Tánczos Barna: A nagy rendszerek reformja nélkül nem lehet költséghatékonyság

Románia igen nehéz pénzügyi helyzetbe sodródott. A tavalyi túlköltekezés nyomán a költségvetési hiány csúcsot döntött, az államadósság aggasztóan növekedett, az infláció pedig meglódult. Egy szóval a helyzet tarthatatlan, főleg nagyméretű geopolitikai turbulenciák idején. Ennek orvoslására magyar ember vállalkozik, Tánczos Barna Románia első magyar nemzetiségű pénzügyminisztere. Őt kérdeztük az ország helyzetéről és a kilátásokról.

– Az állami túlköltekezés romániai specifikum, különösképpen választási években a kormányok két kézzel szórják a közpénzt. 2024-ben az ország adóssága heti egymilliárd euróval növekedett. Egyszerűen elképesztő. Ennek nyomán a költségvetési hiány az egekbe szökött, tavaly meghaladta a 8,6%-t, miközben az EU-s irányelv szerint nem haladhatja meg a 3%-t. Hogyan fajulhatott el ennyire a helyzet?

–Felelőtlen döntések vezettek ide. Abban hittek az elődeim, hogy meg lehet vásárolni a szavazatokat fizetésemeléssel, nyugdíjemeléssel és beruházásnöveléssel. A tavalyi választási kampány, illetve az azt követő eredmények rácáfoltak erre. A társadalmat nem lehet már átverni, és nem lehet megvásárolni a szavazatokat Romániában sem. Sokkal inkább értékelik a választópolgárok a kiszámíthatóságot, az őszinte kommunikációt, és ezt csinálja az RMDSZ a kormányban. Kiszámíthatóságot biztosítunk, és őszintén beszélünk azokról a problémákról, amelyeket például itt a minisztériumban találtunk decemberben, januárban. A tavalyi túlköltekezés egy nagyon nehéz helyzetbe hozta az országot. A 8,6-8,7%-os deficitről a 7%-ra való lefaragás esetenként fájdalmas döntéseket jelent, de ezeket be kell vállalni ahhoz, hogy karcsúsítsuk az államot, be kell vállalni ahhoz, hogy ismét kiszámíthatóságot és stabilitást tudjunk biztosítani.

– Magyar ember először került a bukaresti pénzügyi tárca élére. Ezt az erdélyi magyarság nagy sikernek tekinti, de olyan vélemények is felbukkannak, miszerint inkább csapda lenne a tűzoltó szerep, hadd égesse meg egy magyar a kezeit a forró gesztenyével. Ön személyesen hogyan látja a dolgokat?

– Az az őszinteség, hogy nem hidegek a gesztenyék, de nem dobáljuk ki a markunkból. Azért jöttünk ide, hogy dolgozzunk és megoldjuk az itteni problémákat. Valószínűleg, ha sokkal jobb lett volna a helyzet, akkor nehezebb lett volna a tárgyalások során a pénzügyminisztériumot megszereznie az RMDSZ-nek, de tudtuk, hogy az ország milyen helyzetben van. Decemberben azért döntött az RMDSZ így, hogy megmentsük az országot egy krízistől.

Egy bizonytalan kormányzási folyamat, egy nem biztos parlamenti többség azonnal krízishelyzetbe tolta volna az országot december–januárban. Láttuk azt, hogy milyen pozitív hatása volt a nemzetközi piacokon is annak, hogy az RMDSZ vállalta ezt a feladatot, és viszonylag gyors ütemben vissza tudtuk hozni egy kiszámítható és stabil pályára a pénzügyminisztérium dolgait. Természetesen ez csak a kezdet. A neheze még hátra van, hisz 7%-os deficittel kell zárni az évet. Ehhez egyrészt az adóbevételek növelése szükséges 2025-ben. Mindezt úgy, hogy lehetőleg ne kelljen adót emelni, ne kelljen a százalékokon változtatni, tehát hatékonyabb adóbehajtásra és kisebb költségekre van szükség ahhoz, hogy a 7%-ot elérjük. Ez szinte lehetetlen küldetésnek tűnhet egy külső szemlélő számára. Én azt mondom még ma is, hogy ez nem lehetetlen. Az egyetlen gondunk, hogy ehhez nem társult egy nemzetközi stabilitás. Az amerikai vámbejelentések nem segítenek a helyzeten, ahogy az európai piac, az európai ipar kiszámíthatatlan hónapjai és a negatív előrejelzések sem segítenek. De ezek ellenére, még mindig úgy látom, hogy Románia meg tudja csinálni, el tudjuk érni ezt az eredményt, hogy 7%-os deficittel zárjuk az évet.

