„Közösséget, lelki otthont építeni a magyarság számára”

Idén ünnepeli fennállásának 30. évfordulóját a Temesvári Magyar Nőszövetség, amely szellemi elődjének tekinti az éppen 100 esztendővel ezelőtt, 1926-ban megalakult Temesvári Magyar Nőegyletet. A kettős jubileumról a temesvári Magyar Házban emlékeztek meg a 30. Bánsági Magyar Napok keretében, a TMNSZ három évtizedét és elődje, a Temesvári Magyar Nőegylet két világháború közötti tevékenységét bemutató kiállítással és kerekasztal-beszélgetéssel, Kedves Emőke TMNSZ-elnök és elődei, Száz Enikő alapító elnök és Makkai Barbara Tünde korábbi elnök részvételével.

A száz évvel ezelőtt megalakult Temesvári Magyar Nőegylet történetét Fodor Enikő történelemtanár elevenítette fel, kiemelve, hogy a női emancipáció kezdeti éveiben létrejött nőszervezet elsősorban a közösségépítésben, jótékonysági bálak szervezésében és a szegények számára szervezett gyűjtések terén jeleskedett, egészen a második világháború kitöréséig. „A nők erőssége száz esztendővel ezelőtt is az volt, hogy képesek közösséget, lelki otthont építeni a magyarság számára” – mondta Fodor Enikő. A Farkas László rendezvényterem falain látható, a két temesvári magyar nőszervezet történetét fotókkal és korabeli újságcikkekkel illusztráló kiállítás anyagát Kovács Ibolya református lelkész mutatta be a jelenlevőknek.

Az 1996-ben megalakult Temesvári Magyar Nőszövetség három évtizedes történetének legfontosabb mozzanatait és kiemelkedő eredményeit Szász Enikő színművész, alapító elnök elevenítette fel, aki 27 évig volt a Nőszövetség vezetője. A folytatásról és TMNSZ jövőjéről Makkai Barbara Tünde és Kedves Emőke osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Végül sor került a kettős nőszövetségi jubileum vidám megünneplésére, a 100/30 évfordulókat illusztráló hatalmas tortával és pezsgős koccintással, a Nőszövetség tagjai és a meghívott vendégek részvételével.

Szász Enikőt, a TMNSZ alapító elnökét arra kértem fel, hogy vegye számba az általa 27 évig irányított Nőszövetség és a szintén általa szervezett Bánsági Magyar Napok kiemelkedő eredményeit.

„A Temesvári Magyar Nőszövetség 1996. április 23-án alakult meg a kezdeményezésemre. Megalakulása után rögtön megszerveztük az első Bánsági Magyar Napokat, amelynek legfontosabb célja volt olyan közművelődési rendezvények szervezése, amelyek erősítik a bánsági szórványmagyarság önazonosság tudatát, nemzeti önbecsülését. Az első kiadásnak bonyolult címe volt: Tükör – szembenézés önmagunkkal a Honfoglalás 1100 éves évfordulója kapcsán. Azt szerettük volna felmérni, hogyan is áll a bánsági magyar közművelődés és a hagyományőrzés. Amit megtapasztaltunk, az siralmas volt, de éppen ezekben az években indult el Végváron az akkori református tiszteletes, Szoboszlai Gáspár István kezdeményezésére a néptáncosok oktatásának a folyamata, amelynek eredménye az lett, hogy a néptáncmozgalom kiteljesedett és „sikerágazata” lett a bánsági magyar hagyományőrzésnek és közművelődésnek. A Bánsági Magyar Napok keretet teremtett ahhoz, hogy a hagyományőrzés eredményeit évente egyszer bemutassuk a temesvári közönségnek, majd ezt a műsort később vidékre is kivittük. 

A másik vonal a magyar képzőművészek csoporttá szervezése volt, ez is már az első évben megtörtént. Megkerestük a magyar képzőművészeket, és rávettük őket arra, hogy etnikai alapon csoportosuljanak, szervezzenek közös kiállítást. Ezt az etnikai alapú szerveződést a többségi képzőművészek közül többen kifogásolták, de Szekernyés János műkritikus helyre tette őket, azt állítva, hogy mint a művészek általában, a képzőművészek is a saját nemzeti gyökereikből táplálkoznak, a kifejezési formától függetlenül. Ez is egy nagyon erős vonulata lett a Bánsági Magyar Napoknak.

