Sok döntést alaposabban meg kellett volna magyarázni

Tóth Csaba jogász az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének közelmúltban lemondott ügyvezető elnöke tíz éve jött a szervezethez, mint a státusiroda alkalmazottja, majd vezetője.

2004-ben a helyhatósági választásokon a kampánystáb tagja, az őszi általános választásokon már vezetője, 2005-ben már ügyvezető elnök. Beszél lemondásának indítékairól, szakmáról, politikáról, a magyar szavazók számának rohamos csökkenéséről, a vámigazgatóságon hamarosan betöltendő munkaköréről.

– Látványos politikai karriert futott be az RMDSZ-nél, s most hirtelen lemondott az  ügyvezető elnökségről, várhatóan majd fel kell állnia a megyei tanácsosi székről is. Hátat fordít a Szövetségnek csak, hogy aligazgató legyen a vámnál?

– Én 2006-tól nem voltam az RMDSZ alkalmazottja, sem irodavezető, sem bármely struktúra fizetett alkalmazottja, így szerintem érthető, hogy még abban az évben úgy döntöttem, hogy szakmai téren is le kell tenni valamit az asztalra. Megegyeztünk Király András elnökkel, hogy amíg a szakmai dolog megoldódik, egy darabig azért még maradok az ügyvezető. Végül ez a „darabig” több, mint három év lett, de közben jogászkodtam és mindenféle, ezzel kapcsolatos vizsgát letettem. Közben a szervezetben olyan tapasztalatokra tettem szert, amelyek nélkül nem biztos, hogy elvállalom most a szerepet az államigazgatásban. Ez teljesen más, mint a szervezeti vagy önkormányzati élet. Tény, már tavaly a parlamenti választásokat követően döntöttünk, hogy megoldást kell keresni végre az én helyzetemre, az ügyvezetést kicsit átalakítani, s ez a dolog mostanára érett meg, állt össze a csapat, amelyik át tudja venni tőlem. Aki egy kicsit is belelátott tudja, az ügyvezetés 24 órás szolgálat, én pedig már képtelen voltam összeegyeztetni az ügyvezetést az előző munkahelyemmel az állami földeket kezelő hivatalnál. Persze, az ADS-nél. Bukarestben senkit nem érdekelt, hogy én mennyit dolgozok a szövetségnél. Önkéntes alapon végeztem a munkát az RMDSZ-nél, és akkor úgy éreztem, addig csinálom, ameddig kell.

– Magyarán megélhetési és szakmai okai voltak a lemondásnak?

– Nem, elsősorban úgy éreztem, jobb a szervezetnek, ha olyan ember vállalja fel az ügyvezetést, akinek van szakmai tapasztalata, és itt tud lenni egyfolytában, hisz nekem pereim voltak Aradon, Temesváron, menni kellett, ami sokszor problémát okozott. A másik ok, amiért lemondtam, hogy olyan csapat jöhessen, amelynek ez a fő tevékenysége, és nem önkéntes alapon végzi munkáját. Most úgy tűnik, hogy a köztisztviselői állással a vámigazgatóságon majd semmilyen konkrét politikai tevékenységet nem lehet összeegyeztetni, maximum RMDSZ-tag maradhatok.

– És nem volt semmilyen köztes megoldási lehetőség, hogy fél lábbal a szakmában, fél lábbal a Szövetségnél?

– Amikor a választmányi ülésen lemondtam, kijelentettem, hogy a szervezetet teljes mellszélességgel támogatom, ezzel nincs is gond. De a vámigazgatóságnál majdan betöltendő tisztség számomra szakmai kihívás lesz, s erre személy szerint szükségem van. A mezőgazdasági minisztériumhoz tartozó, földekkel foglalkozó ADS-nél, ahol eddig dolgoztam úgy érzem, megtanultam, amit az államigazgatásnak ebben az ágában meg lehet tanulni, csúnya magyar kifejezéssel plafonálódtam. Egyébként már egy éve magáncégektől is volt felkérésem középvezetői állásra, de ha azt elvállalom, még annyi időm se maradt volna ügyvezetésre, mint most. A végső ok, amiért lemondtam az új kihívás, és a törvény szerint nem tölthetek be funkciót az RMDSZ-nél.

– Miért olyan biztos az államigazgatás, hisz jön egy kormánycsere és lapátra teszik az összes vezetőt, mint most?

– Rengeteg kritikát kaptam olyanoktól, akik nem igazán látnak bele a dolgokba. Fel kell vállalni, hogy amikor az ember odamegy, akkor tudja, hogy mint vezető véghezvisz egy kormányprogramot. Kormányváltás után pedig szerintem jogos elvárása a valamilyen teljesítményt felmutatóknak, hogy a leváltást követően is megtalálhassa helyét az illető intézményben. Nem normális, hogy kormánycsere alkalmával még a takarítónőt is kirúgják, de sajnos ez a szokás.

– S a szokást minden győztes párt, koalíció már sportszerűen űzi.

