Kávéházi beszélgetés Mihalka Eleonora asztalitenisz-legendával

A temesvári Közéleti Kávéház rendezvénysorozat márciusi vendége Mihalka Eleonora asztalitenisz-legenda volt, aki az 1960-as és 1970-es évek elején Románia legjobb asztaliteniszezői közé tartozott, hat világbajnokságon vett részt, 1969-ben két VB-ezüstérmet nyert. Mihalka Eleonorát dr. Bodó Barna egyetemi tanár faggatta a Magyar Házban lezajlott kávéházi beszélgetés során.

„Kiskoromban mozgékony gyerek voltam, a fiúkkal fociztam. A pingpongot, ahogy akkor az asztaliteniszt hívták, 12 évesen kezdtem el. A nővérem egy magyarországi kirándulásról hozott nekem egy Viktor Barna-ütőt és 12 labdát, ami akkor profi felszerelésnek számított. A tasnádi tanárom, ahol iskolába jártam, adott egy könyvet az asztaliteniszről, és miután elolvastam, szinte állandóan az edzőteremben voltam. 1959-ben részt vettem egy ifjúsági Európa-bajnokságnak számító versenyen, ott az első fordulóban legyőztem egy német esélyest. Egy aradi edző, Prokopecz Emil látott játszani, és elment a családomhoz, meggyőzte őket, engedjenek Aradra költözni, hogy foglalkozhasson velem” – mesélte Mihalka Nóra.

Így kezdődött Mihalka Eleonóra asztalitenisz-karrierje, aki először 1962-ben szerzett nemzetközi elismerést, amikor párosban bejutott a bledi Junior Európa-bajnokság döntőjébe. 1966 és 1968 között ötször lett román bajnok: 1969-ben egyéniben, 1966 és 1968 között háromszor párosban Maria Alexandruval, és 1968-ban vegyes párosban Adalbert Rethivel. 15 aranyérmet nyert a Balkán Bajnokságon. 1963 és 1973 között hat világbajnokságon vett részt. 1969-ben Maria Alexandruval párosban döntőbe jutott, majd a csapattal is világbajnoki ezüstérmes lett. Legjobb helyezése a nemzetközi ITTF világranglistán a 12. hely volt, 1969 közepén. 15 évig tartó élsportoló karrierje során összesen 57 érmet szerzett országos és nemzetközi asztalitenisz-versenyeken (30 arany, 15 ezüst és 8 bronz)! Olimpikon azért nem lehetett, mert az asztalitenisz akkor még nem volt olimpiai sportág.

A teljesítmény-sportot 1974-ben hagyta abba, amikor a napi nyolcórás edzések már túlságosan megterhelőnek bizonyultak számára. „15 év élsport után úgy döntöttem, visszavonulok. Még a felszerelést is le kellett adjam, nem tarthattam meg magamnak, akkoriban nagy volt a hiány a sportfelszerelésekből. Miután elvégeztem a Temesvári Nyugati Egyetem Testnevelési és Sport Karát, a tanári pályát választottam, és 30 éven át tanítottam az újszentesi iskolában. Testnevelőtanárként mindent megtettem, hogy a gyerekeket a sport felé irányítsam” – mondta Mihalka Nóra, aki a rendszerváltás után sokat tett az újszentesi és a temesvári asztalitenisz fellendítéséért. Egészségügyi problémák miatt az utóbbi években már teljesen letette az ütőt, de az általa elkezdett munkát tanítványai folytatják, az újszentesi Husar Nicoleta és mások. Sokat köszönhet a sportnak, mert az 1960-as és ’70-es években beutazta a világot, ami akkoriban keveseknek adatott meg Romániában. Mihalka Nóra a Nyugati Jelennek elmondta: a román állam csak nyugdíjazása után ítélt meg neki egy havi járadékot, ami a sportteljesítmények elismerése, de erre is vagy öt évet kellett várjon, amire jóváhagyták.