„Öleljük hát az öregséget szívünkre és szeressük: tele van gyönyörűséggel, ha élni tudunk vele” – írta már idősebb korában Lucius Anaeus Seneca, aki Néró római császár parancsára 68 éves korában öngyilkosságot követett el. Hollai Hess Ottóval sokkal kegyesebben bánt a sors, 90. születésnapját ünnepelhetjük április 10-én.
Vegye a szívére, és szeresse!
Ottó fiatalos lendülettel, kitartással és egyre szenvedélyesebben ír mindennapjainkról, tágabb hazánkról, Európáról, a hatalomról – mely egyre veszedelmesebbé válik, mert csak ártani tud –, miközben, ha ráveti górcsövét a világ dolgaira, szívet szorongató, elmét aggasztó dolgokra talál. Mondom, hogy ír, jelen időben, hiszen az írást nem most fedezte fel, ezt művelte fiatal korától. Közben egyre bölcsebb és türelmetlenebb lett. Türelmetlenebb az idő múlása miatt, mintha nem tudná elméjét rászoktatni arra, hogy minden pillanatban a jövő szíve lüktet.
Nota bene: Ottó nem akarta soha kifordítani a sarkából a világot, inkább aggódó szemmel figyelte, merre halad az emberiség, mily önpusztító önmagával és egyetlen közös kincsünkkel: a földgömbünkkel. Látleletei bár elszomorítóak, mindig talál bennük reményrögöket, és mint aki aranyat lelt, úgy lelkesedik, rajong értük.
Hollai Hehs Ottó örök fiatal marad, rajta nem fog ki az idő, mert még annyi mindenen kell töprengenie, annyi mindent meg kell látnia, írnia, hogy a téridő nála csak kitágul, de nem fogy el.
Isten éltessen, drága Ottó, adjon neked jó egészséget!
Kilencvenedik születésnapodon szeretettel köszöntenek rokonaid, barátaid, ismerőseid és az alulírott:
Hozzászólások