Labdarúgás, barátság és jókedv

A Hollók, Barbárock, Sutyerákok, Matyó Betyárok, Keresztesek és Don Bosco csapata találkozott hétvégén a Déván megrendezett Szórvány focikupán. 

– Tulajdonképpen ez folytatása a hagyományos Hunyadi János turnénak, melyet nyár derekán szoktunk megrendezni, de a szabadságolások miatta az utóbbi időben többen lemaradtak. Ezért hoztuk át tavaszra a rendezvényt, és mondhatom, hogy nagy sikerrel, mert hat csapat nevezett be és jött el: Kolozsvárról, Vajdahunyadról, Csernakeresztúrról, Lupényból, Mezőkövesdről és természetesen Déváról. A mérkőzések péntek este kezdődtek, és szombat délig minden csapatnak alkalma volt találkozni a pályán az összes többi csapattal, kétszer húszperces félidőkben. A turnét ezúttal is a sportszerűség és jókedv jellemezte, amiért külön hálás vagyok a résztvevőknek – fogalmazott a mérkőzések lejárta után Pogocsán Ferdinánd, az RMDSZ városi tanácsosa, a torna fő szervezője.

A csapatok úgyszintén elégedettek voltak a szervezéssel, szállással, ellátással. – Nagyon jól éreztük magunkat. A jóleső mozgás mellett, kitűnő alkalom volt egy kicsit együtt lenni, beszélgetni – mondja Illyés István, aki két éve kapcsolódott be a lupényi Barbárock csapatába. A csapatnak amúgy komoly régisége van. – A társaság jó 25 éve állt össze, akkor ragadt ránk a Barbárock név is. Fiatalként házibulin voltunk, ahol egy-két szék is összetört, s másnap a házigazda úgy számolt be szüleinknek, hogy olyanok voltunk, mint a barbárok. Kamaszos büszkeséggel fogadtuk a jellemzésünket, amit magunkra is ragasztottunk. Azóta is mi vagyunk azok a Barbárock, akik még a nyolcvanas években tánccsoportot, ’89 után pedig MADISZ-t, RMDSZ-t alapítottunk, s mai napig minden csütörtökön összejárunk egy jót focizni – mutatja be a dévai megmérettetésen ötödik helyre szoruló lupényi Barbárock csapatát Józsa Imre. A lupényiak foci felé hajlásába, a baráti szálak szorosabbra fűzésébe hajdani plébánosuk, Tóth János atya is besegített – a kamaszkori közös bulikon túl, neki köszönhető, hogy a hajdani fiatalok között évtizedekre szóló barátság fűződött.

Jani atya jó 15 éve Csernakeresztúron folytatja „edzői” tevékenységét. – Minden vasárnap este összeszedi a társaságot és irány a piski fociterem – számol be Szemcsuk István, a hétvégi futball-kupa gólkirálya. Nem csoda tehát, hogy a legjobb kapus is a Don Bosco-ról elnevezett csernakresztúri csapatból került ki. A fiatal Puskás Erik hősiesen védte a kaput, s saját bevallása szerint leginkább a vajdahunyadiak közt játszó Babos Csaba kapura-rúgásaitól aggódott. Azért ezek közül is sokat sikerült kivédenie, s csapatával második helyre került.

Szintén baráti társaságon nyugvó, összeszokott, vidám csapat volt a kolozsvári Sutyerákok csapata és a mezőkövesdi Matyó Betyároké is. Ők azonban csupán negyedik és hatodik helyet szereztek, mint mondták: tiszta szerénységből, hogy ne vegyék el a helybeli csapatok kedvét a focitól.

A szerencse leginkább a vajdahunyadi Hollóknak kedvezett, akik nem sok reménnyel indultak e tornán. Az első díjjal járó kupát Lőcsei Lóránd vette át: – Nem is reméltünk ilyen jó helyezést. Azért neveztünk be, hogy egy kicsit mozogjunk, s egyáltalán jelen legyünk. Sajnos nincs kiforrott társaságunk, nem járunk rendszeresen edzeni. A mostani csapatot is két dévai és egy csernakeresztúri játékossal kellett kipótolnunk, akiknek külön köszönet a jó szolgálatért. Lehet ez az eredmény fellelkesít annyira, hogy rendszeres focizásra szánjuk magunkat.

Külső pótlással állt össze a dévai csapat is, bár ennek magja heti rendszerességgel rúgja a labdát. Legnagyobb büszkeségük ezúttal a Barbárock felett aratott győzelmük volt. – Be kell valljuk, hogy a dévai Kereszteseknek eddig még soha nem sikerült legyőzniük a lupényi Barbárockat. Ez volt az első alkalom – mondta büszkén a díjkiosztás alkalmával Pogocsán Ferdinánd, a dévaiak csapatkapitánya.

A díjazáson mindenki elismerő oklevelet és rangsorolásához illő kupát kapott, az első három helyezettnek pedig egy-egy focilabda is járt. Vastaps és oklevél jutott a rendezvény támogatóinak is: Takács Attilának, aki a Reál Sport komplexum tulajdonosaként ideális teret biztosított a mérkőzések lebonyolításához, Winkler Gyula EP-képviselőnek, Kacsó Rollandnak, Dezméri Istvánnak, Dézsi Attilának, Széll Lőrincnek,  a dévai Téglás Gábor elméleti Líceum vezetőségének és a dévai RMDSZ szervezetnek, akik mindnyájan hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. Külön éljenezés járt a két főszakácsnak: Máté Lászlónak és Domokos Balázsnak, akik finom gulyással és mititéjjel várták a jócskán kifáradt focistákat. A dévai Szivárvány nyugdíjasklub tagjai pedig nagymamai gondoskodással sütötték meg a több száz fánkot, ami még melegében került az asztalokra. – Úgy érzem, a Szórvány focikupáról tényleg mindenki nyertesen térhet haza, hiszen megtapasztalhattuk az összefogás erejét, az együttlét örömét és ezért köszönet mindenkinek, aki anyagi hozzájárulásával, jelenlétével támogatta ezt a rendezvényt – fogalmazott a tornát záró közös ebéden a főszervező.