Reméljük, megéri, megérte…

Lassan bár, de kezd körvonalazódni a volt nagypiacra tervezett park. A tér egy részéről már eltűntek az ásatások nyomai, a földbuckák és az árkok. A zöldövezetek körbekerítve, egyelőre még a burjánok birtokában, de körülöttük már nőnek a zúzott kővel borított részek. Itt-ott egyengetik őket, no, nem hangyaszorgalommal, ahogyan egy ekkora munkatelepen elképzelnénk (elvárnánk). Nyüzsgésnek nyoma sincs, de ketten-hárman dolgozgatnak. Igaz, szintén ketten-hárman az éppen megérkezett burkolatlapok lerakodásán ügyködnek. Remélhetőleg az évek folyamán mind a munkálatokat végzők, mind azok, akik majd átveszik jártak külföldön, és van legalább egy halvány fogalmuk arról, hogyan kell kinéznie egy szakszerűen, burkolatlapokkal lefedett térnek…  Mert, ha a minőség és a látvány olyan lesz, mint a sétálóutcában, akkor az egész feleslegesen kidobott pénz, feleslegesen felszámolt piac (az új helyén a piac csendesen – nagy csendben – haldoklik, sem a felhozatal nem emlékeztet a régi piacéra, sem a vásárlók száma). De reméljük, megéri, megérte…