Megbecsülni nemzeti értékeinket

Szerdán az RMDSZ Arad megyei szervezetének a tárgyalótermében tartották Vitafórum a jövőnkért címmel azt a közvetlen beszélgetést, amelyiken Zámbori Magdolna terapeuta felvezetőjében Szepes Máriától, illetve a szentírásból idézett, amihez a résztvevők hozzászóltak szakma, érdeklődési terület, illetve életkori szempontok függvényében. A kétórás vita után levonható néhány következtetés. Nagyon fontos a példamutatás a jövő generáció számára; ugyanolyan fontos a segítőkészség; falun a kertművelés, a termelés, illetve a falusi fiatalság körében népszerűsíteni kellene az otthon maradás előnyeit. A megtartó szülőfaluban ugyanis sokkal békésebb, családiasabb feltételek között lehet gyermeket nevelni. A jelen lévő idősebb korosztály felidézte, hogyan éltek ők fiatal korukban, mi az, ami a mai világban hiányzik? Hogyan lehetne az emberek gondolatvilágát az önellátás felé visszavezetni? Mindezt városon nehezen vagy egyáltalán nem lehet megtenni, falun viszont könnyen kivitelezhető. Külön vita témáját képezte a nő és a férfi szerepe a társadalomban, ahol a szerepek bizonyos mértékben felcserélődtek. Nem biztos, hogy jó hatással van a gyermeknevelésre, ha az anyának családfenntartó kötelezettségeket kell ellátnia. Mindnyájan fontosnak tartották egy találkozó megszervezését a pedagógusokkal, akikkel megvitatnák, mit is jelent a mai világban az oktatás. Fontosnak ítélték, hogy vidéken ne ingázó pedagógusok tanítsanak, akiknek emiatt nincs idejük a gyerekekkel történő többlet-foglalkozásra, ami nagy szerepet játszhatna a világnézet és a nemzeti tudat kialakításában. A diákok között meg kell találni egy olyan magot, amelynek tagjai tisztábban látják a világot, amelyben élünk, a jövőt, amely felé haladunk. A mag közvetítésével el lehet jutni a többi diákhoz, akiket a kedvező irányba lehetne befolyásolni. A fiatalokat mindenképp az itthon maradásra kell ösztönözni, amihez szintén idősebbeknek kellene példát mutatniuk. Mindehhez a fiataloknak elfogadható, a nyugati feltételekhez közebb álló körülményeket kellene biztosítani. Arra is kellene ösztönözni, hogy merjék használni az anyanyelvüket, amelyiken a legválasztékosabban tudnak beszélni. Az is felmerült, hogy mind városon, mind falun nagyon kevesen járnak közösségbe. Akik elmennek is, csak a múltjukat idézik, csakhogy meglehet, keveset törődnek azzal, ami van, illetve, ami várható. Ahova azonban a gondolat irányul, oda irányul az energia is. Ha a múltban élünk, nem tudjuk ezt tenni a jelenben is. A helyzetünk tisztán látásához azonban a jelenben kell élnünk, gondolkoznunk. A szentírás is azt mondja: azt tedd másokkal, amit magaddal is tennél. Mi viszont általában azt várjuk, hogy kapjunk, megbecsüljenek bennünket, felnézzenek ránk olyan nemzetek, amelyeknek ez nehezükre esik. Tanuljuk meg értékelni magunkat, értékeljük azt, amivel rendelkezünk. A több mint kétórás vita résztvevői azzal a meggyőződéssel váltak el, hogy hasonló fórumokat továbbra is, nagyobb részvétellel kell szervezni.