– Van-e megfelelő politikai támogatás a költségvetési hiány 7% alá szorításához?

– Mindig nehéz a népszerűtlen döntésekhez politikai támogatást szerezni, főleg egy választási kampányos évben. Ez nem egyszerű kihívás. Eddig megvolt a támogatás ahhoz, hogy ne szaladjanak el ismét a lovak a költségvetés szempontjából 2025-ben is úgy, mint 2024-ben. Addig, amíg az RMDSZ kormányon van, és mi biztosítjuk a pénzügyminisztérium vezetését, addig garantálni tudjuk, hogy nem engedjük a 2024-es évhez hasonló döntéseknek a megismétlését.

– A megváltozott geopolitikai helyzet is rátett egy lapáttal (vagy többel). A védelmi kiadások megemelése – amit az USA megkövetel, és az EU is szorgalmaz – további terhet ró a költségvetésre. Brüsszelben, az uniós pénzügyi miniszterek találkozóján azt nyilatkozta, hogy utóbbi nem térítheti el a deficit lefaragásának céljától. Mégis hogyan lehetne ötvözni a kettőt?

– Románia nem engedheti meg magának, hogy ismét 8%-hoz közeli deficittel zárja az évet, még akkor sem, hogyha ez a védelmi kiadások növelését jelenti. Nem sokat segít Romániának az, hogy nem számítanák bele a költségvetési hiányba a plusz védelmi kiadásokat.

Nekünk nem feltétlenül az a problémánk, hogy lehet-e rá pénzt, finanszírozást, kölcsönt szerezni. Az a problémánk, hogy 2024-ben túlméretezték a közkiadásokat, és ennek a hatása 2025-ben is érzékelhető. Azt szeretném elérni, hogy minél több védelmi kiadásra olyan finanszírozást találjunk, amely a lehető legkisebb kamatköltséget jelent. Ugyanakkor kell egy kiszámítható, fokozatos növekedés a védelmi kiadások esetében. Ezt 2026-tól kezdődően úgy gondolom, hogy lehet alkalmazni is. Idén még az a legfontosabb, hogy a lehető leghatékonyabban használjuk fel a rendékezésünkre álló erőforrásokat, és minden minisztérium be tudja tartani a januárban elfogadott költségvetését.

– Az óriásdeficit lefaragására vagy a közkiadásokat kellene megnyirbálni, vagy újabb adókat kivetni. Előbbi mindenekelőtt a közalkalmazotti szférát érintené érzékenyen, no meg természetesen a közpénzre kiéhezett politikai klientúrát. Ott kellene drasztikusan megszorítani a nadrágszíjat, de azzal aligha számíthat babérokra politikai körökben. Az adóemelés viszont éppen arra a rétegre róna többletterhet, amely a gazdaságot működteti, és előteremti a jövedelmeket. Akár társadalmi elégedetlenséget is eredményezhet. Melyiket választja? Netán valamilyen kombinációban gondolkodik? 

