Szarvason arattak aradiak

15. alkalommal rendezték meg a Békés megyei városban a Szarvasi Aratónapot. Tavaly a külföldi vendégek között volt az Arad megyei Tornya is, de csupán „megfigyelőként”. 

Akkor határozták el, hogy „teljes jogú” fellépőként is benevezhetnek, és meg is tették, amikor meghívót kaptak a rendezőktől. Az aratónap házigazdája, Závoda Ferenc még azelőtt részt vett a tornyai Nemzetiségek fesztiválján is, ott látta és „szerette meg” a vingai bolgárok táncegyüttesét – és egy füst alatt őket is meghívta.

Így idén mind a tornyai PROPIRKULT, mind a vingai bolgárok Adrian Koszilkov oktató vezette táncegyüttese (igen nagy közönségsikert aratott bolgár, magyar és román táncaival!) ott volt szombaton a nemzetközi rendezvényen, amelynek azonban az ősi mesterséget a hagyományos aratást verseny keretében bemutató epizódja csak egy volt a sűrű programban.

A rendezvény már pénteken megkezdődött a hagyományt őrző búzaőrléssel, amelyre a résztvevő csapatok már korábban elküldték búzájukat – az összeőrölt mennyiségből készült el aztán az a kenyér, amelyet minden résztvevő megkóstolhatott. Volt aztán térmegnyitó, emlékoszlop-avatás, ünnepi műsoron szerepeltek a délvidéki magyarok stb. – hogy aztán szombaton kezdődjék a „főműsor” – maga az aratás, a főzőverseny és a… szórakozás.

A nap zenés felvonulással indult (legelöl egy antik cséplőgéppel), a rendezvényt Babák Mihály szarvasi polgármester nyitotta meg, majd a kijelölt parcellákban – miután az aratók elköltötték pokrócra kirakott reggelijüket – a már otthon kifent kaszák lendültek neki a búzatáblának. A tornyai csapatban Köles Sanyi, Suttyák Bandi, Kádár Dezső vágták a rendet, Rózsi, Etus és Julis néni szedték a markot, kötötték a kévét, a két fiatal lány, Kádár Noémi és Szabadai Tina sem maradt munka nélkül. Ne áruljuk el, mennyire begyakoroltak voltak a csapatok – hiszen ilyen munkát „komolyan” évtizedek óta nem végeznek: ma már egy korszerű kombájn rengeteg kaszás és marokszedő munkáját, a gabona kicséplését sokkal egyszerűbben és gyorsabban elvégzi. De azért jó tudni, honnan indultunk, mit és hogyan dolgoztunk valamikor – az aratóverseny, többek között, ezt a célt is szolgálja. Ma azonban talán ugyanilyen fontos, hogy összegyűjti Magyarország különböző tájairól és a szomszédos országokból – idén a Vajdaságból, Kárpátaljáról, Romániából – a magyarokat, akik itt megismerkedhetnek egymással, kapcsolatok, barátságok szövődhetnek. A tornyaiak, például, a vajdasági Csóka község magyarjaival ismerkedtek meg, képviselőjük, Tóth Livía újságíró a következőket jegyezte be a PROPIRKULT emlékkönyvébe: „Nagyon örülünk, hogy a régi földesurunk (Marczibányi Lőrinc – szerk. megj.) összehozta Csókát és Tornyát. Reméljük, a kapcsolat nem szakad meg és találkozunk még”. Szinte biztos, hogy a remény teljesül.

Az aratás befejezése után – egyeseknek már előtte – kezdődött a főzőverseny. Az aratáson ugyanis 16, a főzésben 28 csoport vett részt, tehát nem mindenki aratott azok közül, aki főzött is. A tornyaiak azonban (akik a nagyszalontaiakkal és vingaiakkal együtt képviselték Romániát) mindössze 11 fős csapatukkal („kicsi csapat, nagy tettekkel, mondják magukról), mindenben benne voltak, ebédre kapirgálócsirke-paprikást rittyentettek (fogadjunk, hogy ilyet senki nem evett kedves olvasóink közül), ami nagyon ízletesre sikerült, pláne hogy kovászos uborkával, kemencében sült tepertős pogácsával tálalták fel. (Előtte, mondjam-e, jófajta kisüsti is volt.)

Hogy végül is sikeresen szerepeltek és tisztességgel képviselték falujukat és országukat, a három oklevél is igazolja: „papírt” kaptak a hagyományőrző ételkészítő versenyen, a vendégül látás díját is elhozták és végül megkapták a „leglátványosabb csapat” díját, egyebek közt azért, mert viseletükkel, a mindenféle tevékenységben való aktív részvételükkel kivívták a rendezők elismerését.

A részvételért, Tornya, Arad megye és az ország képviseletéért őszinte elismerés illeti a csoport lelkét, a PROPIRKULT elnökét, Tóth Piroskát, valamint Suttyák Andrást – két ilyen lelkes, a szervezésbe sok-sok időt és energiát beleadó ember nélkül aligha kerülhetne sor ilyen szereplésekre –, és a tornyai magyar hagyományőrző csoportot. Tóth Piroska egyébként az újságíró lelkére kötötte: ne feledkezzen meg arról, hogy nevükben köszönetet mondjon mindazoknak, akik hozzájárultak e csapat kialakulásához és jó eredményeihez – és nem utolsósorban a házigazdáknak, akik meghívták őket a magyarországi Szarvasra.