Száznyolc éves, mégis gyönyörködtet

A pikánsnak tűnő cím egy aradi ikonikus középületre vonatkozik. Ezúttal azonban csak egyik oldalszárnyára. Nyilván a Kultúrpalotáról van szó, amelynek felújítása szakaszosan történt, és a park felőli épületrész éppen csak  megszabadult az állványerdőtől.

A koncertteremhez vezető neoklasszicista ihletésű impozáns főbejárat után talán ez az épületszárny a legtetszetősebb. Zseniális tervezője, Szántay Lajos jól kitalálta, hogy a palota minden oldala más-más stílust képviseljen. Olyanokat, amelyek nem jellemzőek Arad építészetére.

Nos, a múzeum felőli rész egy kicsit a vajdahunyadi várra emlékeztet. Kis erkélyével a neoromán stílust képviseli.

S ha már múzeum, akkor ejtsünk néhány szót azokról a kiváló aradi értelmiségiekről, akiknek annak idején a tervező-munkálatvezető Szántay és a homlokzati, illetve belső szobrokat készítő Rubleczky Géza mellett „közük volt” e monumentális épület rendeltetésszerű használatához. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy az aradival egyidejűleg épülő marosvásárhelyi „testvérétől” abban is különbözik, hogy kizárólagosan csak helyi cégek, szakemberek közreműködésével alakították kívül-belül.

Ez a „belterjesség” különben jellemző volt a város robbanásszerű fejlődésére a 19. század fordulóján, amit, feltehetően még Salacz Gyula vezetett be 26 évig regnáló polgármesteri mandátuma idején. Ő ugyanis híve, sőt előmozdítója volt a nagyvárosi arculat kialakításának, de meggyőződéssel vallotta, hogy a városban minden munkálathoz akad megfelelő szakember. Nem szorulunk külső közreműködésre, mert az túlontúl drága és megnöveli a lakosság adóterheit.

Ebben Szántay nem maradt magára, hanem az alapkőletételtől a megnyitásig élvezte Varjassy Lajos polgármester (1905–1917) és Varjassy Árpád, a 48-as ereklyemúzeumot, a filharmóniát és a könyvtárat befogadó intézmény első igazgatójának, a Kölcsey Egyesület alelnökének támogatását.

Ez utóbbi korábban 25 évig volt Arad tanfelügyelője. Az ereklyemúzeum ötletét ő vitte diadalra, pedig akkoriban már nyugállományba lépett, de az aradi szellemi élet egyik örökmozgójaként elvállalta a három kultúrintézmény közös igazgatását. És vezette ezt sikerrel 1915-ben bekövetkezett váratlan haláláig.

A másik fontos személyiség a Kultúrpalota életében Gárdonyi Géza lett volna. Az író korábbi keserű aradi hírlapírói emlékei miatt nem fogadta el a megtisztelő felajánlást.

Hosszas huza-vona után Fényes Dezső tanárt nevezték ki a Palota igazgatójának. Szép tervekkel indult, de a megvalósításra már nem maradt ideje. 1917-ben, mindmáig ismeretlen ok(ok)ból levetette magát a képen látható hátsó épületrész erkélyéről.

Említést érdemel még Krenner Miklós és a Kultúrpalota „viszonya”.

Krenner, akit Spectator néven ismert meg Erdély újságolvasó közönsége, lelkes híve volt egy ilyen „koordinátor” szerepet betölteni hivatott anyaintézménynek, mint a Kultúrpalota. A Köcsey Egyesület alelnökeként támogatta is felépítésének gondolatát. Ám természetvédőként ellenezte a kiválasztott helyet, hiszen akkoriban a két park egybeolvadt. Krenner pedig már tudta, hogy a zöldövezetek feláldozása megbontja az ember és a természet egyensúlyát.

Skizofrén helyzetében a Palota felépítését támogatta, de az erre kijelölt helyet kifogásolta.

Nem tudott érvényt szerezni fenntartásának. Leszavazták.

Sajnos, napjainkban sincs jelentős javulás az ember és a környező természet kapcsolatában.