Pangó megoldások

Az utóbbi hetekben lehullott nagy mennyiségű csapadék nem csak a megyebeli folyók vízszintjét emelte aggodalmat keltő mértékben, hanem a belvíz is megjelent a szántóföldeken, a legelőkön, sőt a vetéséken is, ahol a legnagyobb kárt okozhatja, hiszen azok az őszi vetések, amelyeket 30 órán keresztül víz borít, kipusztulnak.

Összeállításunkban megpróbálunk a belvízhelyzetnek a magyarlakta településeken több szempontból is utána nézni.

Nagyzerinden elmúlt a veszély

A belvíz által sújtott vidéki települések közül elsőként Nagyzerinden Simándi Sándor polgármesternél érdeklődtünk. Január első napjaiban, amikor a Fekete-Körös 9,4 méter vízálláson tetőzött, a sok csapadék miatt főként a folyó gátja közelében kisebb-nagyobb foltokban hozzávetőleg 100 hektár legelő- és szántóföldet borított belvíz. Az országhatár mellett lévő szivattyútelep azonban teljes kapacitással dolgozott, azóta több mint 400 ezer köbméter vizet szivattyúzott vissza a folyóba. Manapság a belvíz már csak itt-ott megmaradt kisebb tócsaként létezik a községben.

Állami kártalanítás szükséges

Tőzmiske községben csak a bélzerindi határban lévő két víztároló estében lehet belvízről beszélni. A kisebbik, 80 hektáros tárolóba ugyanis a Fekete-Körösből magától kifolyik a víz, amint elért egy bizonyos szintet. Ezúttal is ez történt, csakhogy a tárolót a nagyobbik, 200 hektáros vésztárolótól elrekesztő gátat is elmosta a víz, ami abban is szétterült. Mivel e tárolók területe termőföld, a rendszerváltás után kapták vissza a tulajdonosaik, különleges helyzetben vannak. A termés nem csupán árvíz idején, hanem a folyónak egy magasabb árhulláma estén is tönkremegy. E különleges helyzetből kiindulva, Haász Tibor polgármester már több mint 6 éve szorgalmazza a prefektúrán egy olyan kormányrendeletnek az előmozdítását, amelyik tartalékalapot hozna létre a tároló területén lévő termésnek a kártalanítására. Mert e helyzetre való tekintettel, az ott gazdálkodók nem biztosítják a termést, amelyik olyan, mint a közmondásbeli „kutya vacsorája”. Szerencsére, a tárolókban jelenleg kevés föld van felszántva, abból is csupán valami 10 hektár volt bevetve. E területek termésének a biztosítási lehetőségei felöl is érdeklődtünk egy magát megnevezni nem kívánó biztosító társaságnál, amelyiknek a munkatársa leszögezte: a termésre biztosítást köthetnek, csakhogy a biztosító csak akkor fizet, ha gátszakadás miatt keletkezett árvíz mosta azt el. A többi estet az államnak kellene kártalanítania.

Ároktakarítás a láthatáron

Nagyszintye község három települése közül a nagy esőzések idején a szapáryligeti kolónia, illetve 2-3 nagyszintyei utcának a kertjeiben gyűlt össze belvíz. Ott is főként azért, mert az emberek nem takarítják ki a vízelvezető árkokat, a hidak átfolyásait. Azóta a belvizet beitta a föld, de Erdős Bálint polgármester elhatározta: amint kitavaszodik, községi tanácsi határozattal Nagyszintye, Ágya és Szapáryliget lakosságát kötelezni fogják a portáik előtt húzódó esővíz elvezető árkok, illetve hidak átfolyásainak a kitakarítására. Az idősek háza előtt a község fogja az árkokat kitakarítani, a fiatalokat viszont kötelezni fogják a munkálatok elvégzésére.

Nyomják rájuk a vizet?

Kisiratosra Kürtös felől nyomják a vizet – sommázta a helybeli belvíz-gondokat Almási Vince polgármester. A Kürtös, Kisiratos, Nagyiratos, Tornya, Pécska között húzódó, és a Marosba torkoló főcsatornán minden település közelében létezik egy-egy szivattyúállomás, amelyik a termőföldről a mellékcsatornákon át a főcsatornába ömlő vizet továbbszivattyúzza a Maros felé. Igen ám, de a kürtösi szivattyúk működnek, a kisiratosiakat viszont áramtakarékossági meggondolásból nem indítják be. A polgármester megpróbált mindent megmozgatni, az ANIF, az Országos Talajavvítási Ügynökség kirendeltségét is megpróbálta elérni, tegnapig eredménytelenül. Kisiratos határában ugyanis 30-40 hektárt borít belvíz, ami viszont a falu egy részének a pincéit, a vízaknáit is elöntötte, mert a mellékcsatornák évek óta nem voltak kitakarítva, azok nem tudják befogadni, továbbítani a mezőn lévő belvizet.

