Kölcsey-díjátadó – megérdemelten és meghatódva

Megható, felemelő pillanatok sorozata – talán így jellemezhető a leginkább a Kölcsey Egyesület szerda esti díjátadója, a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett ünnepsége. 

Megható és felemelő volt, ahogyan a színház stúdióterme megtelt a magyar kultúrát szomjazókkal és éltetőkkel, akárcsak az elhangzott beszédek (Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke, Berecz Gábor, a Kölcsey Egyesület elnöke, Veres Attila, az RMDSZ helyi tanácsosa), amelyek a magyar kultúra megélésének, továbbadásának, éltetésének a fontosságát emelték ki. 

Megható és felemelő volt a 2024-es évre szóló Kölcsey-díj átadásának a momentuma. Ujj Ágnes ny. tanár nemcsak a barát, a kolléga, a harcostárs hangján méltatta Nagy István életútját, de mint egykori tanára szeretettel emlékezett vissza a díjazott diákkorára is. Eredményes, gazdag életút (fizikatanár, RMDSZ-es alpolgármester, szerzője, szerkesztője, tördelő szerkesztője számos könyvnek, publikációnak), amelynek alappillére a díjazott magyarságtudata és -szeretete. A jelen és a jövő, szűkebb (Nagyvarjas) és tágabb (Pécska, Arad) szülőföldje mellett a múlt, nagyjaink előtérbe helyezése is fontos helyet foglal el tevékenységében, életmódjában és -felfogásában – Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület; a Kálmány Lajos-, Mester János-, Nagy Oszkár-emléktábla; az I. világháborús pécskai magyar hősi halottak névsora a pécskai templomkertben lévő obeliszken; a helybeli pedagógusok névtáblája a pécskai temetőben; a gróf Klebelsberg Kuno-szobor és még sorolhatnánk, hiszen Nagy István bizonyára még sok mindent fog megvalósítani az elkövetkezőkben. 

Megható pillanat volt a Kölcsey-díj (diploma és emlékplakett – Fritz Mihály szobrász és éremművész alkotása –, valamint a már hagyományosnak számító kísérő ajándék – ezúttal Ódry Mária festménye) átnyújtása, meghatóak voltak a láthatóan elérzékenyült Nagy István szavai, aki köszönetét fejezte ki mindazoknak – felmenők, család, tanárok, kollégák, barátok –, akik élete alakításában, jelleme formálásában szerepet játszottak. 

Megható és felemelő volt a díjátadást követő előadás (a Kamaraszínház, RMDSZ és a Kölcsey Egyesület szervezésében). A „Két világ közé hajítva, melyikhez nyújtsam jobbom, nem tudom” Madách-idézetet – a Bekecs Táncszínház ezt választotta a Kit szerettél, Madách? előadás mottójának – Kilyén Ilka (Majthényi Anna), Ritziu Ilka-Krisztina (Fráter Erzsébet) és Györfi Csaba (Madách Imre) mély beleérzéssel, empátiával közvetítette a közönségnek. A nézők maguk is átélték a feleség és az anya ellenségeskedéseit, vívódásaikat, harcukat a szeretett férjért, fiúért, és a köztük őrlődő Madách tehetetlen fájdalmát. 

Egy mélyen megérintő, remek előadás élményével gazdagodtak a jelenlévők, a jeles nap méltó megkoszorúzásaként.