Könnyű neked, Szarvas József?

Mea maxima culpa (Én legnagyobb vétkem), mondja a katolikus szertartásban a lelkipásztor a mise során – és mondom én is. Kinek ne volnának nagy vétkei, bűnei, mulasztásai? Ha a Kedves Olvasónak nincsenek, örvendezzen.

Itt most azonban színházi műsorról beszélünk: Szarvas József, a rövidesen, június elején 65 esztendős művész aradi fellépéséről.

A „maxima culpa” arra vonatkozik, hogy e sorok írója nem – legfeljebb csak hallomásból – ismerte a Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művészt, a budapesti Nemzeti Színház tagját. Ami nyilván csak a krónikást minősíti.

Szóval kiállt az Aradi Magyar Kamaraszínház (Bábszínház) színpadára, sajnos, csak kb. egyharmadnyi közönség elé egy őszülő, szemébe lógó őszes frizuráját gyakran igazgató művész, és elmesélte az általa írt, 2018-ban megjelent, életútját, pályáját feltérképező könyvbe foglaltakat.

A gyermek- és ifjúkort, meg az utána következőket.

Szarvas József könyvét sajnos nem olvastam, így az esetleges tévedésekért elnézést kérek. A könyv mindenesetre egy életpálya delelőjén jelent meg.

Mondják, hogy minden ember élete egy regény.

Talán igaz.

Egy átlagos, tíz- vagy százezerszámra létező emberi sorsot azonban hozzáértő, valódi írónak kell megfogalmaznia, összegeznie, művészi formában, közönségét elragadó módön rögzítenie ahhoz, hogy a jelen- és utókor számára hiteles üzenethordozóvá váljon.

***

Aki Szarvas József (sok-sok művészi díjas művész) aradi előadását követően művészi élményben részesült, az elégedett lehet.

Aki nem, maradt a félig beteljesülés élményével.