Kisebbségek itt is, ott is „zűrzavar”

Az Európai Néppárt képviselői által szervezett, a múlt héten Brüsszelben tartott közmeghallgatás sikerként is elkönyvelhető, hiszen többéves meggyőző munka, egyeztetés, tárgyalás eredményeként kerülhetett rá sor. (Legutóbb 2009-ben, az Európai Parlament plenáris ülésén volt szó a nemzeti és őshonos kisebbségek jogairól.) Az Európa különböző részeiről meghívott szakértők, civil-, illetve nemzetközi szervezetek munkatársai, tudományos intézmények vezetői – a 14 előadó közül öt, valamint a hozzászólók többsége magyar ajkú volt – különböző megközelítésből vizsgálták az őshonos kisebbségekre vonatkozó jogi keretet uniós és tagállami szinten. Terítékre kerültek: a kisebbségi jogok terén lévő különbségek az egyes tagországok gyakorlatában, a meglévő jogi keretek és azok alkalmazása közötti különbségek, pozitív (dél-tiroli autonómia) és negatív példák (Franciaországban például az elzásziakat és bretonokat oly módon osztották közigazgatási régiókba, hogy ezáltal megtörjék a közösség erejét), a miért szükséges a speciális jog, miközben az egyenlőséghez is ragaszkodunk dilemmája, a legtöbbször kisebbségi és többségi szempontból eltérő módon értelmezett történelmi háttér mindkét megközelítésből való megismertetésének szükségessége. De olyan helyi problémákról is szó esett, mint pl. az erdélyi történelmi egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása körül kialakult jelenlegi helyzet, a MOGYE-ügy, a havi kereset többszörösét kitevő büntetések a magyarul is kiírt intézménynevek miatt, vagy az autonómia-törekvéseknek a közbiztonsági veszélyforrások közé sorolási  kísérlete (Sógor Csaba), a felmerülő kisebbségi problémák ignorálása, mivel a kormányzat a kisebbségi kérdést megoldottnak tekinti, a kisebbségiek ritka és esetleges jelenléte az ország biztonságát és védelmét szavatoló intézményrendszerben (Smaranda Enache), a szlovákiai nyelvtörvény negatív kihatásai a kisebbségekre (Nagy József – Híd-Most, Szlovákia).   

A Gál Kinga (FIDESZ) által felolvasott, a néppárti bel- és igazságügyi bizottság (LIBE) koordinátorának címzett levélben – amely egyben a meghallgatás záródokumentuma is – az Európai Néppártot felkérik, hogy tegyen lépéseket egy egységes uniós szabvány kidolgozása és elfogadása érdekében. Ennek hiányában az Európai Bizottság rendszerint elutasítja a kisebbségi jogsértésekkel kapcsolatos megkereséseket, a tagországok belügyének tekintve azok megoldását.

Egy kötelező érvényű kisebbségi európai normarendszer és egy olyan monitoring rendszer hiányában, amely azonnal jelezné a kisebbségi jogok megsértését (dr. Szalayné Sándor Erzsébet magyarországi nemzetiségi ombudsman-helyettes) és szankcionálná is azokat, felerősödhetnek az őshonos kisebbségek asszimilációját célzó nemzeti politikák, közösségek, kultúrák tűnhetnek el.

A megvalósításhoz megvan az elsődleges uniós jogalap, a továbblépéshez viszont tisztázni, jogilag pontosan kellene meghatározni a nemzeti, őshonos kisebbség fogalmát. És ami a legfontosabb: folyamatos párbeszédre és meggyőző munkára lenne szükség az Európai Parlament frakcióin belül és között, az EP és az országos parlamentek között szakmai és civilszervezetek minél tágabb bevonásával. És persze nagyon fontos lenne a párbeszéd magukkal a többségi nemzetek polgáraival, egyrészt hogy a kisebbségek megérthessék a többségi félelmeket (szeparatizmustól, nacionalizmustól stb.) és eloszlathassák azokat, másrészt mivel a többség pozitív hozzáállása nélkül nehezen várható el a már elért jogok mélyreható alkalmazása. (A meghallgatás nagy hiányzói éppen a többségek képviselői voltak, illetve azon országoké, ahol a kisebbség–többség viszony rendezetlen – még akkor is, ha bizonyára nem kerülte el a rendezvény a figyelműket, és az elhangzottak valamilyen szinten regisztrálva lettek.)

Az egységes uniós kisebbségvédelmi jogrendszer kialakítása nemcsak azért feltétlenül szükséges, mert az őshonos kisebbségek az Unió jelentős hányadát, közel 10 %-át teszik ki, de azért is, mert ez a kisebbségek itt is, ott is „zűrzavar” (ahogyan azt Hans Heinrich Hansen, az Európai Népcsoportok Föderatív Uniója, a FUEN elnöke frappánsan megfogalmazta) a folyamatos és erősödő Unión belüli és kívüli ki- és beáramlással egyre nagyobb lesz. A migráció révén kialakuló kisebbségi közösség (akár az Unió népeinek tagjai, akár kívülről érkezettek) is igényelni fogják az anyanyelvi oktatást, kultúrát stb. Márpedig a kisebbségi kérdések rendezése nélkül fennáll a feszültségek, konfliktusok lehetősége. Ezt pedig megelőzni kellene, nem utólag orvosolni. És lehetőleg minél hamarabb, mert a felgyorsult, Unión belüli és kívüli események ma már nem „partnerek” a többéves, lassú lépések politikájával.