– Nem általánosítható. 2008 után a PDL-PSD kormányzás idején az RMDSZ által előzőleg javasolt tisztségviselők 80-85 százaléka bennmaradt. Ha nem is volt igazgató vagy aligazgató, de megkapta a végzettségének megfelelő beosztást. Ez szerintem normális is, mert ha problémamentesen dolgozott, akkor nem dobták ki. Esetemben, ismétlem, szakmai kihívásnak tekintem a vámigazgatóságot, de benne van a pakliban, hogy kormányváltáskor esetleg mennem kell, legalábbis a vezető beosztásból. Úgy érzem, ebben a vámügyis dologban azért van fantázia, hisz teljesen másképp működik már, mint az emberek képzeletében vagy a gyakorlatban, amikor átmentek a határon. Most a hangsúly a jövedéki termékeken vagy unión kívüli importra tevődött, a vámtisztnek semmilyen kapcsolata nincs a határon átutazó állampolgárral. Ugyanakkor sokkal nagyobba felelőssége, hisz régebben kinyitották a csomagtartót, belenéztek, most viszont az árúk szabad mozgása révén egy egész európai rendszer részei vagyunk.

– Most, hogy mezei RMDSZ-esként már nem muszáj, mint választások után kincstári optimizmussal nyilatkoznia, árulja el, ennyi végighajtott kampány után, belülről látva a dolgokat, mennyire súlyos Arad megyében a magyar szavazótábor zsugorodása?

– Súlyosnak tartom, hogy a választási kedv mindenképpen csökken, és sajnos nem csak azért, mert az elmúlt években túl gyakran kellett az urnák elé járulniuk.  Gond, hogy az emberek, látva a politikai elit ténykedését, kiábrándultak az egészből, és nem mentek el választani. A másik ok, hogy csak az utóbbi tíz évben, a generáció, amely elkezdte az RMDSZ-t, kiöregedett. A ’90-es évek elején nyolcezer tagja volt az Arad megyei szervezetnek, és húsz százalékuk sajnos már nem él. Az akkor aktív 40-50 évesek túl vannak a hetvenen. Az én korosztályommal kapcsolatban elmondhatom, hogy aki a magánszférában dolgozik, annak annyi a dolga, hogy más tevékenység alig fér az életébe. Az is objektív ok, hogy annyiféle lehetőség adódik a szabad idő eltöltésére, hogy a 20-25 éves korosztály ki sem mozdul otthonról.

Nekem 2006-tól errefele nem volt annyi időm foglalkozni a szervezetekkel, amennyire szükség lett volna, s ezen az új vezetőségnek mindenképpen változtatnia kell. 2006-ig a nap nekem abból állt, hogy körbejártam a szervezeteket, de ezt követően össze kellett egyeztetnem az RMDSZ-en belüli tevékenységemet egy munkahellyel, ahonnan fizetést kaptam. Tehát a szavazatok fogyásának objektív és szubjektív okai is vannak. Hamarosan elkészül a megyei kataszter, jövőre lesz népszámlálás, és akkor meglátjuk, hányan vagyunk valójában, hisz most mindent a 2002-es adatokhoz viszonyítunk. Csak remélem, hogy nem lesz az 1992-2002 közötti csökkenés, amikor húszezerrel fogytunk. Most úgy látom, ez a fogyás megállt. És el szeretném mondani, hogy szerintem a szervezetnek is megvannak a hibái. Sok döntést alaposabban meg kellett volna magyarázni. Lehet, mi megpróbáltuk, de nem jutott el mindenkihez. Az objektív okok mellett ezek a dolgok is szavazatcsökkenést idéztek elő.

– Mennyire erőteljes a magyar szavazók román pártok felé való fordulása?

– Arad városában, amikor listára kellett szavazni, az átszavazás elenyésző volt, ám amikor emberre kellett pecsételni, vagyis polgármesterre, államfőre, akkor a magyar szavazók jó része, főleg a 25-40 közöttiek arra szavaztak, aki nekik szimpatikus volt, és akit győztesnek láttak. De EP-választás, vagy parlamenti voksolás során a tulipánra szavaztak.

– Azért, mert az RMDSZ listáján nem láttak megfelelő személyt?

– Itt külön kell választani Aradot és a vidéket. Arad esetében normálisnak tekinthető, hogy a választó szeret a győztes oldalán állni. Lehet, hogy Bognár Levente a helyhatóságinál, vagy Kelemen Hunor az elnökválasztásnál szimpatikusnak tűnt, de a szavazók tudják, hogy a voksuk maximum annyit jelent, hogy az illető mondjuk nem öt, hanem hat százalékot kap. Ami pedig a vidéket jelenti, megtanultam még 2004-ben, hogy az teljesen más világ, és kampány szempontjából két dolgot kell figyelembe venni: az egyik, hogy nagyon behatárolható úgy a lakosság, mint a terület, a másik pedig, hogy sokat számítanak a személyes kapcsolatok. Ahol az RMDSZ-nek van karizmatikus vezetője, akit támogat a közösség és úgy gondolja, ő a megfelelő ember, akkor a szavazatok begyűlnek. Amennyiben nincs ilyen ember, akkor nem. Tény, vidéken sokan függnek a polgármestertől, kezdve a boltostól a többi vállalkozóig az erős emberre szavaz.  Nagyzerind erre a klasszikus példa. Nekem a polgármesterrel személy szerint semmi bajom, de láttam, hogy például a legutóbbi két EP-választás alkalmával a polgármester úr sem feszült neki, ellenben helyhatóságin, ami neki is érdeke volt, behozta a voksokat az RMDSZ oldaláról is.

– A legutóbbi választmányon Király András elmondta, lemondása ellenére rengeteg feladatot kapott. Felsorolna néhányat?

– Ami időmbe belefér, például a jogi dolgok, továbbra is felvállalom. A megyei önkormányzatnál nem annyira sürgős a lemondásom, és szeretném, ha utódom felkészülten venné át a dolgokat, főként a kulturális támogatások terén.