Hosszú távú hatások

Nincs mit kendőzni, az előző kormányzások (szerk. megj.: úgy 2020-tól, a Covid-időszaktól kezdődően) a csőd szélére taszították az országot. A helyzet annyira súlyos, hogy immár elkerülhetetlen a reform, bármennyire is fájdalmasnak ígérkezik. A négypárti Bolojan-kormány már meghozott két reformcsomagot, és alighanem mások is következnek, akár durvábbak is. A kormánykoalíció tagjaként az RMDSZ-nek is beleszólása van ebbe. Hogyan látszik mindez belülről? A közigazgatási reformcsomagot készítő Cseke Attila fejlesztési miniszterrel beszélgettük dévai bölcsőde-avatási látogatásán.

– Kemény fába vágta a fejszéjét az RMDSZ a közigazgatási reformmal. Román oldalról csak a számokat nézik, a hatékonyságot, magyar szemszögből viszont egyáltalán nem mindegy, ha összevonnak egy magyar többségű községet egy román többségűvel. 

– Amikor ennek a kormánynak a megalakításáról, illetve a kormányprogramról tárgyaltunk, a közigazgatási reform többször is felvetődött koalíciós partnereink részéről. Önkormányzatok és megyék összevonását javasolták, 8 megyét és az önkormányzatok mintegy kétharmadának összevonását. Mi ezt nem tudjuk támogatni, több okból kifolyólag, mindenekelőtt azért, mert országos szinten a magyar közösség szempontjából komoly képviselet-vesztést jelent. A kisebb közösségekben pozícióink jelentősen meggyengülnének, különösképpen a szórványban. Ha összevonnak például egy olyan községet, ahol egy vagy két helyi tanácsosunk van egy olyan községgel, ahol nincs magyar lakosság, akkor meg is szűnhet a magyar képviselet, és ezt mi nyilván nem tudjuk elfogadni. Ez az egyik jelentős oka a kormányzás vállalásának, a számos probléma és kihívás ellenére, a számunkra kedvezőtlen döntéseket csak belülről lehet megakadályozni.

– A kormány tengernyi kihívással szembesül, főleg, hogy a megszorító intézkedéseket már az év elején meg kellett volna hozni. Politikai megfontolásokból viszont elszalasztottak fél évet.

– Igen, sajnos a tavalyi évben a költségvetési hiány olyan szintre emelkedett, ami Romániát az utolsó helyre taszította az EU-ban deficit szempontjából, egyetlen más országban sem emelkedett 9,3%-ra. Ez egyszerűen tarthatatlan, az ország pénzügyi stabilitása és nemzetközi hitelessége olyan szintre süllyedt, amely számos egyéb területet is veszélyeztet. Muszáj intézkedéseket hozni ennek orvoslására, bármennyire is népszerűtlenek. Ilyenkor gyorsan kell lépni, a felelősségteljes kormányzás azonban nem azt jelenti, hogy csak népszerű intézkedéseket hoz. Közösségi szempontból nekünk az a fontos, hogy a magyarság pozícióit és érdekképviseletét meg tudjuk tartani. Ez az elsődleges célunk, keserű tapasztalatból tudjuk, hogy ilyen nehéz időkben hirtelen döntések születtek Romániában, melyek semmilyen jóra nem vezettek. A magyarságnak sem lenne jó, ha valaki gyorsan eldöntené, hogy a megyéket, községeket összevonják, főleg, hogy a következmények a következő 50 évet befolyásolják. Ezért kell ott lennünk a döntéshozatalnál.

– Hosszú távú hatásokról van szó, a közigazgatási reform évtizedekre szól.

– A jelenlegi közigazgatási berendezkedés 1968-ból származik, 57 éve szinte változatlan. Mi nem azt mondjuk, hogy a kommunizmus idejéből származó közigazgatási rendszeren nincs mit javítani. Vannak például olyan 50 ezer lakosú községek, melyek körülbelül akkorák, mint Déva vagy Vajdahunyad népessége, és még mindig községi státuszban vannak. Ugyanakkor vannak 2-3 ezer lakosú városok is. Ezek a legkirívóbb esetek. Nem azt a következtetést kell levonni, hogy itt mindent fel kell felforgatni, és átszervezni az egész rendszert, hanem konkrét, pontos megoldásokat kell keresni. Olyanokat, melyek a decentralizáció elvét erősítik meg, és több hatáskört biztosítanak az önkormányzatoknak. Ezen felül, az önkormányzatok pénzügyi fenntarthatósága érdekében új jogszabályok szükségesek, mindenekelőtt az adók és az illetéket behajtását illetően. Mert nem tisztességes, hogy csak egyesek fizetik be a helyi adókat és illetékeket, mindenkire egyforma felelősség kell háruljon. Sokan egész életükben tisztességesen betartanak minden szabályt, mások viszont hosszú éveken keresztül nem fizetnek adót. Ez társadalmi igazságtalanság, ami ahhoz vezet, hogy a becsületes emberekben felvetődik a kérdés, érdemes-e betartani az előírásokat, amikor mások kiskapukon kerülik ki azokat. Olyan mechanizmusokat kell létrehoznunk, amelyek bezárják ezen kiskapukat, a közigazgatási reformcsomag erre helyezi a hangsúlyt. Azoktól is be kell hajtani a tartozásokat, akik évekig nem fizettek, mert ez így tisztességes a korrekt emberekkel szemben.

