelébe értünk, a ladikot úgy irányította, hogy jól le tudjam fotózni a látszólag 10-12 méter hosszú elsüllyedt hajómaradványt, ami az iszapba ágyazódva, sekély víz miatt került felszínre, ki tudja hány évszázad után. Érdekes módon a bordázatra a külső, kétujjnyi vastag deszkák fa-csapokkal, illetve kovácsolt, kisujjnyi vastag vasszegekkel vannak ráerősítve. Amint kiderült, Tóth Emil a magával hozott tuskószerű, azonos távolságra több helyen átfúrt fadarabot a felborult hajónak az alsó vázából vágta ki, hogy szemléltetni lehessen: a bordák szilárdságát az adta, hogy mindet egy-egy hasonlóan görbén nőtt vagy olyan alakúra faragott, de egyetlen fából faragták ki. A folyó közepén lévő, hozzávetőleg 60-70 centis vízből a hajó oldalának egy része 40-50 centire kiálló két deszka, illetve a bordavégek látszanak ki. Közben azon morfondíroztunk, mire használhatták a járművet, illetve mikor süllyedhetett el. A forrás felöli oldalon tőle mintegy 80 méternyire lévő hullámtörővel kapcsolatba hozva könnyen meglehet, hogy a hajósok nem tudtak a meder közepén a vízben egymástól fél kilométernyire lévő, látszólag emberi kéz által, szabályos kövekből emelt hullámtörőkről, ezért az egyikben fennakadt a hajó, majd 80-100 méter után el is süllyedt.

A roncs sok kérdést felvet, amelyekre a helyszínre érkező történészek, régészek, muzeológusok bizonyára érdekes magyarázatokat tudnának adni, de a magyar időkben a Maros szabályozásán folyt munkálatok, a meder közepén azonos távolságonként megépített hullámtörők története is érdekes, az maga a beszélő történelem lehetne.