Nem csoda, hisz az elsőként szólásra emelkedő dr. Kovács József országgyűlési képviselő ünnepi beszédében Szent István szerepét, tevékenységét emelte ki, s elmondta, hogy a magyarok önbecsülése újjászületett az új alaptörvény megszavazásával, ami növeli az emberek erejét és feltételt teremt a világban való érvényesüléshez. A mikrofonnál őt követő Faragó Péter aradi RMDSZ-es képviselő szavai viszont szó szerint vastapsot eredményeztek, annyira magyar szívhez szólóan beszélt.
Lélekben lebontott határok
„Az úton Lőkösháza felé azon gondolkodtam, lehet-e felemelőbb pillanat egy magyar ember számára, mint Szent István király napján, nemzeti ünnepünk alkalmából letenni a magyar állampolgársági esküt? Lehet-e két más olyan dolgot összefonni életünkben, amely ezen túltesz?” – tette fel a költői kérdéseket Faragó, majd így folytatta:
„Bevallom, semmi más párosítás nem jutott eszembe.
Az viszont igen, hogy őszintén sajnálom házigazdáinkat, hogy nem érezhetik át a pillanat mélységét és kitörölhetetlen emlékét. Önök magyar állampolgárnak születtek Magyarországon, az önök számára ez természetes, s ez így van rendjén. Önök, kisebb-nagyobb megszorításokkal, de mindig megünnepelhették augusztus 20-át. Mi is megünnepeltük a templomban, a családban, de utcára hosszú évtizedekig nem vihettük ki magyar érzelmeinket, és ne feledjék, begyógyíthatatlanul szivárgott a sebünk, amiért kisebbségben egy leszakított országrészben kellett élnünk.
Magyarként.
Embertelenül nehéz volt magyarnak megmaradni.
De megérte.
Megérte, és tudják miért? Ezért a mai pillanatért.
Ma reggel egy nagy csoport kisiratosi román állampolgárként jött át Lőkösházára.
Ma délután egy nagy csoport kisiratosi magyar állampolgár tér haza szülőföldjére. Számukra ma lélekben megszűnt a schengeni határ, lélekben egyesültek önökkel, akik lehetővé tették számukra, hogy igaz magyarként temessék majd el egyszer őket.
Nem itthon, hanem otthon.
Tévedés ne essék, ők eddig is magyarok voltak. Papírral, vagy anélkül, nekik, nekünk itt van az anyaországunk, fővárosunk pedig Budapest.
Kisiratos pedig mindig is ott lapult a lőkösháziak szíve csücskében. A szív megnyílt, kitárult, az itt és ott élő magyarok összeölelkeztek, s a két polgármester ma örökre megpecsételi Lőkösháza és Kisiratos testvériségét.
Ezért azt kívánom, hogy ez a magyar testvériség, amit a két település most megmutat, példa legyen mindannyiunk számára a fejekben lebontott határ mindkét oldalán.
Mert ha lélekben is lebontjuk a határt, semmi sem akadályozhatja meg nemzetünk egyesülését.”
Az eskü
„esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek, alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom, Isten engem úgy segéljen!”
És ekkor már alig maradt szem szárazon, szív ridegen a teremben, a 84 kisiratosi és aradi, ahogy Faragó Péter mondta, magyar állampolgárként tért vissza szülőföldjére. Persze, előbb pezsgővel koccintottak egymás, és házigazdáik, a lőkösháziak egészségére.
Lőkösháza polgármester asszonya az eskütétel előtt tartott beszédében elmondta, „nálunk nagyobb nemzetek tűntek el a történelem süllyesztőjében, de mi megmaradtunk”, majd arra figyelmeztetett mindenkit, hogy „ebben az országban kishitűségnek nincs helye, a nemzet ereje és léte a jövőtől függ” mert „ahol békesség, ott erő” lakozik, de azt is megjegyezte, hogy a mostani nemzedék felelősséggel tartozik a következő ezer évre is.
Ünnepi csokor
Lőkösházán a felújított kultúrházban, közösségi otthonban nem csak az állampolgári esküre érkeztek a vendégek, helybeliek, hisz szintén ma került sor az intézmény átadására, az önkormányzat ünnepi ülésére, díszpolgárrá avatásra, települési kitüntetések átadására.
S nem utolsó sorban, Lőkösháza és Kisiratos testvértelepülési szerződésének aláírására, valamint Kisiratosnak a magyarországi LEADER Szövetséghez, Lőkösháza testvértelepüléseként való csatlakozására.
„A mi kapcsolatunk több évtizede élő és működő kapcsolat”, mondta ezzel kapcsolatban Szűcsné Gergely Györgyi polgármester, hozzátéve, hogy az együttműködés nem csak az intézmények, hanem a hétköznapi emberek szintjén is meggyökeresedett. „Nincs más ünnep, csak a közösséggé” – emlékeztetett az alapszabályra a polgármester asszony, aki úgy vélte, a legfontosabb a közösség érdekeit az egyéni érdekek fölé helyezni.
Almási Vince kisiratosi polgármester bevallotta, nem készült írott beszéddel, el is mondta, hogy hiába ült le beszédet írni, mert annyi gondolat ugrott eszébe, hogy ez több oldalt megtöltött volna. Ezért „a véletlenre” bízta a mai találkozást, kifejtve, hogy véletlenek pedig nincsenek, mert „Lőkösháza is 62 éves, olyan fiatal, mint én”. Ő is a két település több évtizedes kapcsolatát emelte ki, emlékeztetett, hogy a rendszerváltás előtt még találkozni sem lehetett külföldi intézményvezetőkkel. „Olyan sok a szál Lőkösháza és Kisiratos között, hogy ez a mai aláírás csak formaság lesz” – mondta, és több példával igazolta ezt a remek, megalapozott viszonyt.
Ezt követően a két polgármester és Mészáros István, a LEADER Szövetség elnöke együttműködési szerződést írt alá, amelynek lényege, hogy az elsősorban gazdaságfejlesztésre alapozódó magyarországi szövetség – amelynek létezik romániai megfelelője is – ebben a kistérségben Románia fele is nyit. „Összetartozunk az egész nemzetünk jövőjéért” – fogalmazta meg Mészáros a LEADER-program lényegét, hozzátéve, tartalommal akarják megtölteni a létező kereteket, újraépíteni a magyar vidéket. Végül kérte mind a lőkösházi, mind a kisiratosi lakósokat, a jelen lévő két parlamenti képviselőt, hogy segítsék, támogassák településfejlesztési törekvéseiket.
– Kisiratos a pécskai központú LEADER-csoporthoz tartozik, s úgy döntöttünk, felvesszük a kapcsolatot a magyarországi csoporttal, és határon átnyúló közös pályázatokat készítünk, ebben Kisiratos már partner – mondta a Nyugati Jelennek Almási Vince.
Az idei augusztus 20., biztos vagyok benne, hogy 84 aradi és kisiratosi, immáron új magyar állampolgárnak felejthetetlen lesz, amíg élnek. Hogy miért? Álljon itt Tamás István, Tiéd ez az ország versének néhány sora, amelyek ma Lőkösházán is elhangzottak:
Még gyermek voltam,
s apám megfogta kezem.
Megmutatta nekem,
hol él a nemzetem.(…)
Ez mind a tiéd fiam,
óvd és vigyázz rá,
ne hagyd az idegent,
hogy hazád elrabolják!
Érintsd meg a követ,
mert az is a tiéd.
Tiéd a folyó a part,
el ne add semmiért!
Tiéd ez az ország,
múltja és jelene.
Neked teremtette,
a magyarok istene!
Hozzászólások