Iskola, katonai parancsnokság, kórház

Tizenöt ével ezelőtt írtam, hogy felújítják Aradon a szecesszió egyik markáns épületét, a Tabakovits Emil tervezte egykori polgári fiúiskolát. (A Mihai Viteazul tér és a Tudor Vladimirescu utca sarkán). A rehabilitációs tervvel megbízott szép emlékű Sándor István műépítész barátom közölte akkoriban az örvendetes hírt. És mindjárt a részletekre is kitért.

Ha tudta volna…

Csak tavaly kezdődött el a munkálat, miután az állványzatot már jóval hamarabb felállították.

Isten malmai lassan őrölnek.

Annak idején az iskolaszék követelményei szerint a tanintézetnek tíz, egyenként 50 (!) férőhelyes tanteremmel, szertárral, könyvtárszobával, igazgatói lakással, mosdóval kellett rendelkeznie. Külön épületrészben kapott helyet a tornaterem. Ma a sportterem Roman Codreanu birkozó aradi olimpikon nevét viseli, és restaurálására már pár évvel ezelőtt sort kerítettek. (Ezért most színben nem igazán illik a főépülethez.)

Az iskolaépület helyiségei központi fűtéssel is rendelkeztek, de a termeket a biztonság kedvéért kályhákkal is felszerelték.

A homlokzati díszítést, a kor divatjának megfelelően a szecesszió (Jugendstil) számos elemét, az átadástól eltelt bő 120 év sem tudta teljesen tönkretenni.

Ne gondolja senki, hogy a sztárépítész Tabakovits munkáját nem érte bírálat. A Fodor-Reisinger tervezési iroda műszaki ellenőrző bizottságként túlméretezettnek találta a két széles főlépcsőt, rendkívül magasnak, és emiatt kifűthetetlennek a tantermeket. A négyszobás igazgatói lakást is kifogásolták, túlméretezettnek, fényűzőnek találták. Szathmáry István, a tanintézet igazgatója ellenben a folyosók szelőztetési lehetőségét hiányolta, és súlyosnak találta és emiatt nehezen nyílóknak a kapukat.

Az épület jelentősége a „nagy háború” utolsó hónapjaiban megnövekedett. 1918-ban az épület földszintjén rendezkedett be a Román Nemzeti Gárda parancsnoksága. Ezért került jó pár éve emléktábla a Tudor Vladimirescu (Dobó) utca felöli, részben még most is állványerdővel borított részre.

Trianon után a második világháborúig az épület a leánypolgárinak adott otthont, majd átkerült az egészségügy tulajdonába.

Mindmáig, nem túl jelentős belső átalakítással, a városi kórház részlege.