Szellemi nemzetegyesítés

Csak a hazának van határa, a nemzetnek nem – Orbán Viktor gyakran hangsúlyozza ezt. A Trianon óta több mint egy évszázada határokkal elválasztott, és a huszadik század történelmi viharai révén megviselt magyar nemzet számára ez azonban nem mindig egyértelmű. A helyzet leginkább az anyaországiak számára kérdéses, a határon túli magyarok mindig is a nemzet részének tekintették magukat, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján vagy a Vajdaságban egyaránt. Magyarországon ellenben a nemzet fogalmának megítélésére rányomta a bélyeget a fél évszázados kommunista uralom.

A Kádár-korszak tudatosan gyengítette a nemzeti öntudatot belföldön, a határon túli magyarság – akárcsak a Nyugatra menekült kommunistaellenes emigráció – pedig tabu téma volt. Ha szó esett a magyar nemzetről, az leginkább a határokon belüli magyarságra vonatkozott, ezt szinte minden külmagyar személyesen is megtapasztalta a kilencvenes években, amikor az anyaországiak lerománozták vagy leszlovákozták őket. Róluk nyilvánosan alig esett szó, a tudat családi környezetben öröklődött. A személyes kapcsolatok is ellazultak, kevés anyaországi járt Erdélybe, Felvidékre, Kárpátaljára vagy a Vajdaságba, azok is leginkább rokonlátogatásra. 2004. december 5., a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szóló népszavazás kudarca is erre vezethető vissza. Gyurcsányék gusztustalan uszítása egymagában keveset ért volna, ha más lett volna a társadalmi-szellemi beágyazottság.

2010 óta azonban jelentős változás következett be Budapesten, az Orbán-kormányok eltökélten nemzeti politikát folytatnak, belföldön és a határon túliak körében egyaránt. Magyarország megadta a kettős állampolgárságot a határon túli magyaroknak, jelentős anyagi támogatásba részesíti az ottani közösségeket, gazdasági, kulturális, történelmi és szellemi örökségük felkarolását. Közben emberi szinten is teljesen másképp alakult a helyzet, számos testvérvárosi- és testvériskolai kapcsolat alakult, az anyaországiak tömegesen látogatnak el a határon túlra, egyénileg vagy osztálykirándulás révén, s a digitalizáció is közelebb hozta a magyar közösségeket. Magyarország manapság magyarabb, mint bármikor az utóbbi évtizedekben, a határon túli magyarsághoz fűződő kapcsolatok pedig erősebbek, mint bármikor Trianon óta.

Külhoniak magyar állampolgársága

Hogyan mutatkozik meg mindez a számokban? A magyarországi 21 kutatóközpont szociológusai felmérést végeztek idén májusban, a kutatás eredményeit pedig nemrég ismertette Kolozsváron Kis Tamás és Toró Tibor.

Hogyan vélekednek az anyaországiak a határon túliak magyar állampolgárságáról? A változásokat a következő táblázat szemlélteti, százalékban kifejezve, a nem tudja kategória nélkül.

Az anyaországiak közel kétharmada támogatja a külmagyarok hozzáférhetőségét a magyar állampolgársághoz, s csupán valamivel több, mint egyharmada ellenzi azt, a maradék 3% pedig nem tudja. Az idei felmérés eredményei majdnem pontosan megegyeznek a 2016-os eredményekkel, s lényeges változást mutatnak 2019-hez képest, amikor a szűk többség még ellenezte a határon túliak honosítását. 

A fiatalok támogatják leginkább a honosítást, a 30 éven aluliak 74%-a, illetve a 40 év alattiak 69%-a, a legalacsonyabb támogatottságot – 53% – a negyven és ötven év közöttiek körében mérték. A felsőfokú végzettségűek támogatják leginkább a külmagyarok állampolgárságát (71%), miközben az alapfokú végzettségűek legkevésbé (53%). Földrajzi szempontból a budapestiek támogatják leginkább a honosítást (65%), illetve a kisvárosok lakosai (64%), többen, mint a nagyvárosokéi (60%), vagy a falvakban élők (58%). Politikai preferenciák szerint a Fidesz szavazóinak 73%-a támogatja a magyar állampolgárság megadását a határon túli magyaroknak, miközben a Tisza szavazói és egyéb ellenzéki alakulat szimpatizánsai körében az arány 61-61%. A különbségek ellenére fontos hangsúlyozni, hogy minden egyes társadalmi kategóriában többségben vannak a honosítás támogatói. Vagyis a korábbi ellentétek idővel elsimulnak, társadalmi konszenzus kezd kialakulni az anyaországban, lakhelytől, életkortól, iskolázottságtól vagy politikai preferenciától függetlenül a magyarországiak többsége támogatja a külhoniak honosítását. 

