Mindenkitől elköszönt

Szerdán (reggel) fél nyolc körül csöng a telefonom.

Rossz jelnek vélem, ki hívna ilyenkor, ha csak nem sürgős?

Amikor felismerem Irénke hangját, rosszat sejtek.

Kedves barátom, Fazekas József nagyzerindi tanár felesége, maga is jó barátom, elcsukló hangon mondja: Jóska kedden este elment.

Döbbenet.

Pár napja beszéltem vele, villan belém; telefonomnak az enyémnél pontosabb emlékezete szerint május 25. után még felhívott.

A nagyzerindi születésű Fazekas József pár nap múlva, június 7-én lett volna 75 éves.

Tanári oklevelét a Nagyváradi Főiskolán és a Kolozsvári Babeş–Bolyain szerezte földrajz–történelem szakon, a Zerindi Általános Iskolában tanított több mint 40 éven keresztül. A magyar gyermekek nevelését, oktatását szívvel-lélekkel végezte. Táborokat, kirándulásokat szervezett. Igényes volt a pontosságra és a fegyelemre. A nehéz időkben iskolaigazgatóként küzdött a 10 osztályos iskoláért, a magyar tannyelvű iskola fennmaradásáért.

Arad megyében a magyar iskolák közül elsőként ő harcolta ki, hogy felvegyék egy neves előd (Tabajdi Károly) nevét.

Zerind kulturális életében fontos szerepet vállalt. A kultúrház igazgatójaként, az ő kezdeményezésére, az akkori tantestülettel összefogva, a romániai magyar falvak közül elsőként megalapították a Zerindi Képtárat. Szülőfaluja történelmét és földrajzi adottságait fáradhatatlanul kutatta évtizedeken keresztül. Könyvek, újságcikkek szerzője, társszerzője volt. A zerindi kulturális élet meghatározó tagjaként évről évre számos megemlékezés és egyéb kulturális rendezvény szervezője.

Szülőfaluja iránti szeretete és felelősségérzete egész életét és munkásságát áthatotta.

Az Arad megyei magyarság fontos személyiségétől búcsúzunk.