Micsoda különbség!

A ’80-as években a helyi magyar lapban felső utasításra kötelezővé tették a külső munkatársak rendszeres foglalkoztatását. Minden újságírónak négy külsős írását kellett havonta megjelentetnie. A művelődési rovatban ez nem okozott nagy gondot, ugyanis a múzeumi dolgozóknak is munkahelyi feladatuk volt a rendszeres közlés. G. M. muzeológus amúgy is állandó vendég volt  a szerkesztőségben, mindenkivel  jó kapcsolatban állt, nagyon tisztelte Kovách Gézát, akitől, bevallása szerint sokat tanult. Gazsi is szinte naponta bejárt egy kis „világmegváltó” csevegés kedvéért.

Egy szép napon a villamosban találkoztunk. Múzeumi „külsősünk” valamelyik bárból léphetett ki, mert meglehetősen „elázott állapotban”, tört magyarsággal azt kérdezte tőlem, tudom-e, hogy mi a különbség közte és Gazsi között. Majd választ se várva elsütötte a poént:

– Kovách Géza tudós, én pedig tudós(ító) vagyok. Ez három betűvel, tehát sokkal több – mondta nevetve. Kihúzta magát, majd a megállóban köszönés nélkül faképnél hagyott.

Puskel Péter gyűjtése