Kizárták az evangélikusokat saját ingatlanjaikból

Látszólagos volt csak az enyhülés az Aradi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség és a volt lelkész, Tóthpál Béla, illetve a közvetlen pártfogói közötti feszült helyzetben.

Mint megírtuk, az egyház képviselői január 10-én bírósági végrehajtóval szereztek érvényt annak a jogerős törvényszéki ítéletnek, amely szerint a papságból kizárt – de az egyház fegyelmi döntését el nem ismerő, a lelkipásztori hivatást palástjogától megfosztva is végző, az egyházi ingatlanokhoz a végsőkig ragaszkodó – Tóthpálnak át kellett adnia a lelkészi hivatalt, az ügyvitelt és templomkulcsot a püspökség által kinevezett utódjának, Jakab Istvánnak és az egyházközség megválasztott világi vezetőinek. (A bírósági ítélet kilakoltatásról szól, csakhogy télvíz idején nem tesznek utcára senkit.)

Azóta a „kinn is vagyunk, benn is vagyunk” paradox helyzetben intézték az egyházközség dolgait, hiszen a lelkészi hivatalt Jakab István is használta, de bejárása volt oda Tóthpálnak is, lévén, hogy az épület (és a templom) haszonélvezeti jogát már korábban átjátszották az Autonóm Evangélikus Lutheránus Egyház Egyesület nevű civil szervezetre. Ennek az alapítói és tagjai a volt pap hozzátartozói, üzletfelei és közvetlen pártfogói, és Tóthpál a szolgálati lakást is az egyesülettől bérli. A volt lelkész ellen egyébként – többek között – az egyházi vagyon hűtlen kezelése miatt indult annak idején fegyelmi eljárás.

Az imaterembe nem biztosított bejárást az expap eddig sem, és a templom kulcsát is késve adta át, de a hétvégén lecseréltették az iroda és a templom ajtaján is a zárakat. „Pénteken délután öt órakor jöttem el az irodából, és mikor szombaton bementem volna, láttam, hogy az ajtóról levették az órarendet, és megint az egyesület neve volt kitéve – mesélte a történteket Jakab István. – Nem értem el az egyházközség ügyvédeit, de felhívtam Jantó Margitot, az egyesület elnökét, és kértem, hogy engedjen be. Azt mondta, nem teheti, mert bár ő az elnök, de a többség úgy döntött, hogy kizárnak minket. A templomajtón is lecserélték mindkét zárat. Én adtam kulcsot nekik a végrehajtás után, most meg oda jutottunk, hogy gyakorlatilag a bérlők kizárták a tulajdonost. Hívtam a rendőröket, akik jegyzőkönyvbe vették a történteket, és azt mondták, jogom van erővel is behatolni. De mi nem folyamodunk ilyen módszerekhez, nem dőlünk be a provokációnak, hanem jogi úton vívjuk meg a harcunkat.” A lelkipásztor azt is hozzátette, hogy az egyesület őrző-védő szolgálatot rendelt az ingatlanokhoz, de a cég a rendőrség értesítésére felbontotta a szerződést. Most Tóthpálék egy másik biztonsági szolgálattal „védik” az ingatlanokat tulajdonképpen a hívektől, hiszen a templom és a Luther-palota nem lehet egy személy, vagy egy szervezet tulajdona, hanem az egyházé és a gyülekezeté. (Jakab szerint új riasztóberendezéseket szereltettek fel a lelkészi hivatalban, a templomban és az imateremben.)

Fehér Attila egyházkerületi főtanácsos szerint nyilvánvaló törvénytelenség történt, és az egyház ügyvédei már meg is tették a jogi lépéseket. „Nem nevezhetem másnak, mint bűncselekménynek, hiszen egy jogerős bírósági döntéssel fordult szembe – nyilatkozta. – Miként az evangéliumban is meg van írva, hogy a tolvajok éjszaka működnek, ők is aljas módon kicseréltették a zárakat, a riasztóberendezéseket, kihasználva, hogy nem voltunk jelen. Ezt nem hagyhatjuk annyiban, miként azt sem, hogy egy civil szervezet jogtalanul használja az egyház ingatlanjait, hiszen Tóthpál jogosulatlanul, az egyházi felsőbb vezetőség tudta és beleegyezése nélkül adta át a haszonélvezeti jogot. Ennek a szerződésnek a megsemmisítéséért is az igazságszolgáltatáshoz fordultunk.”