Ezek mellett volt könyvkiadás, rendezvényszervezés, három köztéri szobrot sikerült állítani a Nőszövetség égisze alatt az évek folyamán: Székely László temesvári főépítésznek, Ormós Zsigmond politikus, műgyűjtő, művészettörténésznek és Károly Róbert magyar királynak. 2015-ben, 700 évvel azután, hogy Károly Róbert Temesvárra helyezte királyi székhelyét, sikerült közpénzen köztéren szobrot állítani a magyar királynak, ez Románia-szerte egyedülálló különleges eredmény volt! Székely László temesvári főépítész életművének a megismertetése és az ő emlékének a felidézése a közemlékezetben szintén a Nőszövetség tevékenységének köszönhető: kiállítást szerveztünk az életművét bemutató fotókból, könyvet adtunk ki, amelyiknek nemrég megtörtént az újrakiadása, köztéri szobrot állítottunk neki, illetve emléktáblát helyeztünk el a főművének minősülő Piarista Gimnázium bejáratánál, dokumentumfilmet rendeztünk, mindent megtettünk azért, hogy az ő személyisége ismertté váljon, és ez sikerült is, Szekernyés János könyve ma már hivatkozási alap az építészeti egyetemen! Kiadtuk A magyarság emlékjelei a Bánságban című monumentális munkát, három nyelven, amelynek szövegét Szekernyés János jegyzi, de a könyv elkészítésének, az emlékjelek felkutatásának és lefotózásának a folyamata három évig tartott! Az évek során számtalan emlékezetes koncertet szerveztünk, vendégünk volt az Ismerős arcok, a Csík zenekar, Érdi Tamás, Rúzsa Magdi és többször szerepelt Bartal Zsuzsa, ma már nemzetközi hírű zongoraművész, akit kiskorától segítettünk nemzetközi művésszé válni.”

A Bánsági Magyar Napok jövőjével kapcsolatban Szász Enikő derülátón fogalmazott: „Minden létszámfogyásunk ellenére bizakodóbb vagyok a magyar közművelődés és hagyományőrzés állapotát illetően, mint 30 évvel ezelőtt, amikor még sokkal többen voltunk. Azt hiszem, hogy vagyontárgyakban nincs hiány, itt van a Magyar Ház, az Új Ezeredév Református Központ, a rendezvényhelyszínek megvannak, minden adott ahhoz, hogy a bánsági magyarság szellemi vonatkozásban kiteljesedjen, az is van, aki szervezzen, most már csak az a kérdés, hogy ki válik fogyasztóvá ebben a kulturális közegben.” 

Kedves Emőke, a temesvári magyar színház rendezője idén vette át a Temesvári Magyar Nőszövetség vezetését és a Bánsági Magyar Napok megszervezésének a feladatát. „A Temesvári Magyar Nőszövetség vezetősége nagyon erős és színes csapat – nyilatkozta lapunknak Kedves Emőke –, szeretnénk folytatni a hagyományokat, továbbvinni a Bánsági Magyar Napok kulturális rendezvénysorozat megszervezését, amelyre idén május 9. és 21. között kerül sor. Megfogalmazódott bennünk a nyitás a szociális szféra felé. A családon belüli erőszakról volt szó az est folyamán, ez egy olyan téma, amit fel szeretnénk karolni. Két éve szervezi a Nőszövetség újfent a Katalin-bált, ezt a hagyományt is szeretnénk folytatni. A Bánsági Magyar Napok támogatása nagy a temesvári civil szervezetek részéről, de a vidékkel szeretnénk jobban kiépíteni a kapcsolatainkat. Fontos, hogy kitaláljuk, mire van igény vidéken, ott hogyan kell jelen lenni, mert nem elég az, hogy évente egyszer kiviszünk egy gyermekelőadást vagy egy kis költségvetésű programot, éppen ezért az idei Bánsági Magyar Napok záró rendezvénye Végváron lesz. Szeretnénk a fiatalokat is felkarolni, megszólítani, mert azt látjuk, hogy a fiatalok számára nagyon kevés magyar rendezvény van, ez mindenképpen egy olyan szegmens, akit meg akarunk szólítani. Vagy itt vannak a marginalizált nők, akik egyedül élnek, akár kisgyermekesek, és ezért nincsenek benne a társasági vérkeringésben, őket is be szeretnénk vonni a közösségi életbe. Nem adjuk fel a kulturális rendezvények megszervezését, de azt érezzük, hogy a szociális szférában jobban jelen kell lenni, erre ötleteink is vannak, de ez a vonulat még ki kell forrjon.” Arra a kérdésre válaszolva, hogy nem tart-e a pályázati források esetleges kiapadásától, Kedves Emőke így fogalmazott: „Ma az a legnagyobb gond, hogy az emberek magányosak, és erre akár kevés pénzzel is lehet válaszolni. Sok helyi értékünk van, vannak nekünk is művészeink, pszichológusaink, tudósaink, akiket be lehet hozni a magyar köztudatba, és akinek az eseményeire el kellene járjon a magyar közösség. Kevés a pénzünk, de nagy a lelkesedésünk, és remélem, ez viszi majd előre ezt a csapatot!”