Nemzeti szolidaritás anyagi téren

A felmérés készítői arra is rákérdeztek, hogyan látják az anyaországiak a határon túli magyaroknak nyújtott budapesti támogatáspolitikát. Az eredményeket a következő táblázat szemlélteti, százalékban kifejezve. 

Az anyagi támogatások megítélése ellentmondásosabb, mint a honosítás, csupán szűk többség ért egyet ezzel, az 52% azonban így is csúcsérték a korábbi felmérésekhez képest. Hat évvel korábban az anyagi támogatás ellenzői voltak többségben. Korosztályonként leginkább a huszonévesek (59%) és harmincévesek (57%) értenek egyet a külhoniaknak nyújtott kormány-támogatásokkal, az arány pedig a negyvenévesek körében a legalacsonyabb, 40%. Iskolázottság szempontjából a felsőfokú végzettségűek körében kimagasló a támogatók aránya, 70%, a legalacsonyabb pedig a szakiskolai végzettségűek körében, 40%. Település-szerkezeti lebontásban a kisvárosok (57%) és nagyvárosok (56%) lakói értenek egyet ezzel leginkább, Budapesten az arány 51%, míg falvakban a legalacsonyabb, 45%. Érdekes a kérdés pártpolitikai szimpátiák szerinti megítélés alakulása, amit a következő táblázat szemlétet, szintén százalékban kifejezve:

2019-hez viszonyítva a kormánypárti és ellenzéki szavazók támogatáspolitikához való viszonyulása radikálisan átalakult. Hat évvel ezelőtt még a Fideszes szavazótábor is megosztott volt az egyetértők és az ellenzők között, miközben az ellenzékiek szinte testületileg utasították el a támogatáspolitikát. Manapság a Tisza támogatói körében mértek lényegében ugyanolyan arányokat, mint a fideszesek körében 2019-ben, miközben utóbbiak körében a támogatók aránya megközelíti a kétharmadot, az ellenzőké pedig alig haladja meg az egynegyedet, az egyéb pártok szavazói körében pedig többségbe kerültek a támogatók. Vagyis a kutatás eredményei szerint lényegében ebben a kérdésben is megszűnt a korábban jellemző, erőteljes politikai polarizáció, egyre többen támogatják az ügyet. 

Tüskés kérdés a szavazati jog

A felmérés szerint a legérzékenyebb ügy a határon túli magyarok szavazati joga Magyarországon. Ennek megítélését a következő táblázat szemlélteti, százalékos arányokban. 

Amint a számok is mutatják, az anyaországiak egyértelműen ellenzik a külhoniak szavazati jogát, valamennyi felmérés ezt bizonyítja. Idén az anyaországiak 60%-a utasította el, és csupán valamivel több, mint egyharmada helyeselte, hogy a határon túli magyarok szavazhatnak a magyarországi választásokon. Sőt, egyetlen társadalmi kategória sem támogatja az ügyet. A honosítás és az anyagi támogatás ügyében a külhoniakat lelkesen támogató huszonévesek (és 65 fölöttiek) csupán 45%-a ért egyet a határontúliak szavazati jogával, miközben a negyvenévesek körében az arány 28%. Iskolázottság szerint az alapfokúak (42%) és felsőfokúak (41%) körében legmagasabb a támogatottság, de ott sem éri el a többséget. Település típus szerint a kisvárosiak 42%-a, a nagyvárosaik és falusiak 36-36% és a budapestiek 34% ért egyet a külmagyarok szavazati jogával.

Pártpolitikai preferencia szerint kakukktojás bukkant fel, a Fidesz szavazóinak 66%-a egyet ért a külhoniak szavazati jogával, miközben 2019-ben körükben is csak 42% volt az arány. A Tisza (24%) és az egyéb ellenzéki pártok szimpatizánsai (27%) körülbelül egynegyede támogatja csak a külmagyarok szavazati jogát, noha ez magasabb arány, mint az ellenzéki szimpatizánsok 2019-es 14%-os aránya.

Román párhuzam

Magyarországhoz hasonlóan Románia is könnyített honosítást és szavazati jogot biztosít a határon túli románoknak. Kis Tamás és Toró Tibor összehasonlításképpen a román adatokat is felhozta a kolozsvári bemutatón. 2012-ben és 2016-ban ugyanis a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, 2019-ben pedig a Bálványos Intézet és a Székelyföldi Közpolitikai Intézet végzett hasonló felmérést Romániában, melynek eredményeit a következő táblázat szemlélteti, százalékos lebontásban, a nem tudja kategória nélkül:

A számok szerint a romániaiak körében jelentősebb a határon túliak felkarolásának társadalmi elfogadása, a honosítás támogatóinak aránya mindig háromnegyed fölött alakult, az ellenzők aránya pedig sosem érte el a 20%-t. Még nagyobb az ellentét a külhoniak szavazati jogát illetően, Romániában mindig is jelentős többség támogatta ezt, ellenzői aránya pedig sosem érte el az egyharmadot.