Nem tud lefolyni a vetésekről

A kisiratosi Agrodor Mezőgazdasági Társulás által megművelt 1100 hektár termőföldből 25-30 hektár, főként őszi kalászos- és repcevetés áll víz alatt – mondta el érdeklődésünkre Andó Antal elnök. A földtulajdonosok próbálkoztak kisebb levezetőket ásni a mellékcsatornák felé, csakhogy a víz nem tud a földekről lefolyni, mivel a mellékcsatornák is el vannak dugulva. Sok utánajárással 5 évvel ezelőtt a főcsatornát kitakarították ugyan, csakhogy azon Kürtös felől nyomják feléjük a vizet.

Kisebb foltokban áll a belvíz

A Nagyiratos községbeli belvíz-gondokról Szénási Sándor alpolgármestertől értesültünk, aki szerint Nagyvarjas határában, kisebb foltokban, összesen mintegy 15-20 hektár vetést takar belvíz, ráadásul nem is lehet azt leengedni, mivel a mellékcsatornákon nem tud a főcsatornába folyni. A főcsatorna is tele van, a szivattyúkat nem indítják be. A Nagyvarjas–Szederhát–Tornya közötti háromszögben szerinte nagyobb területeket takar belvíz, de vetéseket nem érint. A vetések biztosítását pénzhiány miatt szinte egyetlen községbeli gazdálkodó sem tudja megengedni magának.

Biztosították a termést

A belvíz által sújtott településeken a nagyobb gazdálkodóknál is érdeklődtünk. Az Erdőhegyi Mezőgazdasági Társulás 700 hektáron gazdálkodik, amely területből hozzávetőleg 130 hektár őszi vetés van kitéve a belvízveszélynek. E területnek a 20-30%-át jelenleg víz borítja – tudtuk meg Szabó Zoltán agronómustól, a társulás elnökétől. Aki elkeseredve beszélt a belvíz elleni védekezés lehetetlen voltáról. Az Országos Talajjavító Ügynökség, ANIF ugyanis a rendszerváltás előtt kiépített, működtetett belvíz-elvezető csatornarendszert teljesen elhanyagolta, a vizet nincs hova levezetni a földekről. A vízelvezető árkok színültig megteltek. A valamikor megépített átjáró hidak jó része elavult, a nehéz gépjárművek alatt beszakadt, a vízelvezető csatornákat sok helyen betömték, hogy a járművek átkelhessenek rajtuk.

Az erdőhegyiek azon kevés gazdálkodók közé tartoznak, akik biztosítást kötöttek a termésre, hektáronként 1500 lejre biztosították azt. Szabó Zoltán szerint a biztosító elvileg fizetni fog, mivel a szerződésben a belvíz által okozott kár is szerepel. Tavalyelőtt, amikor a termésüket elverte a jég, a biztosító 90%-os kártérítést fizetett, ami veszteséget jelentett számukra, tekintve, hogy jégverés nélkül 5000 kiló kalászos termett volna hektáronként. Így viszont a magas kártérítés ellenére is csupán az értéknek nagyjából a felét kapták meg, de még mindig jobban jártak, mintha nem biztosították volna.

Pécskán elkelne a hótakaró

A pécskai gazdákat esetleg érintő belvízgondok felől Kocsik Mihály nagygazdánál érdeklődtünk, aki 400 hektár földet művel meg a nagylaki úton lévő Nagykaparás közelében. 200 hektár őszi búzát és sörárpát vetett, amelyek kívánják a hótakarót, sőt eső is elkelne. Az általa megművelt földeket nem érinti belvíz, de olyan pécskai gazdálkodóról sem tud, aki ilyen gondokkal küszködne.

Majláthfalván nincs belvíz

A teljesebb kép kialakítása érdekében Molnár Lászlónál, a majláthfalvi Jövő Mezőgazdasági Társulás elnökénél is érdeklődtünk. A társulás által megművelt 1200 hektárnyi földterületből 500 hektárra őszi búzát, további 90-re sörárpát vetettek. Mivel Majláthfalva és környéke magaslaton fekszik, a szántóföldeken nem alakult ki belvíz-veszély.

