Összművészeti alkotótábor Marosnémetin

Fiatal erdélyi művészek számára hirdettek alkotótábort idén augusztusra a marosnémeti Gyulay-kastélyban. A kezdeményezésről Gáspár-Barra Szilárd fő szervezőt kérdeztük.

– Ennek az alkotótábornak az ötlete tulajdonképpen a bennünk megfogalmazódott igények, vágyak mentén született. Úgy érezzük, nagyon sok tehetséges és izgalmas dolgokat alkotó fiatal él Erdélyben, viszont nem igazán találják meg a találkozásra alkalmas teret. A testvéremmel, Gáspár-Barra Áronnal szervezzük ezt a tábort. Ő zenész és zenepedagógus, én pedig színházzal foglalkozom. Azt észleljük magunk körül, hogy a különböző diszciplinákban alkotó velünk egykorú művészek sokszor nem ismerik egymás munkáit, nem járnak el egymás előadásaira, kiállításaira, koncertjeire, felolvasóestjeire stb. És úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos lenne ezeket a különböző alkotási területeken kialakult buborékokat, amelyekben élünk, egy kicsit ütköztetni egymással, hogy ezek az emberek minél jobban megismerjék egymást és azokat a módszereket, ahogy alkotnak, hogy felfedezhessenek kapcsolódási pontokat, melyek mentén együttműködhetnének különböző kontextusokban.

– A művészek világában nemcsak az alkotói módszerekben fedezhető fel egy igen széles paletta, de az útkeresésben is, abban, ahogyan ki-ki próbálja megtalálni a saját útját, a maga helyét a világban, és végső soron a lét értelmét. Gondolom, ilyen síkon is próbáltok egyfajta párbeszédet kezdeményezni.

– A második felvetésünk az volt, hogy viszonylag kevés alkalom, lehetőség adódik arra, hogy az alkotó művészek egészen szabadon kísérletezhessenek, mindenféle rájuk nehezedő nyomás nélkül, anélkül  hogy a munkájuknak feltétlenül valamifajta produktuma kellene szülessen. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy annyira telített az életünk, annyifajta elkötelezettség, projekt, cél vagy egyszerűen megélhetési feladat sűrűsödik a mindennapjainkba, hogy a találkozásaink, az együtt töltött idő sem igazán ad lehetőséget arra, hogy közösen megpróbáljunk valamit létrehozni, megoldásokat keresni bennünk ágaskodó kérdésekre. Ezek a közösen töltött idők inkább a kikapcsolódásról szólnak, a lazításról, a nagyon sűrű életből való pillanatnyi kiszakadásról. És azt szeretnénk a táborral, hogy tényleg megteremtsük a terét és az idejét annak, hogy együtt kísérletezve olyan dolgokat fedezzünk fel, amik továbbvihetnek mindannyiunkat az alkotói pályáinkon, amivel kölcsönösen inspiráljuk, bátorítjuk egymást, akár egyfajta kohéziós erő is kialakulhat.   

– Címet, témát is választottatok az alkotótábornak. A nemrég közzétett plakáton szerepel egy ilyen szó, hogy „Bolygás”. Ez nagyon izgalmasan hangzik. Sok mindent bele lehet képzelni. Ti mire gondoltatok? 

– Valóban egy kicsit furcsa szó. Onnan jött az ötlet, hogy vannak ezeknek a bolygó embereknek a legendái, mint Ahasvérus, a bolygó zsidó legendája, vagy a Wagner által operában is feldolgozott bolygó hollandi története. És ezekben a történetekben a szereplők folytonosan bolyonganak a világban, céltalanul járnak ide-oda, mert várnak valamilyenfajta véget, megvilágosodást, egy szeretőt, egy messiást, beteljesedést vagy egyszerűen csak a világnak és a bolyongásuknak a végét. És azt érezzük, hogy ez a fajta állapot eléggé jellemez minket, fiatal alkotókat. Keressük folyamatosan a helyünket, és ugyanakkor várunk valami olyan jelre vagy lehetőségre vagy emberre, ami vagy aki által véget ér ez a keresés, és eljutunk valamifajta kiteljesedéshez. Emellett azt érzem, hogy az egész világban van egy ilyen bolygó hangulat. Nem találjuk a helyünket, keressük, hogy hova kéne menni, kihez kell fordulni, mi az, ami irányt tud szabni most nekünk. És e téma kapcsán szeretnénk, hogy ezeket a történeteket bontsuk ki a művészeten keresztül. 

– Gondolom, társaitok vannak a szervezésben. Kiket szólítottatok meg, milyen alkotóműhelyekben gondolkodtok, és kinek szól ez a tábor?