– Tehát a jelenlegi rendszer hatékonyabbá és igazságosabbá tételéről van szó, nem átfogó közigazgatási reformról.

–  A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a közigazgatási reformok általában a magyarság kárára történtek. Így hát az RMDSZ határozottan azt képviseli, hogy jelenleg nem szükséges átfogó közigazgatási reform, amely a megyéket is radikálisan átszervezné, ezt a témát nem szabad megnyitni. Kivívás van bőven más téren is, ezeket kellene előbb megoldani. Ez már a kormány első reformcsomagjánál is látszott, amikor az iskolák összevonásáról döntöttünk. A magyar iskolák összevonása kritikus helyzetbe hozta volna mindenekelőtt a szórványközösségeket, mert például Sepsiszentgyörgyön nem olyan nagy probléma, ha összevonnak két magyar iskolát, másutt viszont román tanintézményekkel vonták volna össze. Az eredeti javaslat arról szólt, hogy csak 500 gyermek feletti iskolák tarthatják meg jogi személyiségüket, de ezt számos szórványbéli magyar iskola nem teljesíti. Az összevonás pedig hosszabb távon a magyar oktatás elsorvadásával párosul, sajnos erről is van bőven tapasztalatunk. Az utóbbi 35 évben az önálló magyar oktatási intézmények létesítése az RMDSZ és a magyar közösségek egyik legfontosabb prioritása volt, a mostani reformmal viszont ezen eredmények kérdőjeleződtek volna meg. Sikerült megakadályozni ezt, a magyarságnak mindig az a legjobb, ha a döntéseket helyi szinten hozzák meg, és ez az oktatásra ugyanúgy érvényes, hogy nem mások döntsék el helyettünk, milyen legyen a magyar gyermekek iskolája.

– A kormánykoalíción belül bizonyára más téren is akadnak nézetkülönbségek a reformok gyorsaságát és mélységét illetőleg.

– Négy különböző politikai alakulat szövetsége esetén teljesen nyilvánvaló, hogy vannak olyan ügyek, melyeknél másképp gondolkodunk, de ez előfordult kétpárti koalícióknál is. Ezzel nincs semmi gond, a mindennapi életben sincs két egyforma ember, demokráciában mindig lesznek olyan témák, melyeknél nincs egyetértés. A koalíción belül ezt tudjuk kezelni, a lényeg, hogy a vitákat szakmai alapon döntsük el. Azt, amit kompromisszum révén intézünk el, azt pedig egységesen kell képviselni minden koalíciós partnernek. Kifelé nem mondhatjuk, hogy ezzel vagy azzal nem értünk egyet, mert abból csak feszültségek keletkeznek. Erre sajnos van hajlandóság egyes pártoknál, melyek mindig elmondják, hogy ők másképp szerették volna.

– A reformok időt igényelnek. Most viszont tűzoltó jellegű kármentés szükséges, hogy X intézkedés milyen gazdasági hatással jár, és mennyi pénzt hoz az államkasszába, és Y lépés mennyivel faragja le a közkiadásokat.

– Ilyen magas költségvetési hiány mellett, nyilván olyan szempontokat is szem előtt kell tartani, hogy milyen intézkedés mennyit hoz a konyhára. A közigazgatási csomaggal kapcsolatosan is gyakran kérdezik, hogy egy intézkedés, melyet mi az igazságosság elve alapján hozzuk meg, mennyit hoz az állami, vagy a helyi költségvetésbe. De vannak olyan intézkedések is, amelyek nem erről kell, hogy szóljanak, hanem rendet és fenntarthatóságot kell, hogy teremtsenek. Például az sem tartható fenn, hogy csak 6,3 millióan fizessenek egészségügyi járulékot, de 16 millióan részesüljenek az egészségügyi rendszer szolgálataiból. Így nem lehet minőségi egészségügyi rendszert működtetni, a társadalom pedig ezt várja el az államtól. A kormány első reformcsomagja 9,6 millióra bővíti a befizetők számát, még ha sokan nehezményezik is ezt.

– Sok sikert kívánva a nehéz kihívások legyőzésére, köszönöm szépen a beszélgetést!

– Én is köszönöm!