Modernizálni az értékek megőrzésével

Arad magyar közösségének kulturális programjairól, az anyagi forrásokról, a történelmi belváros felújításáról, gondokról és örömökről beszélt lapunknak BOGNÁR LEVENTE aradi alpolgármester.

– 2010 eléggé nehéz év volt, sok olyan dolgot kellett megéljünk az önkormányzatban, amelyek nem építésről, hanem takarékoskodásról szóltak, ráadásul amiért én felelek, a szociális, kulturális területek sokkal kevesebb pénzből gazdálkodhattak, mint egy évvel korábban. A másik, ami számomra kellemetlen élmény a kulturális átszervezés volt, amikor a kulturális intézmények alkalmazottait bele kellett számolnunk a hivatal maximum 699 fős létszámába, vagyis a közalkalmazottak közé. Szerencsére a színház ebből kiesett, mert az intézményt annak idején nem a város hozta létre. De hogy valami pozitívet is mondjak, én tizenöt éve dolgozom a közigazgatásban Aradon, és másfél évtizede küzdünk a vár visszaadásáért, hát ez most már úgy tűnik, belátható időn belül véglegesen megoldódik. A vár természetesen egész Arad ügye, ugyanakkor léteznek sajátságosan magyar problémák, amelyet itt képviselünk az önkormányzatban, hisz bennünket a magyar választók szavaztak meg. És nem csak formálisan képviseljük, hanem igyekszünk anyagi forrást is biztosítani a magyar rendezvényekre. Persze, nem mindig sikerül.

– Ha már szóba kerültek a magyar ügyek, melyek ön számára a magyar prioritások?

–Reményiket idézve, nem hagyjuk az iskolát, a templomot, de hozzáteszem, a magyar kultúrát sem. Elégtétel, hogy sikerült befejezni a Csiky Gergely Iskolaközpontban az új épületet, ami záloga az anyanyelvi oktatásnak. Nem elég azt mondani, hogy gyertek magyar iskolába, ott megfelelő feltételeket is kell teremtenünk, mostani kifejezéssel élve logisztikát, ugyanakkor kötelességünk figyelni az oktatás minőségére is. Mindehhez keretet biztosít az oktatási törvény, amely úgy kezdődik, és ez nagyon megnyerte tetszésemet, hogy a törvény első számú kedvezményezettje a diák, s csak utána következik a család, majd a közösség. Arra kell gondolnunk, hogy ez az iskola a leendő magyar közösséget képezi ki. Természetesen nem lesz mindenkiből akadémikus, de szerintem az oktatásnak olyan nevelést kell nyújtania, hogy mindenki, munkakörétől függetlenül biztosítani tudja megélhetését. Az életben boldoguló emberek kerüljenek ki az oktatásból.

Nem sok, de jutott pénz tavaly a történelmi magyar egyházainknak is, s az összeg kialkudásánál a magyar közösség számából, ezen belül felekezetenként próbáltunk támogatást nyújtani. Az anyagi jólét mellé szellemi jólét is szükségeltetik, remélem 2011-ben is tudjuk támogatni egyházainkat.

– És közben új magyar intézmény cseperedett fel Aradon.

