Izgalmas és fontos könyv Aradon

Ha Önt, Kedves Olvasó, érdekli a történelem, s a Romániáé az utóbbi évtizedekben, valamint szereti az izgalmas történeteket, akkor ez a könyv, Hosszu Zoltán Magyar szenátor a román parlamentben – II. kötet, 1992–1996 arra teremtődött, hogy kézbe vegye.

Ha belelapoz, és idejéből futja, egészen biztosan jó részét el is olvassa.

A szerző, mondta a kedd esti, a Jelen Házban megtartott bemutató bevezetőjében Fekete Károly, az Aradi Kölcsey Egyesület alelnöke – „a román demokrácia születésénél bábáskodott” – hogy az milyen lett, már más kérdés. F. K. egyébként Faragó Péter helyett ugrott be – aki parlamenti elfoglaltsága miatt nem jöhetett el –, de a könyvet támogató Kölcsey Egyesület és a Pro Identitas képviselőjeként, no meg az első kötet olvasószerkesztőjeként is. (A II. kötet megjelenését ezen kívül még az RMDSZ, az Arad Megyei Tanács és az Arad Megyei Kulturális Központ tette lehetővé.) S ha a „mecénásoknál” tartunk: ne feledkezzünk meg Nagy Istvánról, aki mindkét kötet szerkesztője és tördelője.

Azt írtam a címben, hogy „izgalmas és fontos könyv”. De még mennyire!

Ebben az időszakban, mondta a szerző, eldőlt, hogy visszatér-e az ország a kommunizmusba, mint ahogy sokan akarták, vagy Romániát egy más, az európai civilizáció és integráció felé közelítő útra terelik. 1992–96 olyan korszak volt, amelyet többek között a kommunista Ilie Verdeţ, az ultranacionalista Păunescu és Vadim Tudor, a PUNR is fémjelez. Az akkor még 41 fős RMDSZ-parlamenti képviseletnek velük is küzdenie kellett. Ekkor próbálták kibogozni, feltárni a ’89-es forradalom (vagy államcsíny, vagy hatalomátmentés vagy akármi) rejtelmeit, a több mint ezer ember haláláért felelősök kilétét. (A szerző meggyőződése szerint: „Nagyon is át lett verve a román társadalom, egy forradalomnak álcázott államcsínyt követtek el a Ceauşescu által vakvágányra helyezett kommunista pártméltóságok és tábornokok.) Ekkor váltott vezetőt az RMDSZ (Domokos Géza helyett Markó Béla jött), rengeteg új törvény született (többnyire „vérre menő” parlamenti összecsapások árán) stb. Nagyon sűrű kor volt.

Ezért is válhatott a kötet 1992–96 politikai tükrévé, egyfajta krónikájává, mondta a másik méltató, Bognár Levente, aki közeli harcostársa volt a szerzőnek – nem a parlamentben, hanem Aradon különböző tisztségek viselőjeként, köztük Hosszu szenátor aradi irodájának vezetőjeként. Számos érdekes történetet mesélt abból az időből, például különböző megyei kiszállások, választókkal való találkozások kapcsán (nem egy közülük valóságos anekdotaszámba megy).

Az igen jó hangulatú bemutatón – részben a szerző előadásából, részben a kérdésekre adott válaszaiból – nagyon sok, módfelett érdekes, és sehonnan máshonnan meg nem tudható vonatkozást ismerhettünk meg a parlament és a korabeli román politikai élet kulisszatitkaiból. Tucatnyi példát említhetnék, de csak mutatóba néhányat: arról, hogyan reagált Iliescu, amikor az Amerikából visszatért parlamenti küldöttség tagjaként Hosszu Zoltán arról számolt be neki, hogy „odaát” a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megadását (egyebek közt) a romániai privatizációhoz, az egyházi javak visszaszolgáltatásához kötik. Iliescu megjegyezte: az egyházi javak visszaszolgáltatásával erdélyi városok központjai teljesen az egyház birtokába kerülnének. Érdekes az a jelenet, amikor (a tetűnek titulált) C. V. Tudor kapott egy hatalmas nyaklevest Aristide Nelu Dragomir aradi képviselőtől (előbbi testőreinek a közbelépése nyomán az aradi hat nap alatt gyógyuló sérüléseket szenvedett), vagy az az október 6-i RMDSZ-es felszólalás, amely hatalmas magyarellenes vitát produkált.

Sok kulisszatitokra derül fény az RMDSZ belső berkeiből, a vezető személyiségek, frakciók egymással kapcsolatos viszonyairól, mint ahogy akkori román politikusok jellemvonásait is felvillantja a szerző.

A több mint 350 oldalas kötet mintegy felét az 1989-es decemberi események kiderítésére alakult parlamenti bizottság kihallgatásai teszik ki. A jegyzőkönyveket ugyan 50 évre titkosították, de a bizottság tagjaként (és egyetlenként!) Hosszu Zoltán feljegyzéseket készített, így első kézből tudhatjuk meg, mit mondtak olyan főkolomposok, mint a gyalogság, tankok, hegyi vadászok parancsnoka, a Securitate főnöke, a volt belügyminiszter, a kormányfő első helyettese, a külföldi hírszolgálat főnöke, Ceauşescu személyi titkára, Elena C. személyi testőre – összesen 67-en!

Ha nem is mondtak mindnyájan igazat – a szerzőnek ez a véleménye –, akkor is nagyon érdekes, sok mindenre fényt derítő izgalmas olvasmány, elvisz olyan helyekre, ahova csak nagyon keveseknek volt bejárásuk és betekintésük, és általuk megismerjük azt a kort és közeget, amelybe nagyon nem szeretnénk visszatérni.

Ezen túl a könyv – az első, az 1990–92 között periódust felölelő kötetet se felejtsük el! –, a gyökerek ismeretében, sok mai politikai, társadalmi probléma jobb megértéséhez is hozzásegít.

Az elhangzottak kapcsán sokan hozzászóltak, kérdéseket tettek fel, a szerző pedig dedikálta ingyen kiosztott könyvét.