Az elhárításon dolgoznak

Az Arad megyei belvízhelyzetről Ovidiu Cardoşnál, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság aligazgatójánál érdeklődtünk, aki miután ismertette a belvizek keletkezésének okait, felhívta a gazdálkodók figyelmét a víznek a vetésekről történő sürgős eltávolításának a fontosságára. Az Igazgatóság szakemberei nagy vonalakban ismerik a megyebeli belvízhelyzetet, a különböző településeken tett óvintézkedésekről is értesültek. Az Országos Talajjavító Ügynökség (Agenţia Naţională de Înbunătăţiri Funciare, ANIF) szakembereivel állandó kapcsolatban állnak a belvizek leszivattyúzásának a felgyorsítása érdekében. Ugyanakkor elismerte, hogy az ANIF által működtetett nagy teljesítményű szivattyúknak az üzemeltetése igen költséges, és a szűkös anyagi keret miatt bizonyára csak alaposan megindokolt esetekben indítják be a villanymotorokat. Azt is tudja, hogy az Ügynökség hatáskörébe tartozó vízelvezető mellékcsatornák, illetve az azokon átvezető hidak rossz állapotban vannak, egyrészt a szűkös anyagi keret, másrészt talán azért is, mivel ilyen hosszú szárazság után nem voltak kellőképpen felkészülve az október óta lehullott kiadós csapadék fogadására. Ugyanakkor, határozottan kijelentette: a mellékcsatornáknak a karbantartása nem csak az ANIF, hanem a közelben lévő földterületek gazdáinak is a feladata volna. Mivel maga is mezőgazdász, sokat vitatkozik emiatt a kollégákkal, akiknek jó része egész évben gúnyt űz a földje végében húzódó vízelvezető csatornából, abba beleszántja a földet, beledobálja a szemetet, a bajban viszont másra hárítja a felelősséget. E csatornák működőképességét megőrizni becsületbeli ügye kellene, hogy legyen minden gazdálkodónak.

A bélzerindi víztárolóhoz hasonló helyzetben van a csermői síkság is a Marosberkes–Batta térséggel együtt. Utóbbi területen, ha nem engednék ki rendszeresen a Maroson közelgő árhullám egy részét, veszélybe kerülhetne a megyeközpont. Elismerte, hogy e térségek gazdálkodóinak a kártalanítása valóban a kormány feladata lenne, de a kormányhatározat kezdeményezését a Belügyminisztériumnak, illetve a térségben megválasztott parlamenti képviselőknek kellene kezdeményezniük.

Többször is leszögezte: az ANIF szakembereivel állandó kapcsolatban állnak, megpróbálnak oda hatni, hogy a belvizeknek a termőföldről történő leszivattyúzása, a folyókba való visszajuttatása zavartalanul működjön – fejtette ki érdeklődésünk nyomán Ovidiu Cardoş, az Arad Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság aligazgatója.

A belvízvédelem közös játék

Miheţ Aurelt, az Országos Talajjavító Ügynökség, ANIF Arad megyei kirendeltségének üzemeltetési szakértőjét telefonon sikerült elérnünk, aki miután megismerte a belvízzel kapcsolatban szerzett tapasztalatainkat, határozottan kijelentette: nem igaz, hogy állnak a szivattyúk. A megyében felszerelt 40 szivattyú közül 31-35 állandóan működik, az ünnepek alatt is üzemeltek a tornyainak a kivételével. Nem véletlenül szóltak rájuk Bukarestből az elhasznált nagy mennyiségű villanyáram miatt. Az intervenciós csapat a beszélgetésünk idején éppen Pécskán dolgozott egy újabb szivattyú beindításán, hogy a Marosba emelje a főcsatornán összegyűlt vizet. Ami a mellékcsatornákat illeti, azok a megyében összesen 4256 kilométert tesznek ki, a karbantartásukat, a javításukat viszont a múlt rendszerben foglalkoztatott 1600 ember helyett jelenleg 160 látja el. A mellékcsatornákat nyáron, szárazság idején a gazdálkodók tömik be bizonyos helyeken, hogy hamarább eljuthassanak a földjükhöz. Ugyancsak a csatornákba dobálják a föld végén a talajművelő eszközök által összegyűjtött mindenféle szemetet is. Ha úgy gondolják, hogy az ANIF szakemberei fogják a vizet a földjükről levezetni, miközben ők zsebre dugott kézzel várakoznak, tévednek. A mellékcsatornák rehabilitációja pontosan elkészített ütemterv szerint 10-15 éves ciklusonként történik. Ha viszont a földtulajdonosok két év múlva az árkot betemették, és ezért a víz nem folyik le, magukra vessenek.

Ami az ANIF hozzáállását illeti, az eredeti létszám tizedrészével, sokkal kevesebb büdzséből gazdálkodva is megpróbálnak eleget tenni az elvárásoknak. A belvíz elleni küzdelem azonban a gazdálkodók közreműködése nélkül nem mehet hatékonyan. Az közös játék, amelyikből mindkét félnek ki kell vennie a részét.