– Valóban, a semmiből egy magyar intézmény, az Aradi Kamaraszínház fejlődött ki, de ne feledjük, ehhez kellett Tapasztó Ernő és lelkes csapata. Persze, a Kamaraszínház működési formája az kellene hogy legyen, mint ami volt régen, még mielőtt a színház Temesvárra költözött volna, ám nem olyan konjunktúrát élünk, hogy ezen gondolkodhatnánk, maradjunk a realitás talaján. Általában minden évben sikerült egy kicsivel több forrást biztosítani a Kamaraszínháznak, tavaly 200 ezer lejt kaptak, remélem ez az összeg idén is meglesz, de csak akkor mondhatok biztosat, ha már megszavazzuk a költségvetést. További nyitást szeretnénk 2011-ben, ami több nagyszínházi előadást jelentene, mert a Kamaraszínház szakmai munkája, professzionalizmusa megfelelő, ezt pedig ki kell használni. Tárgyaltam a héten Gheorghe Falcă polgármesterrel, elmondtam neki a magyar közösség prioritásait. Szeretném, ha kialakítanánk egy aradi magyar kulturális stratégiát is külön, miután a város egész kulturális életét érintő stratégiába sikeresen bevittük a magyar elemeket. A többségi kultúra mellett a nemzetiségek őrizzék meg identitásukat, járuljanak hozzá Arad multikulturális arculatának fejlődéséhez. A Kamaraszínház forrásán kívül körülbelül 100 ezer lej áll majd rendelkezésünkre a többi magyar rendezvény támogatásaként, de szükség lesz a pénzre, hisz idén ünnepeljük Tóth Árpád születésének 125. évfordulója, Liszt-év rajtolt, ebbe is szeretnénk bekapcsolódni, ugyanakkor megtartani a magyar városokkal a kulturális cseréket.

– Nem lehetne egy Liszt Ferenc-emlékszobát kialakítani a szállodában, ahol koncertezett?

– Lehetne, csakhogy az épület magántulajdon, de remélem, hogy az eladást követően, amit most rebesgetnek, nem lesz benne olyasmi, ami ellentmond az épület történelmi értékének. Liszt egy nagy európai turné keretében 1846-ban koncertezett Aradon, s mivel a zene nemzetközi, mi magyarok is bekapcsolódunk a Liszt-év rendezvényeibe. Ha már történelmi épületről beszéltünk, fontos lenne a városkép megőrzése, mindenki kapjon megfelelő elismerést, aki tett valamit ezért a városért. Ezt kellene tudatosítani mindenkiben, hisz Salacz Gyula 26 évig volt Arad polgármestere, ne feledjük Milan Tabacovici szerb építészt sem, mert ezekből az értékekből tevődik össze a város hírneve.

– Folytatódik-e a Szabadság-szobor környékének átalakítása?

– Mindenképpen szeretnénk folytatni a teljes Megbékélési Park kialakítását. Amikor a városnak volt pénze, akkor törvény tiltotta az ingatlanvásárlást, gondolok azokra a magánházakra, amelyeket meg akartunk vásárolni, majd lebontani, kiterjeszteni a teret a Víztoronyig. Ami ma ott uralkodik, elfogadhatatlan, ezért jelenleg dolgoznak a tér új rendezési tervén. Persze, egységes egészben gondolkodunk, hogy a Szabadság-szobortól sétálóutca vezessen a piactérre, ahol majd le kell bontani azt a borzalmas üzletsort, vécét, folytatni a Forray utcán át a Szabadság térre. Az egész övezet integrált felújításában, sétálóutcával való összekötésében gondolkodunk, de meg kell oldani a régi és történelmi épületek felújítását. Modernizálni az értékek megőrzésével. Mihamarabb szükségesek a jogi szabályzók, hogy a felújítást a szakemberek kezébe adhassuk.

– Mi a helyzet a Studio mozi átvételével?

– Igen, szeretnénk átvenni a volt Studio mozit, amely még mindig a mozivállalaté, és borzalmas állapotok uralkodnak bent, hisz senki nem használja. Hamarosan Bukarestbe megyek, hogy megoldjuk az átvételt, s akkor Arad újabb kis színházi teremmel gazdagodna. De tervezzük a mosóczi és a gáji moziépület, valamint a Dacia filmszínház átvételét is, ezekben közösségi helyiségeket lehetne kialakítani a kerületek lakósai számára. Békéscsabán, hogy ne menjünk messzebbre, minden kerületben működik valamilyen közösségi központ összejövetelek, tevékenységek számára. Például, a Vlaicu negyedben lakó magyarság jól használhatná a gáji mozi helyébe elképzelt közösségi központot.