Nem vagyunk árvák!

„Bő harminc évvel ezelőtt Isten Dévára küldött egy embert, egy ferences szerzetest szolgálni. Így indult el a ma már csak dévai csodaként ismert és emlegetett történet. A mindannyiunk által tisztelt és szeretett Böjte  atya – Csaba testvér – meglátta az akkori Déván és környékén és az egész lepusztult dél-erdélyi  bányavidéken azt a világot, amely szép és amelyet érdemes építeni. Bizonyára nem volt ez könnyű, mert amikor sokan menekülőre fogták  – sokan gyermekeiket is hátrahagyva –, akkor ő itt maradt, és hogy a rendet alapító szent szavait idézzem: „Tette azt, ami  szükséges, utána azt, ami lehetséges, és végül a világ csodájára azt, amit mindenki – talán ő maga is lehetetlennek tartott” – mondta köszöntőbeszédében dr. Simon István Előd konzul, aki a kolozsvári magyar főkonzulátus üdvözletét hozta el a dévai Szent Ferenc Alapítvány megalakulásának 30. évfordulójára. 

A meghitt, örömteli ünnepségre nem csupán az alapítvány hajdani munkatársai, neveltjei jöttek el Dévára Csaba testvér meghívására, de sokéves hagyományhoz híven idén is berobogtak a kolostor udvarára a Hunyadi Rend motorosai és mindazok, akik hozzájuk csatlakozva igyekeztek örömet szerezni az alapítvány gyermekeinek. 

Igazi nagycsaládi ünnepség lévén, mindenki hozta a maga ajándékát. A nevelők, gyermekek kedves műsorral léptek színpadra, Csaba atya rendbéli társai, Urbán Erik provinciális atya és fr. Főcze Bonaventura plébános a szentmisében vállaltak szolgálatot. Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet igazgatója, az Emberi Erőforrások Minisztériumának volt vezetője ünnepi beszédben méltatta Csaba testvér munkásságát, a 6000 árva gyermek befogadását, szeretetteljes felnevelését és a béke útján való kitartó haladást. 

„Nem vagyunk árvák. Ennél nagyobb, értékesebb dolgot nem tudok adni a gyermekeimnek. Adhatok ruhát, diplomát, autót, házat, földet, mindent, de a legnagyobb érték az, hogy Isten temploma vagy. Csendben, békében merd felfedezni, hogy Isten-hordozó vagy. Merj megnyílni az ég felé. Nem egy lakatlan sziget vagy. Nem a senki földje, hanem az élő Isten temploma. (...) Hagyjuk magunkat megszólítani az élő Isten révén. És ha mi meghalljuk Isten szavát, akkor bátran merjünk elindulni” – biztatott Csaba atya, megválaszolva az egyre gyakrabban nekiszegzett kérdést is: Hogyan tovább? „Világosan éreztem, hogy Isten nem azt akarja, hogy újabb és újabb otthonokat és házakat nyissunk, újabb gyermekeket fogadjunk be, hanem a meglévőknek teremtsünk lehetőséget, hogy becsületes munkából megéljenek, kibontakozzanak szülőföldjükön. Bízzunk az élő Istenben.  Te is, ott ahol vagy, merd megvalósítani álmaidat. Ne érezzük árvának magunkat. Az élet fénye, ragyogása töltse be szívünket” – kérte Isten áldását a jelenlévőkre, az alapítvány mindenkori munkatársaira, neveltjeire, támogatóira Böjte Csaba atya.  Az ünnepi szentmise egyben tanévnyitó is volt, megáldották az új iskolatáskákat, és hálát adtak az évtizedek során itt felnevelkedett gyermekekért. Utóbbiak szép számban tértek „haza” az évfordulóra. Sok örömteli találkozás szemtanúja lehetett az idén 300 éves fennállását ünneplő dévai ferences templom, mely hajdan romosan, ma már szépen megújulva nyújt biztos menedéket a bajba jutott gyermekeknek. Az ünnepségre érkezett motorosok a szentmise előtt hosszasan motoroztatták a gyermekeket, majd a marosnémeti Horváth-Tholdy-kastélyban folytatták a  ünneplést.