Szövegkörnyezet

Környezetvédelmi szempontból Arad egyik legsebezhetőbb és legproblematikusabb eleme a Holtmaros. A megyeszékhely peremkerületeiben az esővíz elvezetésére még a XIX. század végén ásott csatorna mára – a nemtörődömség eredményeként – egy fertővé züllött.

A még lefedetlen részeken nyáron elviselhetetlen bűz terjeng a bedobált szeméttől, dögöktől. Nagyobb esőzésekkor több helyen is kiönt a kertekbe, tönkreteszi a veteményest, de ezzel természetesen senki nem törődik, senki nem felel az okozott kárért. A romániai viszonyokat tökéletesen jellemzi, hogy a városi önkormányzat és a polgármesteri hivatal már többször próbálta átvenni a talajjavító vállalattól (ANIF) a Holtmarost, ám azok hallani sem akarnak róla. De pénzük sincs a kotrásra, karbantartásra, nem érdekli őket a lakosságnak okozott kár, kellemetlenség. Pedig ha átadták volna, részletekben, vagy uniós forrásból az önkormányzat már kipréselt volna némi pénzt a rendbetételre, mint tette, a többi csatorna esetében. Hogy miért ragaszkodnak hozzá foggal-körömmel? Mert ezen szállítanak ipari vizet Magyarországra, s ez pénzbevétel a cégnek. Amennyiben a városé lenne a csatorna, biztos kellene használati díjat fizessenek, így inkább szenvedjen a lakosság.

A helyzet annyira súlyossá vált, hogy most már az ANIF is megmozdult, s most pénzt remélnek a felettes mezőgazdasági minisztériumtól. A projektre rábólintottak, s a közeljövőben egy műszaki küldöttség fogja megvizsgálni a terv kivitelezésének megoldásait. A fő kérdés persze, hogy ad-e a szaktárca 27 millió lejt – akár részletekben – a körülbelül három évig húzódó munkálatokra. A tervek szerint az összegből növelnék a Holtmaros szállítási kapacitását, magyarán kikotornák, javítanának az esővíz átvételén, elhordanák a környékéről a szemetet, csökkenne a csatorna mentén a talajvíz. Jelenleg a meder szűk, ezért a víz olyan lassan folyik, hogy nem szállítja el a hordalékot. Persze, hiába készült el a műszaki terv, a Holtmaros még számtalan „ketyegő bombát” rejtegethet, főleg ott, ahol a rendszerváltás előtt lefedték, vagyis a Radnai út, a Hegyalja tér, a Banu Mărăcine környékén. Szinte biztosra vehető, hogy ezek a betoncsövek is nyakig teltek hordalékkal, ennek kitakarítása már sokkal költségesebb, mint a nyitott részeké, s az ANIF-nak nincs is meg hozzá a műszaki feltétele. És azt sem tudják, hogy a fedett rész hány helyen szivárog, mint hogy a kiszedendő iszap elhelyezése is rendkívül drága mulatság lesz.

Vagyis egyelőre csak kérdőjelek vannak, pénz a munkálatokra egy fitying sem. És nagy valószínűséggel egyhamar nem is lesz, hisz az ANIF – akárcsak a többi, állami mamut –, finoman szólva nincs pályázatírásra beállítva.

S ha nem osztják meg a feladatot az önkormányzattal, akkor minden megmarad a nyilatkozatok, a tervek elmesélése szintjén, a helyzet pedig tovább súlyosbodik az egész város számára.