Szabó Albert kereskedése

Nem palota, bár már többször megtisztelték ezzel a jelzővel. Kétségtelenül kissé kakukktojás a Forradalom útjának páros oldalán (92. sz.), a minorita templom, a Hermann-palota és a Cziegler féle ház szomszédságában. Azzal is különbözik a többi épülettől, hogy jóval hamarabb sikerült megfiatalítani, mint a környezetében lévő házakat. Egy szó, mint száz: jó példát mutatott. Kár, hogy követői csak mostanság „ébredeznek”.

A szóban forgó, kétemeletes ingatlant a 19. század utolsó évtizedében építtette tulajdonosa, Szabó Albert kereskedő. A kor szellemének megfelelően, eklektikus stílusban. De hogy pontosan, miként festett, nemigen tudjuk, mert az államosítást (1948) követő években a homlokzat díszítőelemeit eltávolították, a földszinti üzletek portáljait és kirakatait szovjet mintára „négyszögesítették.”

Jóval később, a homlokzatra életfára emlékeztető szecessziós díszítés került.

No de ki volt maga a tulajdonos?

Szabó Albert (1858–1929) a múlt századforduló egyik legsikeresebb aradi kereskedői közé tartozott. Üvegáru és porcellán üzlete az épület egész földszinti részét elfoglalta, és mindössze pár év alatt országos hírnévre tett szert. A váradiak, temesváriak, szegediek olykor nem sajnálták az időt és a pénzt, eljöttek Aradra, ha valamilyen értékes porcelán- vagy üvegtárgy vásárlására szánták el magukat. A jó hír gyorsan terjedt.

A legidősebb Szabó nem volt tősgyökeres helybéli. A Felvidékről jött Aradra, miután szaktudásával és szorgalmával felvirágoztatta a málnapataki üveggyárat, amelynek évekig főkönyvelője, majd kereskedelmi igazgatója volt.

Aradon is hamar népszerű lett és beválasztották több társadalmi szervezet vezetőségébe.

De a Szabó-ház arról is híres volt, hogy gazdája szívesen látta vendégül az erdélyi irodalmi és a művészeti élet kiválóságait, akik olykor napokig élvezhették vendégszeretetét. A szellemi élet egyik szerény mecénásaként szívesen segített másokon. 1917-ben jelentős összeggel járult hozzá az Aradi Hírlap megjelentetéséhez.

Az épület második emeleti részében Weisz Hugó, a kor egyik jeles hazai fotográfusa rendezte be műtermét.

A család többi tagjai is Arad megbecsült polgárai közé tartoztak. Az egyik leszármazott, Eiserné Szabó Ilona az 1950-es években a Csiky elődje, a Magyar Vegyes Líceum tanára volt.