Mi lehet a megoldás?

A Krím félszigeten kialakult helyzet igencsak szövevényes. A történelmet nem ismerők számára úgy tűnhet, hogy a népek önrendelkezési jogának érvényesítésére hivatkozva az ott többségben lévő orosz lakosság el akar válni Ukrajnától, s az anyaországhoz szeretne csatlakozni. Csakhogy…

A régió etnikumának az összetétele az elmúlt két-három évszázadban többször is megváltozott. Cárok, diktátorok, a legyőzöttekre rátukmált békék határokat tologattak száz kilométerekkel keletre vagy nyugatra. A múlt század harmincas éveiben, az 5-7 millió halottat „eredményező”, a bolsevikok kiprovokálta ukrajnai éhínség következményeként az ország keleti részén, elsősorban a bányák munkáskéz-hiányát pótlandó, nagy számban oroszokat telepítettek be.

A Krím félszigetet hosszú időn keresztül túlnyomó többségben tatár lakosság népesítette be, a terjeszkedő orosz nagyhatalom elfoglalta, mint tette azt a Baltikummal, Karéliával, Kaukázussal, egész Szibériával. A lakosság összetételének legutóbbi megváltoztatását pedig „a népek atyja”, Sztálin rendelte el, amikor a tatárokat erőszakkal kitelepítették Ázsiába. Büntetésként, mert közülük a második világháborúban sokan támogatták a németeket. Úgy lett „orosz” a Krím félsziget, mint a német lakosságú Kelet Poroszország.

Most, a többség itt is, ott is valóban az orosz nemzetiségű. (Mint ahogyan albán a függetlenségét kikiáltott Koszovóban.) A történelmi hagyományok viszont Ukrajna felé billentenék a mérleg nyelvét. Az arra való hivatkozás a régió némely államának igencsak veszélyesnek tűnhet, mert ugyanúgy vonatkoztatható lenne a Bácskára, Csallóközre, Burgenlandra, Bánságra, Székelyföldre vagy akár Biharra is.

A kérdés az, hogy a nagyhatalmak miként egyeznek meg (ha egyáltalán megegyeznek), melyik érv mellett voksolnak. Fegyveres megoldás kizárt, annak tragikus következményei lehetnek az itt élő népekre, de az egész emberiségre is!