Jobb lesz, mint most?

Írtunk már az Eminescu park felújítási tevéről, amiből bár még konkrétan nem derült ki, hogy a park mely részeit újítják majd fel, és mi marad úgy, ahogy van, de ha egy kicsit jobban körülnézünk, hamar megláthatjuk, hogy mit is kellene megjavítani.

Kezdjük egyből a Rafiroiu-kereszttel, ami már inkább műalkotásra, mint műemlékre hasonlít – a művészi beállítottságúak graffitikkel, míg a huligánok feliratokkal és irkafirkákkal díszítették. Amúgy nem csak a keresztet tisztelték meg a fiatalok, hanem minden kicsit is egyenes felületet a saját ízlésükre alakítottak. Bár meg kell hagyni, a park város felé vezető feljáratánál lévő falfestmények nagyon jól sikerültek, látszik, hogy nem egy éjszaka alatt festette fel valami flaszterkoptató. Csak gratulálni tudok e nemes alkotónak. Tetszik.

A padok nem egységesek. Vannak fémből és vannak fából készültek. Egy dolog viszont közös bennük: az időjárás olyan szinten kikezdte, hogy egyes padokon már egy csepp festék sincs.

A kivágott fák helyén maradt csonkok némelyikében új élet fakadt. Ugyan nem egy kis fa képében, hanem virágéban, de akkor is valami élő. Sajnos azok a tönkök, amik újra hajtanának, szinte azonnal vissza lesznek vágva, a kis fákat pedig, amiket ültetnek, nem gondozza senki, így kiszáradnak.

A parkkal szemben, a töltés alatt lévő csobogót, amit megjegyzem, én még életemben nem láttam működni, újabban szemétgyűjtőként hasznosították. A töltés két oldalán lévő lépcsők mellett sírva nevethet az ember, mert azokon felmenve a híd korlátjába ütközünk, és hacsak nem vagyunk gátugrók, fordulhatunk is vissza. Az interneten az ilyen munkákból születnek a „Ne adj a mester kezébe kalapácsot!” című kollázsok.

Az ivókutat folyton javítják, mégsem jó. Az első felújítás során a kút körül nagy tócsában felgyűlt a víz. Azt mondták, nem jó, körbevágták és kivájtak 5 centit az aszfaltból. Jó hír: a víz már csak kisebb tócsát alkot, de nem ajánlom, hogy valaki belelépjen, mert nem tudhatja, mennyire mély. A galambok viszont örülhetnek a remek fürdőhelynek.

A sakkozni vágyók óvatosan válasszák meg, hova ülnek, mert egyes helyeken a járólapot valaki kilopkodta – párnának vagy papírnehezéknek kellett, ki tudja?

A törött vagy összefirkált sakkasztalokat és székeket a használhatatlanságig koptatták, majd nemes egyszerűséggel a sakktér közepén lévő fák triumvirátusa közé ékelték. Nem hibáztathatunk érte senkit. Mit csinálhattak volna egy nehéz, kettétört márványlappal? A nagyobb baj az, hogy a köztisztaságiak sem takarították el onnan a romokat.

A sétányra szintén ráfér a karbantartás, jó néhány helyen összerepedezett és a gáttól a partra vezető lépcsőket már az emberek többsége inkább elkerüli, minthogy megkockáztassa, hogy a kimozdult köveken leszánkázzon az ártérre. 

A törvényszék épületétől a parkba vezető sétány korlátja kitörve és meghajlítva áll. Hogy kinek volt útjában? Ki tudja? S hogy kinek a hatáskörébe tartozik a megjavításuk? Valószínűleg akkor tudjuk meg, ha valaki megsérül.

Hogyan fog kinézni a felújítások után a park? – nem tudjuk, de reméljük, hogy jobban, mint ahogyan most.