– A tábor történetéhez hozzátartozik az is, hogy még a világjárvány idején Gyerőmonostoron volt egy hasonló jellegű kezdeményezés, a Karanténtelep, s ez egy nagyon jól sikerült alkotótábor volt, kétszer is megszervezték. Ez egy viszonylag spontán létrejövő rendezvény volt, és úgy néz ki, hogy sajnos nem lesz folytatása. Viszont úgy gondoltuk, hogy azokat az embereket, akik ott összejöttek, jó lenne újra összehívni, és jó lenne még új emberekkel megismerkedni, egyszóval kitágítani a kört. Így lényegében ennek a folytatásaként is gondolunk erre az alkotótáborra. Ugyanakkor arra is törekszünk, hogy minél tudatosabban építkezzünk. Egy olyan dolgot szeretnénk, aminek lesz folytatása, ami reméljük, hogy messzire tud jutni, és sokat tud fejlődni. A táborban terveink szerint öt műhely fog működni: zene, vizuális művészetek, irodalom, színház, illetve előadóművészetek és fotó-film. Minden műhelynek lesz egy vezetője. Erre olyan ismerőseinket, barátainkat kértünk fel, akik ezeken a területeken alkotnak, és akikről úgy gondoljuk, hogy érdemes rájuk bízni több ember munkájának a megszervezését. Mindemellett arra is törekszünk, hogy a műhelyek közti határokat minél jobban elmossuk. Tulajdonképpen a műhelyvezetőknek ez lesz a legnehezebb feladata, hogy összehangolják a műhelyek munkáját, és a résztvevőkkel együtt ténylegesen megkeressék azokat a lehetőségeket, hogy hogyan tudnak ezek a diszciplínák fuzionálni. 

– Bár hangsúlyoztad, hogy nem szeretnétek a résztvevőkre nyomást helyezni, hogy itt mindenképpen valami produktum szülessen, vagy valamilyen irányba alakuljon a munka, de gondolom, hogy mégiscsak lesz finalitása a közös ötletelésnek, alkotásnak. 

– Igen, minden bizonnyal fognak itt születni különböző alkotások, amit a tábor végén szeretnénk is bemutatni minél tágabb közönségnek. Itt elsősorban a helyi magyar közösséget célozzuk meg. Nekik szeretnénk egy gálaestet vagy délelőttöt szervezni, ahol bemutatjuk, felolvassuk, eljátsszuk a különböző alkotásokat, mindazt, amit alkottunk a tábor folyamán. Ez is egy fontos célja a tábornak, hogy a helyi közösségnek betekintést nyújtsunk a fiatal erdélyi alkotók világába, és ilyen vonatkozásban is történjen közösségépítés. A projektünket a Bethlen Gábor Alap, illetve a Communitas Alapítvány is felkarolta. Nagyon örvendünk, hogy látták a potenciált ebben a kezdeményezésben, és bízunk benne, hogy valós értékteremtéssel válaszolhatjuk meg a megelőlegezett bizalmat. 

– Fontos elemként jelenik meg ebben a projektben a helyszín. Marosnémeti egy nem túl ismert dél-erdélyi település. De bizonyára oka van annak, hogy itt szervezitek a tábort.

– Ez volt a harmadik fontos felvetésünk, amikor erről a táborról kezdtünk gondolkodni, hogy itt van ez a kastély Marosnémetin, amely nagyon közel áll a szívünkhöz, és szeretnénk ezt a kastélyt minél gyakrabban élettel megtölteni. Szeretnénk, ha újra egy olyanfajta kulturális központtá tudna lenni, mint fénykorában. A marosnémeti kastély ma a Horváth-Tholdy család tulajdonában van, hosszú pereskedés után sikerült a leszármazottaknak visszaszerezniük a birtokot. Gyulay-kastély néven vált ismertté, hiszen a reneszánsz kori alapokon nyugvó épületet a híres naplóíró, gróf Gyulay Lajos építtette újra a 19. század elején, klasszicizáló stílusban. Nemcsak építészeti szempontból volt jelentős, de már Gyulay Lajos idejében, majd a neves orientalista gróf Kuun Géza idején Erdély közművelődési életének egyik pezsgő központja volt. Erdélyi és külföldi tudósok, művészek, közéleti személyiségek fordultak meg itt, úgyhogy kulturális vonatkozásban szilárd örökségre építhetünk. Nagyon hálásak vagyunk a kastély jelenlegi tulajdonosainak, Horváth-Tholdy Péternek és feleségének, Évának, akik önerőből próbálják fenntartani és fejleszteni a kastélyt, és akik bizalommal és önzetlenül álltak a kezdeményezésünk mellé, teret biztosítva a tábornak. Meg kell említenem a kastély körül elterülő gyönyörű hajdani angolparkot, melynek sajnos csak töredékét szolgáltatták vissza, de hatalmas platánfáival, sajátos bájával igazán ideális teret kínál az alkotásra. Úgyhogy szeretettel biztatok minden 18-35 év közötti erdélyi magyar alkotót, jöjjön el, gondolkodjunk, alkossunk együtt, tanuljunk egymástól!