Megélni, ahogy lehet

A szapáryligeti, fiatalon megözvegyült Keller Máriáról és 6 gyermekéről a Nyugati Jelenben közölt helyszíni tudósítás lélekben megrázta Szabó Mária aradi olvasónkat, aki a munkahelyén gyűjtést kezdeményezett a Keller-család megsegítésére.

Az összegyűlt zsáknyi ruhaneműt és lábbelit, három jókora szatyorban a férje azzal a meghagyással adta át, hogy fényképezzük le a gyermekeket, hadd lássák, hozzávetőleg milyen méretű ruhára van szükségük. Mert ugye, a segítségnyújtást folytatni szeretnék.

Rendszeres, Arad megyei körutunk során Szapáryligetet, Kelleréket is útba ejtettük. Átadtuk a csomagokat, amelyek láttán Mária asszony könnyekig meghatódott. Amint az életük felől érdeklődtünk, elmondta: megpróbálják azt a megszokott kerékvágásban taratani. Vagyis a gyermekek továbbra is járnak iskolába, maga még egy évig gyermeknevelési segélyen itthon lehet az egyéves Damjánnal.

Hogy mi lesz utána?

A hetedikes nagyfiúk, Diter és Dastin a legkisebbet viszik, illetve hozzák majd az óvodából. Ahol az óvónő vállalja a felügyeletet, noha a leányka csak kétéves lesz. Legtöbbet a két fiúra számíthat, hiszen Herta, aki a kisjenői mezőgazdasági iskolába ingázik, elég későn ér haza, nem tud sokat segíteni. Itthon viszont rengeteg a munka a ló, a tehén és az üsző, az öt disznó, továbbá a sok háziszárnyas ellátásával. Eddig három disznót vágtak, eladó is kerül közöttük, tehát hasznot hajtanak, amire most, egyetlen fizetés mellett nagy szükség van. A 4 hektár földjüknek egy részét a társulás műveli meg gabonaosztalék fejében, a többit viszont kukoricával vetik be, de kaszálót is tartanak az állatok részére. Amíg a nagyfiúk itthon járnak iskolába, nem lesz gond a házimunkával. Amikor azonban ők is a kisjenői mezőgazdasági iskolába iratkoznak, fennakadások lehetnek az állattartásban, ahol a munka nagy részét ők és az anya végzi. Meglehet azonban, itthon maradnak gazdálkodni, amihez nagy kedvük van. A gyermekek közül legjobb feje a másodikos Fiorellának van, de a nála valamivel idősebb Gertrúdnak is jó a felfogása. Érdekes módon, az apjuk óhaja szerint, minden gyermeknek német vagy németes nevet adtak, noha mindnyájan csak magyarul, a nagyobbak románul is beszélnek.

Mária asszony eltökélte: akár kapnak külső segítséget, akár nem, maga jövőre visszamegy a borosjenői kábelgyárba dolgozni, a gyermekeit továbbra is munkára neveli, hogy a férfi támasz nélkül maradt család megélhessen, ahogyan lehet, boldogulhasson.