Két „Gyuri” és a többiek

A nagypiac megszüntetésének ötlete a mindenkori polgármesteri hivatal egyik örökzöld témája. Időnként bedobják a köztudatba, aztán, amikor a lakossági tiltakozás, ellenállás keménynek bizonyul, pár évre „ejtik” a témát, hogy aztán valamikor újra bedobják a köztudatba.

Arról nyilvánosan még nem beszéltek, hogy ez a tér a múlt század első felében, az itt élő értelmiségiek révén Arad egyik szellemi központjának szerepében tetszeleghetett.

A tér és a Gojdu (régen Szent István) utca sarkán álló kétemeletes bérház a piactérre néző homlokzati ráncfelvarrása már befejeződött. A Gojdu utcai szárny viszont még kopottan, „fázósan” várja a „kozmetikusokat”.

A múlt századforduló tipikus kétemeletes bérházáról van szó. A piacra néző oldalon szimmetrikusan elhelyezett két szélső homlokzatdísz az egyhangúság megtörését szolgálja, és az eklektika jellemzője. Az egyéb külső cicomát megspórolták az építtetők. A földszint egy részét minden időben kisebb üzletek bérelték. A belső, nagy területű lakások a polgári világ légkörét sugallják.

Az épületben lakott az Aradra kerülését követő években Szántó György író, a Periszkop avantgárd folyóirat szerkesztője. Közel harminc Aradon írt regényét itt diktálta írógépbe feleségének, miután a világháború alatti frontszolgálat idején feje, szeme megsérült, és fokozatosan elvesztette látását.

A másik „Gyuri” Gheorghe Schwartz író, ny. egyetemi tanár, a kortárs román irodalom egyik jeles képviselője, számtalan értékes díjjal kitüntetett alkotó, aki személyesen és közéleti fórumok során sürgette Arad kulturális és épített örökségének megmentését.

És ezt teszi napjainkban is.

De itt lakott az 1910-es években egy ideig a Pankotáról Aradra költöző Asbóth Oszkár, a helikopter tökéletesítésének egyik kimagasló szakembere.

A piactéri házakban otthonukra lelő személyiségek névsora meglepően gazdag. A szomszédban, a tér mai 8-as számú épületében lakott fiatal éveiben Franyó Zoltán műfordító, szerkesztő, a Geniusz periodika szerkesztője. Az egykori Aulich Lajos utcára nyíló emeletes házban szerkesztette Ion Rusu Șirianu (a későbbi névadó) a Tribuna poporului lapot. És ugyanitt lakott Szántay Lajos, a kiváló építész. A tér túlsó oldalán, az emléktáblával megjelölt sarokházban pedig kortársa és vetélytársa, Arad másik sztárépítésze, Tabakovits Milán (Emil).

Ők már aligha nevezhetők csupán „érdekes” embereknek. Arad értékes embereinek annál inkább. Az ismert mondást átértelmezve: sok kiváló ember kis helyen is elfér(t).

Az egykori tulajdonosáról Kálmán-házként ismert ingatlan a nagy vonalakban, az egy időben élő és alkotó értelmiségiek révén egyfajta szellemi affinitást sugall.

Megújulása parányi elégtétel azoknak, akik ma, akarva akaratlanul, e szellemi örökség őrzői, netán folytatói.