In memoriam Szomorú László

A világjárvány hihetetlenül megritkította ismerőseink, barátaink körét. Mikor már azt hittük, erejét vesztette, jó ideig ezen a fronton nem lesznek újabb áldozatok, a vírus még mindig itt ólálkodik a közelünkben, s lecsap ott, ahol csak teheti.

Szomorú Laci barátunk az újabb áldozat.

Az estéinket majd negyedszázadon át megszépítő Periszkop népszínház számos szerepében remeklő műkedvelő. Egy sötét korban vidámságot, bizakodást nyújtó ember, akinek ez a lehetőség fogódzó volt a túléléshez. Feleségével, Máriával fiatalabb éveiket az anyanyelv és a színjátszás aradi hagyományainak a megőrzésére, folytonosságára tették fel.

Laci társaságban kedélyes, a vicceket imádó ember volt. Reménykedett, hogy egyszer a társulat történetét megörökítő könyv is napvilágot lát. A részeket, epizódokat felvillantó írásoknak örvendett, de többet várt, teljes pályaívet.

Az utóbbi években visszavonult battonyai házukba, a keresztrejtvények világába.

Mikor „beugró”, átutazó vendég felkereste, vagy amikor Aradon járt, mindig tudott valami vidám történetet, amivel derűsebbé tette a napjainkat.

Nemcsak családodnak, nekünk is, akik még maradtunk hiányozni fogsz, Laci.