Nagy érdeklődés kísérte a sajtó részéről az egykori bányászvezér Miron Cozma visszatérését a Zsilvölgyébe kilenc év kényszer-távolmaradás után. A bányászok részéről azonban éppen ellenkezőleg: minimális volt az érdeklődés.Jóllehet Miron Cozma Lupényt, a zsilvölgyi szakszervezeti mozgalom hagyományos fellegvárát választotta első „hazai” fellépése színhelyének, körülbelül száz eltévedet bányász volt csak kíváncsi a bányavidék egykori korlátlan urára. Elképesztő változás az egy évtizeddel ezelőtti több ezres lelkendező tömegekhez, melyek szentírásként követték a vezér szavát.Az ingerült Cozma szóvá is tette a halvány érdeklődést, nyíltan neheztelve „alattvalói” „hűtlenségét”, saját magát a bányászok védőjének, illetve a törvénytisztelet megtestesítőjének beállítva. Ezután rövid felvonulás következett Lupény fő utcáján, majd megkoszorúzták az 1929-es és 1977-es nagy sztrájkok áldozatainak emelt bányászemlékművet.Noha a megmozdulás hivatalos indítéka az 1999-es bányászjárás miatt elítélt bányászvezérek szabadon bocsátásának követelése volt, inkább Miron Cozma – egyébként magyar anya gyermeke – politikai ambícióinak tudható be. Az egykori bányászvezér ugyanis saját pártot akar alapítani. Pontosabban a 2000-ben alakult „Miron Cozma munkásligát” szándékszik párttá alakítani. Egyelőre politikai programja Dorin Loiş, Constantin Creţan, és Vasile Lupu egykori társak szabadlábra-helyezése, illetve saját 2004-es újbóli bebörtönzése miatti 4 millió eurós kártérítésre épül. Mely érvényesítéséhez további utcai megmozdulásokat tervez, elsősorban Déván. Talán a „hazai pályán” szenvedett megsemmisítő vereség módosítja elképzeléseit?
Hozzászólások