– Nincs olyan pénzügyminisztérium, amelynek nem a kombináció lenne a célja. Nincs olyan pénzügyminisztérium, amely adóbehajtás nélkül bevételéket tudna realizálni. Ez az elsődleges cél, hogy megteremtsük a közkiadásokhoz a bevételéket. Ez természetesen adót jelent. Nagyon kevesen szeretnek adót fizetni, a vállalkozóknak azonban a legfontosabb a kiszámíthatóság. Az elmúlt hónapokban egyértelműen azt tapasztaltam, hogy mindenki befizeti az adóját, ha tudja, hogy miért teszi azt, és látja, hogy a befizetett adóból milyen megvalósítások születnek. Abban az esetben, hogyha autópályák épülnek, hogyha beruházásokra költünk jelentős összegeket, akkor teljesen más a hangulata egy adót befizető vállalkozónak is.

A kiadási oldalon természetesen a közkiadások csökkentése a cél és az állam karcsúsítása. Itt a nagy rendszereknek a reformja elengedhetetlen: az oktatás, az egészségügy, és a rendvédelmi szervek, vagyis a rendőrség, csendőrség, katonáság, és akár az igazságügy is ebbe a csoportba kerülhet. Szinte azt mondhatjuk, hogy 25-25-25%-t jelentenek az összkiadásokból ezek a nagy rendszerek, és ezek közép- és hosszútávú reformja nélkül folyamatos és stabil költségcsökkentést vagy költséghatékonyságot nem lehet elérni.

2025-ben ezeknek a kiadásoknak a korlátozása a cél. Nem lehet egyik napról a másikra ezekben a rendszerekben olyan reformokat bevezetni, amelyekkel drasztikusan csökkennének a költségek, ezért főleg az oktatás és egészségügy esetében a cél az, hogy ne növekedjenek 2024-hez képest. A többi rendszernél is a költségnövekedés megállítása a legfontosabb és az, hogy a működési költségek terén 5% csökkentést tudjunk elérni mindenhol. Ez főleg a mindennapi kiadások tekintetében fontos. 

– Az apró lépéseket vagy inkább a Balcerowicz-féle sokkterápiát tartja hasznosabbnak?

– Semmiképp nem a sokkterápiát. Ebben a nemzetközi helyzetben nincs szükség sokkterápiára, és biztos, hogy sokkal többet ártana, mint amennyit használna Romániának. Nyugodt nemzetközi konjunktúrában, ahol a nemzetközi piacok kiszámíthatóak, és továbbra is erős gazdasági növekedésre számíthatnánk, ott lehetne esetleg sokkterápiáról beszélni. Ma annyira bonyolult a nemzetközi gazdasági helyzet, és annyira nagy a kiszámíthatatlanság és a bizonytalanság, hogy Románia nem engedheti meg magának a sokkterápiát. Ezért türelemre, kiszámíthatóságra, és fokozatos költségcsökkentésre, illetve bevételnövelésre van szükség.

– Jelezte, hogy további nyugdíjemelésre idén valószínűleg nem kerülhet sor. Az áram és a gáz ársapkája azonban marad. Az életszínvonal megőrzése szempontjából az infláció kulcskérdés. Tartható-e 4% körüli szinten?

– Idén nyugdíjemelésre nincs keret. Az idei cél azoknak a nyugdíjaknak a kifizetése, amelyeket 2024-ben megállapítottak, és itt a legfontosabb a kiszámíthatóság. Gyakorlatilag azt biztosítjuk, hogy legyen pénz a nyugdíjak kifizetésére, és ne kerüljön veszélybe senkinek sem a havi bevétele.

Ami az inflációt illeti, nem kizárólag Romániától függ. Látjuk azt, hogy a vámtarifák minden országnak az inflációját befolyásolhatják. Ezzel párhuzamosan a behozott infláció vagy defláció is jelentős hatással lehet a hazai folyamatokra. Az infláció nem elsősorban a pénzügyminisztérium hatásköre. Számunkra az a legfontosabb, hogy ne legyenek olyan intézkedéseink, amelyek hirtelen inflációnöveléshez vezethetnek. Ezt mindenképp megpróbáljuk elkerülni 2025-ben.

– Sok sikert kívánva nehéz céljai eléréséhez, köszönöm szépen a válaszokat!

– Én is köszönöm.

Chirmiciu András

F2804-28