Kipukkadt luftballon?

Fölösleges cirkusznak nevezte tegnap Ponta miniszterelnök a vallásórák ügyében készített országos felmérést, melynek során valamennyi iskoláskorú gyermek szülei írásban kellett igényeljék az iskolai vallásórákat. – Akkora cirkusz és vita volt a vallásóra körül. Pedig a szülők 95%-ban igényelték. Máskor alaposabban meg kell fontolni az ilyen jellegű felmérések elindítását – fogalmazott a miniszterelnök.

Tény, hogy a román közoktatásban tanuló több mint kétmillió-háromszáz diák közül alig kétszázezren utasították el az iskolai vallásórákat, tehát 90,44%-a a diákságnak igényeli az egyházi jelenlétet a tanintézményekben. Az előkészítő osztályokba iratkozóknál pedig ennél is magasabb az arány: a közel százötvenezer kisdiáknak 93,55 százaléka fog ősztől vallást tanulni.

Hunyad megyében valamivel kisebb volt a lelkesedés: a diákságnak körülbelül 80 százaléka kérte a vallásoktatás folytatását az iskolákban.

Megyei szinten 139 vallástanár oktat a tanintézményekben, közülük 78 címzetes oktató. A diákság elvileg 18 elismert vallás és felekezet közül jelölhette be opcióját, de gyakorlatilag a 129 ortodox vallásoktató mellett összesen két református, három római katolikus, egy görög katolikus és egy neoprotestáns vallásoktató van alkalmazásban a megye tanintézményeiben.

A dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban a 437 diák közül 287-en igényelték a római katolikus vallás, 58-an a református és 5-en az unitárius vallás oktatását. Ez a diáklétszám 85 százalékát teszi ki. Összesen 80 diák szülei utasították el az iskolai vallásoktatást – közölte tegnap Balogh-Botár Károly Csaba, a tanintézmény aligazgatója. Elmondta továbbá, hogy a minisztérium egyelőre semmiféle hivatalos rendeletet sem bocsátott ki arra nézve, hogy mi legyen azokkal a diákokkal, akik nem kívánnak részt venni a vallásórán. – Sokféle ötlet elhangzott erkölcstanról meg egyéb lehetőségekről, de egyelőre semmi hivatalos döntés nincs, tehát a gyermekek ott vannak a vallásórán, de nem kell készülniük ebből a tantárgyból – mondja az intézményvezető.

Az általános lelkesedésben azonban ami az iskolai vallásoktatás szükségességét bizonyítja az is szerepet játszott, hogy a választási lehetőséget a tanév kellős közepén ajánlották fel, amikor a józan szülő, hacsak nem meggyőződéses ateista vagy nem volt valami személyes konfliktusa a vallásoktatás kapcsán, nyilvánvalóan a folytonosság mellett voksolt. Ráadásul az egyházi képviselők és a tanfelügyelőségek is igyekeztek nyomást gyakorolni a vallásórák megtartása mellett. Ez az esetek többségében inkább lobbi szintjén maradt, azaz a szülők valóban szabadon dönthettek, mindenféle megszorítás nélkül. Ha azonban ősszel, tanévkezdéskor is lehetőség lesz választani, már nem valószínű, hogy ilyen arányok születnek. A miniszterelnök tegnapi vélekedése nyomán azonban kevés a remény arra, hogy még egyszer megkérdezzék a szülőket. Arra pedig még kevesebb, hogy a „nagy lelkesedés” után orvosolni próbálják az iskolai vallásoktatás körüli reális gondokat.