Passzátszelek simogatása

La Gomera önmagában is megér egy misét…

Az útikönyvek a romlatlan természet szimbólumának nevezik, mégis meglehetősen lakonikusan méltatják látnivalóit. Elképzelhető, hogy Tenerife, Las Palmas varázsa mellett háttérbe szorul ez a parányi sziget, amelyen összesen talán húszezren laknak.

És nem is egymás szomszédságában, hanem behemót vulkanikus hegyektől elhatárolva. A helyzet pikantériája, hogy a Kanári szigetcsoport részeként Gomera is Spanyolföldnek számít, ám a szigetlakók zöme sose tette a lábát az ezernyi kilométerre fekvő anyaország földjére.

A legközelebb eső tenerifei kikötő komphajóval közel három óra alatt érhető el. A gomerai guancsok őrizték meg legtovább a sziget függetlenségét és az ősi kultúrát. Csak a 19. század közepén kerültek spanyol fennhatóság alá.

La Gomera szemléletes példája a nagyobb „bátyustól” is távoli „öcskös” élni akarásának és hagyománytiszteletének. Egyfajta szórvány a szórványban. Talán ezért is éreztem mindjárt, hogy itt, a „világ végén” rokonlelkekre találtunk. És talán ezt az életérzést nem ismerőket is megragadja a sziget sajátos hangulata, a guancsok utódjainak konok kitartása, a hely romantikája. Igen sok a látogató.

A „főváros” szerepét betöltő San Sebastian városi küllemű bűbájos halászfalu. Talán hétezren lakják. Innen a sziget belseje felé bármely irányba indul az ember, számolnia kell egy minden képzeletet felülmúló veszélyes szerpentinnel. A kisautók sofőrjei is bámulatos tudásról és terepismeretről tettek tanúbizonyságot, ám a hatalmas buszok vezetői valóságos művészei a közlekedésnek.

A Földközi-tenger egyik gyöngyszemén, Korzikán a sziget északi kiszögeléséhez kétezer kanyart kell bevenni. Számolgatásukba hamar beleszédültem, de akkor, ott tapasztalhattam, milyen a halálfélelem.

Nos, a gomerai 45 fokos hajtűkanyarok talán még veszélyesebbek, hiszen két ellenkező irányba haladó jármű csak milliméteres közelségben fér el egymás mellett.

A hegyoldalban mindenütt házak, tenyérnyi megművelt kerttel. Vannak települések, ahol csak pár család számára nyílik szerény élettér, ám ők ragaszkodnak zordon szikláktól határolt, édesvízben oly szegény szülőföldjükhöz.

Elképesztő paradoxon! Az óceán közepén vízről álmodozni. Errefelé bő másfél éve nem esett eső. A víztározók szinte teljesen kiapadtak,

a hajnalonként lecsapódó párának köszönhető növényzetet augusztusban nehezen megfékezhető erdőtüzek tizedelték meg.

A szigetlakók ősi foglalkozása a halászat és banántermesztés. Újabban az idegenforgalom.

A nagy felfedezések korában Kolumbusz többször itt kötött ki. Mutogatják is a házát (Casa de Colón), benne térképeinek másolata, a híres Santa Maria karavell makettjével. A másik látványosság az immár kiapadt egykori kút, ahonnan a bátor hajós legénysége pótolta víztartalékait. És persze a csonka, szögletes tornyot, ahol a rablott kincseket őrizték. Az 1447-ben épített torony ma a sziget legrégibb építménye.

Amerika felfedezése előtt San Sebastian kikötője számított a „világ végének.”

A legendák szerint helybeli kedvese miatt Amerika felfedezője többször is visszatért Gomerára, a végleges letelepedést is fontolgatta, de a hosszú utazások miatt a kapcsolat kihűlt. Egy másik változat szerint szíve választottja, a sziget egykori gonosz kormányzójának özvegye közutálatnak „örvendett”, s ez késztette meghátrálásra Kolumbusz Kristófot.

Persze nem legendáikra büszkék igazán az őslakosok, hanem a sziget természeti adottságaira, hagyományaira, amelynek köszönhetően fellendült Gomera látogatottsága. A GDP 32 százalékát a turizmus adja. Csodálatos levegője, a világ egyik legértékesebb banántelepe és a kifejező erejében páratlan füttykommunikáció miatt keresik fel évente olyan sokan a szigetet.

Az évszázadok során az egymástól elzárt települések lakói ugyanis sajátos füttynyelvet alakítottak ki. A sziklák felerősítik az éles füttyöt, amely kilométerekre hallható Hogy ez az ősi kommunikációs forma manapság, a mobiltelefonok korában, se merüljön feledésbe, a spanyol kormány törvényt fogadott el kötelező iskolai tantárgyként való bevezetéséről a szigeten. Az elemiben tanítják és osztályozzák a füttytudást. Eljátszom a gondolattal: vajon adódik-e olyan eset, hogy például matekból, nyelvtanból jó jegyet kap a nebuló, de fütyülésből javítóvizsgára szorul?

Az ujjak segítségével létrehozott füttyszó „kifejező erejéről” meggyőzött egy fiatal pincérnő (!) produkciója. A vendégek helyszínen rögtönzött információit közölte füttyjelekkel a látótávolságon kívül lévő földijének, aki az utasítások alapján járt el.

Mindezt azért részleteztem, hogy érzékeltessem: a hagyományőrzés nemcsak az ősi szokások iránti tisztelet jele, hanem akár idegenforgalmi látványosság, jövedelemforrás is lehet.