Találkozó a történelmi Magyarország közepén

Szarvas, a Békés megye nyugati részén fekvő város sok mindenről, de három dologról biztosan nevezetes: itt volt annak idejéna Tessedik Sámuel által meglapított, európai viszonylatban is első gazdasági („szorgalmatossági”) iskola, itt található a történelmi Magyarország középpontját jelző emlékmű a Hármas-Körös holtága mentén, s itt van a híres arborétum – valamennyi neve rég túljutott a város, a megye határain.

S talán ilyen nevezetesség lesz a legújabb kori, idén mindössze hatéves szarvasi töltött káposzta-főző és kolbászverseny, amelynek első rendezvényén csupán hat-hét, a mostanin már 25 csapat indult, s köztük nem egy külföldi is.

A nagyon jó hangulatú, helybeliek sokaságát is vonzó rendezvény nyertesei és díjazottjai talán nem kerülnek be a legismertebb szakácsok, gasztronómusok díszkönyveibe, de az biztos, hogy sok új ismeretség, barátság kötődik a csapatok tagjai között, bárhonnan jöttek is, s az ismerkedéseket sokszor kölcsönös látogatások, hosszú távú kapcsolatok követik. Messziről jött idén is számos résztvevő. A zenét mindjárt a rendezvény kezdetétől (amelyen ott volt, például, Babák Mihály szarvasi polgármesteren kívól a térség országgyűlési képviselője és számos más tisztségviselő) a nagykikindai (Vajdaság) Vidám fiúk együttese szolgáltatta. (A jó mulatós zene mellett olyan számot is játszott, ami majd’ könnyet csalt a szemekbe: „Szabadkáról szól a dal/Jaj, lesz-e még elég magyar). A Nyugati Jelen tudósítója pedig úgy került Szarvasra, hogy a tornyai Pro Pir Kult csapatát kísérte el (amelyet Závoda Ferenc, a tornyai nemzetiségek fesztiválján járt szarvasi főszervező hívott meg). A szarvasi résztvevők között örömmel fedezte fel Déva–Csernakeresztúr Virgonc Kőműves Kelemennék elnevezésű közös csapatát. Mint Kocsis Attila, a Téglás Gábor iskola igazgatója elmondta: régi és gyümölcsöző kapcsolatuk van Szarvassal a Vajda Péter Gimnáziumon (a Téglás testvériskoláján) keresztül, de Kituljak Eszter szarvasi tanárnő által a Huncut tűzoltók csapatával is, amely a III. Hunyad megyei napokon elvitte a gulyásfőző verseny díját, s most, fogadkoztak a dévaiak, visszavágóra jöttek. Hogy a visszavágó igen vidámra és barátságosra sikeredett, azt láttam az egymás melletti sátorokban lévő csapat tagjain.

De képviselte Romániát egy harmadik helység is, a Hargita megyei Szentegyháza. Szentegyháza (Vlahica) Szarvas testvérvárosa, és egy tragikus eset kapcsán szövődött kapcsolatuk, mesélte a szentegyházi Katona Csaba: egy román kisbusz által Szarvason elszenvedett balesetben elhunyt egy ötgyermekes szentegyházi családanya, s ez a szomorú történet hozta össze a két távoli várost.

A verseny különben öt kategóriában zajlott, a töltött káposztához és a kolbászhoz a csapatnaknak a szervezőség biztosított 10-10 kiló sertéshúst – az áldozatot frissen vágták le és trancsírozták fel szombaton reggel –, a hozzávalókat, savanyú káposztát, fűszereket stb. viszont a versenyzőknek kellett állniuk. A zsűrizést igen rangos gasztronómusok biztosították, akik munka közben is meglátogatták a csapatokat (a pálinkákat is megkóstolták, hiszen azok is versenyben voltak), s közben jóízű beszélgetések zajlottak. A házigazdák a nagy sátor színpadán – szerencsére nem esett az eső – kulturális műsort is nyújtottak azoknak főleg, akik bámulni (vagy a közfogyasztásra kitett termékeket, pogácsákat, gyümölcsöket, egyebeket) megkóstolni jöttek.

A töltött káposzták, kolbászok elkészülte után a zsűri értékelt – s nem puszta közhely, hogy nem volt könnyű dolga –, majd eredményt hirdetett. Nem kis örömünkre régiónk mindkét képviselője is első díjjal térhetett haza: a tornyaiak a töltött káposzta, a déva–csernakeresztúriak a kreativitás kategóriában lettek elsők. A krónikás szerint azonban minden díjnál fontosabb volt, hogy egy napra minden résztvevő nagyon jól érezte magát a Kárpát-medence egy részének magyarságát felvonultató rendezvényen, amelyen az erdélyieken kívül a szerbiai, vajdasági Csóka város képviselői is jelen voltak.