Megragadó élni akarás

Ma az aradi evangélikus-lutheránus templomban 10 órakor kezdődött az ökumenikus istentisztelet, amit az Aradi Magyar Pedagógiai Leányiskola 1952-ben végzett IV. B osztálya tiszteletére szerveztek. 

A 28 végzős közül megjelent 10, illetve a hozzátartozók és barátok részvételével megtartott szertartást nt. Gyurkócza Aranka börtönlelkész, osztálytárs, majd nt. Baracsiné Dávid Zsuzsana arad-belvárosi református lelkész igei köszöntője nyitotta meg. Az elhangzott közös imákat követően, orgonakísérettel Matekovits Mária és Csipkár Laura énekelte el a Te vagy földi éltünk vezércsillaga kezdetű egyházi éneket.

Igehirdetésében ft. Sándor Tivadar arad-gáji plébános a tanulmányait a valamikori zárdában elkezdett, majd 60 évvel ezelőtt érettségizett 28 leánynak a szárnybontogatását méltatta, amikor életkedvvel telve, a becsületesség, a kitartás, a tanítási vágy útravalóival ellátva szegődtek nemzetünk szolgálatába. Az 1000 éves bölcsesség tudatával írt Tóbiás énekére hivatkozva, szájjal, szívvel és hittel dicsőíteni Istent. Ő az elmúlt 60 évben a 28 közül 12-őt magához szólított, közülük többet a világ más tájaira vezérelt, 10-et azonban összehozott emlékezni, közösen imádkozni, szeretetben együtt lenni, ami különös isteni kegyelem. A továbbiakban az osztálytárs, nt. Gyurkózra Aranka mondta el a nagy imádságot, amiben név szerint megemlékezett az elhunyt igazgatókról, az osztályfőnökökről, a tanárokról. Utóbbiak közül nagy szeretettel üdvözölte a Nagyszalontáról érkezett Dánielisz Endrét, emlékezett meg a Kisiratosi Máltai Házban gondozott Horváth Lászlóról. Miközben az elhunyt osztálytársak vonásait egyenként felelevenítette, a kezében lévő égő gyertyával, mindnek az emlékére meggyújtott egy-egy gyertyát, ami meghatódást váltott ki nem csak az osztálytársak, hanem a jelen lévő ismerősök, barátok részéről is. Megemlékezését Reményik Sándor Viszont látásra című versének utolsó szakaszával zárta, majd az ünneplők egymás kezét fogva, együtt mondták el a Mi Atyánk imát, illetve énekelték el a Nyugdíjasok dalát. Miután a lelkészek áldást mondtak a hívekre, Konyelicska István felügyelő az Evangélikus-Lutheránus Egyház nevében köszöntötte az egybegyűlteket. A továbbiakban nt. Gyurkócza Aranka név szerint köszönetet mondott mindazoknak, akik az osztálytalálkozó, illetve az ökumenikus istentisztelet megszervezésében segédkeztek, abban közreműködtek, kiemelve Matekovits Mihályt, aki 30 évvel ezelőtt elvállalta a tiszteletbeli osztályfőnök szerepét. Matekovits Mihály megyei RMPSZ-elnök köszöntötte a megjelenteket, érdekes történeteket elevenített fel a zárda egykori életéből, lehangoló adatokat közölt a magyar oktatást manapság sújtó gyermektelenségről, majd emléklapot adott át minden vén diáknak. A meghatóan lélekemelő szertartás a régi székely himnusz közös eléneklésével zárult. A templom lépcsőin a barátokkal és a rokonokkal megörökítették a 60 évvel ezelőtt végzettek közül Balogh Borbálát, Balogh Erzsébetet, Berecz Katalint, Gyurkócza Arankát, Jágy Jolánt, Kukula Olgát, Orcsik Vilmát, Kósa Ágotát, Nagy Editet és Schreibert Máriát, akik gondolatban együtt voltak a találkozóról betegség miatt távol maradt Sipos Rozáliával, Juhász Erzsébettel, Bitay Ildikóval, Tóth Erzsébettel, Ferenczi Évával és Balogh Judittal.

Megragadó volt a 60 éve végzett csapat élni akarása, hiszen a 10 év múlva esedékes, 70 éves osztálytalálkozóra már most meghívták az istentiszteleten közreműködött lelkészeket, valamint választott osztályfőnöküket.