Jövőre még több támogatást érdemelnek

Szombaton és vasárnap harmadik alkalommal rendezték meg Tornyán a hagyományteremtő Nemzetiségek találkozóját. Megrendezték, mert Tóth Piroska, Suttyák András, vagyis a Pro Pir Kult Egyesület, valamint a hozzájuk csatlakozó lelkes segítők akarták, és támogatásban részesültek a Pécskai Polgármesteri Hivataltól, a megyei önkormányzattól és nem utolsósorban az önzetlen szponzoroktól. S habár azt a mondatot a végére kellett volna írnom, inkább most jelzem, hogy az Arad megyében egyedülálló rendezvény színvonalban, szervezettségben lassan kinövi magát, ezért a kezdeményezők, az önzetlen segítők jövőre még több támogatást érdemelnek, hisz az országban hivatalosan elismert és parlamenti képviselettel rendelkező 18 nemzetiségből állítólag 17-nek élnek tagjai Arad megyében.Hagyományok ápolása, őrzése és kóstolásaA rendezvény helyszíne már szombaton kora délután élettel telítődött. Folytak az előkészületek a fellépők megvendégelésére, készülődtek a lacikonyhások, sörsátrak a vendégek ellátására. Remek ötletnek bizonyult a Pécska–Battonya közös mezőgazdasági pályázat során beszerzett hatalmas sátor felállítása, amely lehetőséget adott a helyi értékek, hagyományok felelevenítésére.Itt külön elismerést érdemel Jaksity Florentina, mindenki Tinája, aki asszonytársaival együtt sütött, hogy a látogatók, helybeliek megkóstolhassanak néhány tornyai édességet. Például, a hókiflit, amelyet Tina, saját elmondása szerint, százéves recept alapján sütött, és amelynek az elkészítése rém egyszerű, de csak az avatott kezeknek. „A környéken sokan termesztenek zöldségféléket, répát, ezért készítettünk répás süteményt is” – mutatott egy tálcára, amelyen valóban, pirosas, amolyan keksz-szerű sütemények sorakoztak. De a háziasszony büszkén mutatta az alkalmi, helytörténeti kiállítás egyik legértékesebb részét, a régi kelengyéket, vagy a különböző sütő- főző edényeket, konyhai és egyéb szerszámokat, lámpákat, és felsorolni is hosszú, hogy mennyi mindent mutatott meg a tornyaiak egykori hétköznapjaiból.Első alkalommal egy házi szövőszéket is láthattunk. A házában rábukkanó idős román asszony helyre is hozta, és bemutatta szövési tudományát.S miközben a régi idők felidézése folyt, látogatók csodálták ezeket a tárgyakat, a színpad környékén már készülődtek a táncosok. A műsorszámokat természetesen magyarul, románul és szerbül konferálták, s a programban fellépett a Búzavirág, a Păstrătorii tradiţiei, a szentannai Banat Ja, a nagyiratosi Rozmaring, a simonyifalvi Leveles, a vingai Bălgărce, a sajtényi Datina Şeitinului, a battonyai Korál Kamarakórus, és nem utolsósorban a tornyai kultúrcsoport, akiket Jaksity Tina készített fel. Erre az alkalomra a tornyai lányok-asszonyok első alkalommal varrtak maguknak hagyományos népviseletet, egészítették ki a meglévő darabokat, hogy felnőttek, gyerekek egyaránt megfelelő ruhában tiszteljék meg a találkozót.A hagyományőrzés és-ápolás természetesen vasárnap is folytatódott, mégpedig az ökumenikus istentiszteletet – amelyre a tornyai magyarok egy része népviseletben érkezett – követően a tájházban szervezett kemencéslángos-kóstolón. Az alkalomra elkészített udvari kemencében Gyuricza Mária sütötte a lángost, amely természetesen nem az a lángos, amit mindannyian ismerünk, hanem vastagabb kelt tésztából sütik, s lehet különféleképpen ízesíteni, s a legkelendőbb a túrós-tejfeles.Suttyák András szerint a tornyai tájház fő célja, hogy összegyűjtsék a környéken még fellelhető, mindhárom