Passzátszelek simogatása

Meggyőződésem, hogy közvetlen környezeted történéseit, múltját, jelenét úgy tudod igazán megérteni, ha más népek, nemzetek életével, fejlődéstörténetével, kultúrájával is közvetlen kapcsolatba kerülsz.

A történelmet emberek írták, rendszerint a másikon felülkerekedő, győztesek, a maguk szája íze szerint. Ismerete fontos, de az idő és maga az élet felülírhat nagyon sok, íróasztal mellett megfogalmazott állítást.

Aradi kutakodásaim során mindmáig az érdekel a legjobban, ami helyi sajátosság, ami megkülönbözteti szülővárosomat más, hasonló településtől. Utazásaim során is ilyen sajátosságokra volt leginkább „szemem.”

Íme egy csokor „leg”, vagy különlegesség egy hozzánk távol eső világból, a Kanári-szigetekről.

Jómagam is sokáig azt hittem, e szigetvilág névadója valamilyen kanári fajta. Hát nem. Az Atlanti-óceántól körülzárt szigetcsoport a kutyáról (Dogo canario) kapta közös nevét. (Insula Canaria, azaz Kutyák szigete).

A nagy felfedezések korában az első utazók rengeteg vadon élő kutyát találtak a szigeten. Később a kutyaviadal a legnépszerűbb szórakozása volt a guancs őslakosságnak, nem kevésbé a betelepülő spanyoloknak, egészen 1946-ig, amikor is törvényileg betiltották.

Egyébként a szigeten rengeteg ma is a négylábú kedvencét sétáltató helybeli, de kóborló, magára hagyott állatot, egyet se láttam. A szigetvilág másik kedvence a papagáj. Puerto de la Cruz legnagyobb látványossága a Lorró Park nevű világhírű állatkert és showműsora, amelyben a delfinek és fókák mellett a gyilkos bálnák is hihetetlen produkciókra képesek. És akkor nem is szóltam az idomított papagájok egészen meglepő bravúrjáról, amelyet, ha részletezném, talán hihetetlennek tűnne.

Európa vagy Afrika? Közigazgatásilag a szigetvilág öreg kontinensünk része, hiszen Spanyolország legdélibb autonóm közössége. Földrajzilag viszont Afrika, hiszen Madridból bő három órás repülőút után érhető el, Marokkó partjaitól pedig alig 200 km-re fekszik.

A Szahara felől olykor a sirokkó forró leheletét és lisztfinomságú barna homokját hozza a szél, amely viszont elviselhetővé teszi a nyári kánikulát. Tenerifén idén augusztusban közel se volt olyan hőség, mint Aradon. Mondják a helybeliek: télen is ritkán szál a hőmérő higanyszála plusz 20 fok alá. Lakosztályának bérbeadásából élő, pesti származású házigazdánk azt mesélte, hogy tavaly fürdőnadrágban díszítette fel a karácsonyfát.

A magas hegyek közelsége és az óceán viszont gyakori páralecsapódáshoz vezet. Reggelenként az erkély fakorlátja olyan nedves, mintha megázott volna.

A Tenerifétől 50 km-re nyugatra fekvő Gomera-sziget egyik festői faluját, Hermiguát a világ meteorológusai a földgömb legjobb klímájú településeként jelölték meg. Valóban kellemes, 26 fok körüli hőmérsékletet mutatott a hőmérő szeptember első hetében. A sarkított megállapítás azonban, az idei szárazság kapcsán és a helyi tapasztalatok alapján, mégis meglepett.

Valószínűnek tűnik, hogy ezért is ostromolják évtizedek óta a turisták a szigeteket. Még télen is.

A hét nagyobb és néhány apró szigetből álló egzotikus világ összlakossága alig 2 millió. Évente több mint 10 millió turista tölt itt el legalább egy hetet. De az sem másodlagos szempont, hogy a szigetvilág kikötői vámmentesek. Tenerife olcsóbb (!), mint Madrid vagy Barcelona.

A szigetvilágnak két fővárosa van: a Tenerifé-szigeten fekvő Santa Cruz és a Grand Canarián lévő Las Palmas (nagy nemzetközi sakktornák házigazdája). Kemény konkurenciaharcot vívnak a primátusért. A békesség kedvéért a spanyol kormány úgy döntött, hogy négyévenként a kormányzóság és az alárendeltségében álló hivatalokat átköltözteti egyik szigetről a másikra.

Santa Cruz de Tenerifét bejárni nem mindennapi élmény.

Alig 300 ezer lakosa ellenére igazi metropolis. Húsz-harminc emeletes irodaházai, gyönyörű parkjai, szuperelegáns üzletei, ultramodern buszállomása és járműparkja (másodpercnyi pontossággal érkeznek és indulnak a kellemesen léghűtött távolsági járatok), szédítő forgalma, valamint a Sydney Operaházra emlékeztető művelődési palotája lenyűgözik a látogatót.

Egyébként a világon tucatnyi Szent Kereszt (Santa Cruz) nevű város van. Tenerifén viszont csak ez az egy.

A szigetek alternatív fővárosára nagyon büszkék még a távoli anyaországban is.

Tenerife jelképe mégis az El Teide vulkán. Imponáló magasságával (3718 m) a sziget minden pontjáról látszik. A többi szigeten is akad egy-egy, évtizedek óta szunnyadó tűzhányó.

A híresztelések szerint egy jó pénzért befizetett túra végállomása a kráter, ahova 2800 méter után drótkötél-libegővel juthatsz fel. Ráfáztunk, mert 2100 méter magasban a buszvezető „feladta” a szerpentinnel való kilátástalan küzdelmet.

Nem olyan nagyon sajnáltuk. Az elénk táruló panoráma kárpótolt mindenért.

Tenerifén a sötét színű vulkanikus kőzetet építkezési alapanyagként használják.

Szinte bámulatos, hogy mennyi mindenre alkalmas. Ideiglenes szállásunk pálmafáktól, sárkányfáktól övezett udvarán vulkanikus aprókövekkel felszórt kiskertekben pompáznak az egzotikus növények.

Nos, egy szombati napon, alkonyatkor a guancsok ősi dallamait adta elő saját gitárkíséretével az udvaron egy idősebb úr. Először azt hittem, profi vándorművész. Mint kiderült, ő a házmester, és „szolgálati” feladatai közé tartozik az őslakosság folklórkincsének népszerűsítése. A helybeliek megszokták és várják a produkciót, a turisták pedig, ha kedvük tartja, honorálják. Botfülű, repedthangú férfi hiába is pályázik házmesteri beosztásra.

Mellesleg a művészi kvalitásokkal felruházott házfelügyelő kora hajnalban népes családjával már a virágokat, pálmákat öntözte. Nem locsolóval, hanem egy beépített speciális vezetékkel, amely egyenesen a növény gyökerére engedte a vizet.

A szigeteken e legnagyobb kincsek egyike az édes víz. Gomera-szigetén utoljára 2011 márciusában (!) esett egy pár csepp eső.