Magyar iskolánk múltja, jelene, jövője

December 5., csütörtökön délutánra „egyedi történelemórát” hirdetett a Csiky Gergely Főgimnázium. Az „egyedi” jelző azt sugallta, hogy a kerekasztalon Arad (magyar) prominens történész-személyiségei lesznek jelen. Így is történt, a történetesen négyszögletes formájú kerekasztal mellett mai vagy egykori tanárok, de Arad mai kulturális életében mindenképpen jól ismert személyiségek foglaltak helyet.

A téma, nagy vonalakban, az aradi magyar középiskolai oktatás múltja, meg jelene és jövője volt.

 

***

Mint tudjuk (vagy talán mégsem?) minden nemzet Közép- és Kelet-Európában saját történelmét, múltját igyekszik fényesíteni – a világ más tájain sincs másképp. Soha sehol, ha mégis, csak elhanyagolható arányban ismerik el helyi, hazai történészek (ha mégis, csak kényszeredetten), hogy népük egy adott történelmi korszakban rosszul döntött, nem jó oldalra állt, nem úgy cselekedett, mint ahogy valójában megkövetelte volna a haza. (A spártai, perzsákkal szembeszálló harcosok termopüléi sírfeliratát idézve.)

A románai magyarság helyzetében a történet kissé másként alakult: a döntések a feje fölött történtek, nála nagyobb erők döntöttek sorsa tekintetében.

Az Aradi Királyi Főgimnázium (mai Moise Nicoară, azelőtt Ioan Slavici) hirtelen „elveszett”, s az aradi magyar középfokú oktatás a „levegőben lógott”.

Hogyan lábalt ki ebből a helyzetből?

A kérdésről Király András (ny.) tanárral, volt megyei RMDSZ-elnökkel, egykori oktatásügyi államtitkárral, az Aradi Szabadság-szobor Egyesület elnökével beszélgetünk.

 

***

– Néhány hónappal ezelőtt leültünk beszélgetni arról, hogy ez az iskola százéves.1919-től működik tulajdonképpen –  az épület 1923-ban lesz százéves, az is lehetne a kezdet. Az iskola úgy gondolta, jót tesz neki, ha megszervez egy ilyen találkozót és a különböző nagy fázisokat átbeszéljük. Eléggé ad-hoc volt a történet; végül is elmondták, hogy elképzelésük szerint – kezdjük a minoritáktól, az 1707-es évtől kezdődően – működik. Ám legyen – véleményem szerint az az aradi magyar oktatásnak a kezdete, és nem ennek az iskolának a története. Ha nagyon akarom, le tudom vezetni úgy, hogy amikor 1919-ben az iskola megkapta a jogot, hogy középiskolát működtessen, az a katolikus főgimnázium nevet viselje, a katolikus egyház patronálása alá kerüljön. Onnan a kérdés továbbmegy, különböző állomásokon keresztül, a 2001-es évig, amikor különvált, önállóvá vált az iskola; akkor arra hivatkoztunk, hogy az alapítólevél az aradi minorita egyház és az iskola között született meg.

Igazából azonban a jövőről kellene beszélnünk, a múlt már lefolyt.

Véleményem szerint meg kellene nézni, milyen erőtartalékai vannak az aradi, Arad megyei magyarságnak, mennyire vállalja föl azt, hogy magyar oktatási intézménybe járassa gyermekeit. S akkor egy komoly oktatási tervet kell kialakítani, amelyben meg lehetne szabni iskolaközpontokat vidéken, azt, hogy mi lenne a feladata a Csiky Főgimnáziumnak, s megnézni minden lehetőséget, amellyel erősíteni lehetne ezt meg a többi magyar iskolát, mert a Csikynek szüksége van az őt tápláló forrásokra. Arad városában most 19 ezer a magyar, a statisztikákban, de nem tudjuk, hányan élnek vegyes házasságban, kinek csak a neve magyar, tehát ezeket a kérdéseket mind le kellene tisztázni, hogy tudjunk egy olyan képet alkotni, amely a jövő számára valamilyen szinten megnyugvást ad. Így szomorúan konstatáljuk, hogy ennyi százalék beiratkozott, vagy nem iratkozott be, pontosan nem is tudjuk, hogy az ennyi az mennyi. Komoly munkát kellene folytatni, hogy „tegyük tisztába” az aradi és Arad megyei magyarságunkat. De ez nem az iskolának a feladata elsősorban.

 

***

Nem először írunk az Arad megyei magyarság ügyéről és iskolahelyzetéről.

Kétségtelen, hogy magyarként egyre kevesebben vagyunk (magam, ötvenéves aradi múltomból számos példával tudnék szolgálni), s minél kevesebben, annál nehezebb, a nagy számok törvényéből adódóan is, a megmaradás.

De nem is éppen lehetetlen.

Még vannak iskoláink, egyházaink, magyar intézményeink, sajtónk, amelyek a magyarság szolgálatában állnak.

Persze a magyarságnak is ki kell állnia mellettük, s akarnia, hogy megmaradjon.

Akarata, meggyőződése ellenére nehéz bárkit is boldogítani.