Ráérezni a hiba nyitjára

Kisperegen, a közelmúltban megtartott újságíró–olvasó találkozót követően ismerkedtünk meg Molnár Istvánnal, aki nem mindennapi mesterséghez, a toronyóra javításhoz ért. Ezt az édesapjától tanulta, aki nagy tudású ember volt, vezetőprímásként is közreműködött.

Molnár István szerint, valaminek az elsajátításához nem elsősorban a tanulás, hanem a hajlam, az illető téma iránti vonzódás, érdeklődés a legfontosabb. Mert többen akartak tőle zenét tanulni, csakhogy nem volt hozzá tehetségük. Az elmúlt rezsimben templom- vagy toronyóra javítással foglalkozni nem volt ajánlott, nem illett. A kisperegi toronyórát 1957 táján éppen az ő apja javította meg, aki géplakatos, motorszerelő volt. Akkoriban István kisgyermek volt, nem segíthetett a munkában, később azonban igen fogékonynak bizonyult, szinte magától rájött sok hiba javításának a nyitjára. Az óra egyébként a rendszerváltásig alaposan elhasználódott, teljes felújításra szorult. Aminek az ideje 2005. nyarán jött el, amikor egy bihar-félegyházi szaki golyóscsapágyra állította át az egész szerkezetet. Molnár István szerint valóban szükség volt a golyóscsapágyakra, csakhogy ez mellett még sok alkatrész szorult volna javításra. Maga a téesz javítóműhelyében dolgozott, a traktorok javítása, szerelése mellett minden mechanikus munkát, még vekkeróra javítást is vállalt, amelyeknek a ketyegését inkább érezte, mintsem hallotta volna. A rendszerváltás után munkanélkülivé vált, de halláskárosult lévén, nem óhajtott Aradon munkát keresni, a nagyothallása miatt amúgy is elutasították volna, telefont sem tud használni. Mivel az órával szinte állandóan gondok voltak, a presbiterek megkérték, nézze meg, hátha lehet vele kezdeni valamit. A javítását végül is maga fejezte be, azóta is működik. Közben Pécskára is eljutott a híre a toronyóra javító tudásának, az ottani órát is megjavította. A toronyórákkal egyébként olyan általános gond van, hogy azokat naponta fel kellene húzni. Mivel azonban manapság a harangok legtöbbje villanymotor meghajtású, a harangozónak nem kell felmásznia a toronyba, ezért az órát sem húzza fel. E tekintetben szerencsés a kisperegi óra, mivel ott kézzel harangoznak, tehát a toronyba naponta feljáró harangozó az órát is felhúzza.

Mivel az elmúlt évben sok dolga volt, csak az arad-belvárosi református templom toronyóráját javíthatta meg, idén azonban úgy tűnik, több ideje lesz az efféle munkára, ezért a szentleányfalvit és a tornyait is elvállalhatja – mondta el Kisperegen Molnár István, aki különös szeretettel beszélt a toronyórákról, amelyek valóban közszolgálatot teljesítő időmérők. Közadakozásból, komoly anyagi áldozatok árán épültek, csakhogy manapság, némelyiknek a villanyharangozás miatt nem kerül felhúzója.