Nem volt hiábavaló az áldozatuk

A madéfalvi veszedelem 256. évfordulója alkalmából emlékeztek meg őseikről a Dévára telepedett bukovinai székelyek leszármazottjai. – Őseink Madéfalván véres áldozattal küzdöttek a megmaradásért, kiharcolt jogaik megőrzéséért, családjaikért, népükért. Ma kegyelettel emlékezünk rájuk, és hálát adunk Istennek, hogy e véres történelmi esemény után 256 esztendővel, itt állhatunk, mint a Bukovinába menekült székelyek leszármazottja, hitünket, nyelvünket, hagyományainkat őrizve róhatjuk le kegyeletünket a szüleink, nagyszüleink építette templom kertjében, a dévai betelepítés emlékére emelt keresztnél. A mai nap is bizonyíték arra, hogy nem volt hiábavaló az áldozatuk. A Moldvába, majd Bukovinába történő menekvés után újabb megpróbáltatások vártak rájuk, 120 évvel, 80 évvel ezelőtt ismét menni kellett. Az öt bukovinai falu közössége szétszóródott a Kárpát-medencében. De Dél-Erdélyben, az Aldunánál, Dél-Dunántúlon mai napig erős közösségekként őrzik hitüket, nyelvüket, hagyományaikat. Itt Déván 80 esztendővel ezelőtt építették fel templomukat, melyben nem csupán leszármazottjaik találnak megtartó közösségre, hanem sokan mások, akik keresik az Istennel, az embertársaikkal való kapcsolatot – fogalmazott a dévai betelepítés emlékére emelt kereszt tövében Daradics János, cserkésztiszt. Az 55-ös számú dévai Kőműves Kelemen cserkészcsapat tagjai már több esztendeje társszervezői a január 7-i megemlékezéseknek. Idén is apró mécseseket osztottak a jelenlévőknek, hogy elhelyezhessék azokat az emlékkeresztnél. A bukovinai székelyek leszármazottjainak nevében szólt Judt Borbála, a dévai Szivárvány Nyugdíjasklub vezetője is, Alföldi Géza Csak a gyökér kitartson című versét tolmácsolva.  Fr. Károly OFM szentmisében emlékezett meg a madéfalvi veszedelem áldozatairól, menekültjeiről, illetve mindazokról a bukovinai székelyekről, akik a kényszerű kitelepedések nyomán is hittel küzdöttek a megmaradásért. Az emlékükre emelt templomkerti keresztnél rövid imával, himnuszénekléssel, koszorúzással és a kegyelet gyertyáinak elhelyezésével zárult a megemlékezés. A plébánia és a cserkészcsapat meghívására a jelenlévők agapén vehettek részt a Szent Antal közösségi Házban, ahol zsíros kenyér és tea mellett eleveníthették fel hajdani emlékeiket.