Nyugdíjemelésért kőolaj

A simonyifalvi Viharsarok bárban érdekfeszítő ügyben szólított meg a 82 éves Szekeres András: kőolajlelőhelyet tud a falunak a Seprős felé eső legelőjén. 

Az állatok itatására használt kút harmadik-negyedik betongyűrűjének tájékán olajossá vált a víz, mert a petróleum elkezdett felemelkedni a föld gyomrából. Az információért maga felel, márpedig Sz. A. őszinte ember. A dolgot jelentette az elnöknek, de az csak legyintett rá. Pedig Sz. A. valamikor éjjeliőr volt az ún. kistanyán, ahol a szebeni juhászok is tanyáznak. Egy éjjel az ottani ágyon fekve egyszer csak a földből őrült nagy morajlást hallott, az ott lévő földgáz hangját. Szerinte azonban a dolgok tisztázása végett le kell fúrni 20, 50 vagy akár 100 méterre is… Azon a részen a románok forró vizet találtak, de a németek is kutattak.

A kissé bonyolult, részeiben nehezen összefűzhető beszéd lényege: ha jönnek az olajbányászok, feltétlenül keressék meg őt, Szekeres Andrást a 604. házszám alatt. Igaz, mondja, életében megitta a magáét, ha volt miből, de mindig őszinte, korrekt, igazmondó ember volt. Amikor jelentette a kőolajlelőhelyet, nem hittek neki, noha ő katona korában tiszti szakács volt Gyulafehérváron, a Mária Terézia villájában! És a hasznos információért nem kér sokat, csak annyit: ha megtalálják a petróleumot, emeljenek egy keveset a nyugdíján!

Hogy levonhatnak-e belőle, ha netalán mégsem találnak kőolajat?

Azt már nem! Abból a 400 lejből nem enged, nem is lenne méltányos, hiszen ő tiszti szakács, megbízható ember volt világéletében…