Mi a baj a filharmóniánál?

Az utóbbi időben újra „lángol” az Aradi Filharmónia, a szakszervezeti alkalmazottak nagy része aláírásokat gyűjtött két elbocsátott munkatárs érdekében, rossz a hangulat – szóval valami nagyon nincs rendben.

De mi is történik tulajdonképpen?

Varyas Tiborral, a filharmónia egyik szakszervezetének alelnökével beszélgetünk.

– Az elmúlt években vissza-visszatérő téma a filharmónia – és nem művészi teljesítményének, hanem belső konfliktusainak kapcsán.

– Az új igazgatót, úgy egy éve, nagy bizalommal fogadtuk, és az elején jó volt az együttműködése is a zenekarral, miután azelőtt 3-4 irtózatos évünk volt az akkori igazgatónővel. A jelenlegi vita azon robbant ki, hogy Văcean igazgató két szólamvezetőnek felbontotta a munkaszerződését. Az ügy azonban előbb kezdődött, amikor a zenekar egy része megkérdőjelezte, hogy az igazgató vezényelne a városligeti park, a zenélő szökőkutak felavatásán. Van három hivatásos karmesterünk, az igazgató menedzser ugyan, de nem karmester. Végül is azon a délutánon-estén nem az igazgató vezényelt (eredetileg erről nem is volt szó), de az ügy kapcsán került sor a két munkaszerződés felbontására. Megjegyzem: a fegyelmi okokból elbocsátott két ember szakmai felkészültségéhez nem férhet kétség. Normális körülmények között ki kellett volna kérni az etikai és fegyelmi bizottság véleményét az ügyben, de erre persze nem került sor. A két ember beperelte a filharmóniát, folyik a per, remélhetőleg a mi javunkra zárul. Itt ugyanis nemcsak két ember sorsáról van szó, hanem arról, hogy a zenekar létszáma nagyon le van csökkentve. 2010-ben elvesztettünk 17 zenész-helyet az állami alkalmazottak számának leépítésével, közben voltak nyugdíjazások. Megemlíteném: ekkora leépítés csak Aradon történt, Temesváron, Szebenben, Kolozsváron nem. Volt ugyanis egy kitétel: ha bizonyítani tudtuk volna, hogy a zenekart nem a „gazdánk”, a polgármesteri hivatal hozta létre 1948 után, hanem sokkal régebbi, nem kerül sor a leépítésre. Nos, levéltári kutatások során találtunk egy okiratot, hogy az aradi zenekar 1890-ben alakult, ránk tehát a leépítés nem vonatkozott volna. Most, hogy elveszítettünk két jó zenészt, ráadásul bizonyos posztcserékkel (amelyekre hosszas lenne részletesen kitérni) további két embert is, a zenekar került veszélybe, amit, úgy érzem, a város és a zeneszeretők nevében sem engedhetünk meg. Most bizonyos előadásokra Temesvárról vagy Váradról kell hangszereseket kiegészítésként kölcsönkérni, s nekik annyit kifizetni, amennyiből két állást fenn lehet tartani. Abszurd helyzet. Ezt azért kell kiemelni, mert sokszor azt hallottuk: azért van baj, mert két-három ember hőzöng. Nos, most a filharmónia 70 százaléka „hőzöng”, ami azt jelzi, hogy nem(csak) velünk van gond, hanem a menedzsmenttel is. Legalább egy hónapja kéri a szakszervezet, hogy a városi kulturális bizottságban hallgassanak meg bennünket, mondjuk el a magunk igazát, tiltakozásunkat az ilyenfajta elbocsátások ellen.

***

A helyhatósági választásokon a városi tanács filharmóniával megbízott embere nem került be a tanácsba, oda tehát új tanácsost kell megbízni. Az ügy rendezése mindenképpen a városi tanácsra és a kulturális bizottságra tartozik, amelynek figyelmesen kell elemeznie és mérlegelnie a filharmóniánál kialakult helyzetet. Előfordulhat, hogy a szakszervezetnek nincs mindenben igaza – de az bizonyos, hogy az állandóan feszült, a munkára is ártalmas légkört fenntartani nem lehet. Az ügyet komolyan elemezni, és valamit lépni kell.