nemzetiségre jellemző hagyományos eszközöket, tárgyakat, s ezeket bemutassák az arrajáróknak, megőrizzék az utókor számára. „Mindenki tud róla, előfordult, hogy amikor nem tartózkodtunk itthon, akkor bedobtak a kapun valamilyen régi szerszámot, eszközt, amit otthon a padláson találtak” – avatott be a gyűjtés rejtelmeibe a házigazda, és hozzátette, az lenne az igazi, ha sikerülne felépíteni egy igazi, zsuppfedeles tájházat, s abban elrendezni a gyűjteményt, kialakítani a “tiszta szobát”.NemzetiségekAmint az várható volt, a szombat délután a kultúrotthonban a „Nemzetiségek az Európai Unióban” címmel szervezett kerekasztal-megbeszélésen az előadásra felkért személyek mumusként kezelték az autonómia szót, amelyet, akármilyen furcsán is hangzik, de véletlenül sem ejtettek ki a szájukon. Hasonlóan kerülték a nemzetiségek más, önrendelkezési formáinak megemlítését is, így a beszélgetés az Arad megyei, a tornyai nemzetiségekre szűkült, ami végül jót tett az eseménynek. Az Ujj János tanár által moderált rendezvényt megtisztelte jelenlétével többek között Miodrag Stanoiov pécskai alpolgármeter, Traian Igaş szenátor, Iustin Cionca képviselő. Kreszta Traján battonyai alpolgármester, a Magyarországi Román Önkormányzat elnöke a Magyarországon három megyében élő románokról beszélt, s úgy vélte, a megmaradás három pillére az egyház, az identitás megőrzése és az iskola. Megemlítette, hogy korábban Battonyán hét évig nem volt ortodox pap, aki összefogta volna a híveket, s ez meg is látszott a közösség lélekszámának fogyásában, amelyet most a jelek szerint az új román iskola és a román óvoda megfékez, hisz emelkedőben az idejáró gyermekek száma. A nemzetiségek megmaradásának legfontosabb pilléreként, hozzá hasonlóan, a szerb közösséget vezető Simion Jarco is az iskolát nevezte meg. Elmondta, mivel Aradon és a megyében sincs szerb iskola, lélekszámuk félezer alá csökkent, s mivel hosszú évek óta több a temetés, mint az esketés, számukra az identitás megőrzése maradt egyetlen alternatívának. A Nemzetiségek találkozóján első alkalommal részt vevő vingai bolgárokat Ioan Rancov kísérte el Tornyára, s rövid előadásában ismertette a nemzetiség itteni letelepedésének rövid történetét, majd keserűen jegyezte meg, hogy Vingán a bolgárok létszáma ma már mindössze 10-15 százalék, s számukra is, iskola hiányában, a templom a megmaradás egyetlen fellegvára.A moderátorban és a hallgatóságban aztán Bogdan Onin, a helybeli ortodox pap fia vágta ki a biztosítékot, mert a megbeszélt öt-hét perc helyett fél órában ecsetelte a jelenlévőknek a román történelmet a dák-római kontinuitástól kezdve IV. Bélán át a közelebb múltig, amelyre már nem maradt ideje, de megtudtuk, hogy a románság melyik nemzetiségtől mit örökölt. Így aztán, mivel a magyarokról tartandó előadását Jámbor Ilona szándékosan a végére kérte, a kezdődő néptáncműsor miatt már csak arra maradt ideje, hogy pár percben felsorolja a tornyai lakosság összetételének változását az elmúlt száz évben. A programok tegnap este az UNIROL-Music koncertjével, jó hangulatban zárultak.Remélhetőleg, jövőre is lesz Nemzetiségek találkozója Tornyán, amelyről a rendezvénysorozat lelke, Tóth Piroska annyit elárult, hogy szeretnének más nemzetiségeket is bevonni, ám számára a legfontosabb, hogy a faluban gyökeret verjen a magyar néphagyomány ápolása, fiatalok, idősebbek kedvet kapjanak a kultúrcsoport néptánccsoporttá való felfejlesztéséhez. Ehhez viszont, ismétlem, rengeteg segítségre lenne még szükségük.