Megcímzett tortaszelet

A megyeszékhely utcai reklámhelyeiken koncesszióba adásának most bejelentett tervével az önkormányzat nyíltan elismeri, hogy a kilenc év alatt megszavazott öt szabályozás sikeresen csődbe vitte az egész rendszert.

Mindezt meg is fogalmazzák a koncesszióról szóló határozat-tervezethez csatolt tanulmányban, amely kimondja, hogy megfelelő szabályozás hiányában egyre inkább elszabadult Aradon a piac, és felülkerekedett az utcai reklámozásnak (outdoor) össze negatív jelensége: illegális reklámpannók, alkalmatlan hordozóanyagok használata, improvizált műszaki megoldások, villanyoszlopok agyonzsúfolása, a kilátás korlátozása, a reklámadó befizetésének elmulasztása.

Pedig, mint említettük, az elmúlt kilenc évben nem kevesebb, mint öt határozat született a reklámozás szabályozására, ebből három 2001-ben, egy 2002-ben és egy 2006-ban. Ez utóbbit, a 186-ost júliusban szavazták meg, és az utcai reklámhelyek pontos meghatározása mellett érvénytelenítette az összes előző határozatot. Ám hiába készült látszólag megfelelő, minden részletre kiterjedő szabályozás, a tanulmány szerint állandósult a konfliktus a reklámhelyeket bérlő cégek és a polgármesteri hivatal között. A bérlők ugyanis azzal vádolták a hivatalt, hogy diszkriminál bizonyos reklámcégek javára. Tény, megfelelő apparátus hiányában képtelenség ellenőrizni több száz pannó esetében, hogy befizették-e az adót, mikor került fel egy bizonyos reklám stb., ráadásul az ügyben elszabadult a pokol, a megrendelt tanulmány szerint már így is túl sok a reklám a városban, s ezek tájékoztatás helyett inkább stresszelik a lakosokat.

A városvezetés célja, hogy szűkítse a reklámpannók bérlőinek számát, s ezzel átláthatóbbá, ellenőrizhetőbb tegye a tevékenységet, de elsősorban az erre vonatkozó adók – pl. a közterület elfoglalásáért, három százalék a reklámszerződésekből – befizetését. Másik, nem titkolt cél, hogy minimálisra csökkentse az adócsalás lehetőségét, a kiskapukkal való visszaélést, ezért inkább választják a biztos kevesebbet, mint a bizonytalan többet, még akkor is, ha a tanulmány készítői szerint az utcai reklámozás piaca dinamikusan bővül.

Az elképzelések szerint az utcai reklámhelyeket A-, B-, és C-kategóriába sorolják, s minden egyes kategóriára külön kiírják a koncessziós pályázatot, s az nyer, aki a szabott feltételek alapján a legtöbb pontszámot kapja a bizottságtól. A minimális koncessziós díj 35 euró/hely/hónap, a szerződéseket tíz évre kötik, s aki megnyer egy-vagy több kategóriát, ezt nem passzolhatja tovább másik cégnek. Aki például, a minimális díj dupláját ígéri, plusz 50 pontot kap. De 20 pont jár a „megfelelően képzett személyzet”-ért vagy „vonzó ajánlat” megtételéért.

Persze, naivitás lenne azt hinni, hogy a város elsődleges célja a koncesszióba adással, az újabb szabályozással, a rendteremtés az utcai reklámozásban. Szinte biztosra lehet venni, hogy a piac újraosztása, „megfelelő” reklámcégek behozatala a fő mozgatórugó. Elolvasva a pályázati feltételeket, kiderül, hogy néhány kritérium igencsak testre szabott, például, minimum ötéves tapasztalat az utcai reklámozásban, minimum egy millió eurós árbevétel az elmúlt három évben, de amelyiknél leginkább kilóg a lóláb: a pályázónak konkrét reklámszerződésekkel bizonyítania kell, hogy a koncesszió első félévében képes megtölteni a megkapott reklámhelyek minimum 40 százalékát. Kérdés, milyen gyártó- vagy szolgáltató vállalat köt reklámszerződést egy céggel, amely képtelen garantálni, hogy elnyeri a megpályázott reklámhelyeket, vagyis, belátható időn belül teljesíteni tudja kötelezettségeit.

A koncessziós pályázat gyanúsan testre szabott feltételeinek egy másik jele, hogy a licit csak akkor érvényes, ha az illető kategóriára minimum három érvényes ajánlat érkezett. Ha nincs három érvényes ajánlat, akkor rövid idő elteltével újra meghirdetik. Amennyiben ekkor sincs meg a három, a bizottság által érvényesnek ítélt ajánlat, akkor a város pályáztatás nélkül koncesszióba adhatja az A-, B- és C-kategóriás reklámhelyeket a bizottság által kiválasztott cégnek. Magyarán, könnyű lesz megfelelő ajánlatok hiányára hivatkozva gyorsan lezavarni a pályáztatást, majd aztán dönteni, kinek adjuk a tortaszeletet.