Több mint világnézet, kevesebb mint vallás

Gryllus Dániel dalsorozatát, melyhez Weöres Sándor költői prózájának mondatait vette alapul, tavaly február 5-én hallhatták először a Magyar Zene Házában Gryllus Samu hangszerelésében. Május 12-én, pénteken Aradon is hallhattuk a kivételes műsort a nagyszínházban, amelyben a földszint megtelt, az emeleti páholyokban csak itt-ott volt nézőközönség. Pedig a produkció megérdemelte volna a zsúfolt házat, már csak azért is, mert az előadók között olyan nevek szerepeltek, mint az egészen kivételes Kaláka együttes alapítója és jó ötven éve vezetője, Gryllus Dániel, a műsor atyamestere, Sebestyén Márta, a magyar népdaléneklés nagyasszonya, Sebő Ferenc, a híres Sebő együttes vezetője és még jó tucatnyian, összesen húszan (ha jól számoltam). Elképesztő szereposztás, jobbnál jobb előadókkal, prózát mondó, énekesként is kiváló színészekkel, énekesekkel, zenészekkel, hegedűsökkel, kürtössel, nagybőgőssel, klarinétossal, ütőhangszeressel, szájharmonikással stb.

A Kalákát, hál’ Istennek, volt már alkalmunk látni Aradon, legutóbb egy márciusi, egészen kiváló, egy remek kolozsvári színésszel közös, Kányádi Sándornak szentelt műsor kapcsán. (Az együttes leginkább a magyar költészet nagyjai verseinek megzenésített előadásairól híres.)

Gryllus Dániel Aradon bevezetőként az előadás keletkezéséről számolt be, amelyből kiderült, hogy ezúttal a XX. század második fele egyik kiemelkedő költője, Weöres Sándor (G. D. számára „Sanyi bácsi”, a „Sándor bácsi” Kányádival szemben) 1945-ben publikált A teljesség felé című prózai művének megzenésítéséről van szó. Nem tudom, hogy a megszállott irodalmárokat kivéve a nagyközönség mennyire ismeri e művet.

A gyakran epigramma sűrítésű prózai mű filozófiai gondolatai köré komponált zenéket G. D. csaknem negyven éve szerezte, majd újabban fia, az ugyancsak zeneszerző Samu hangszerelte a kétezres évek vége felé a többféle tradíció zenei világából merítő dallamokat.

A húsz előadót foglalkoztató produkció, olvassuk egy értékelésben, a szövegekben foglalt teljesség zenei megfogalmazásához a magyar zenei élet sokféle szegmensének (világzene, énekelt vers, népzene, kortárs komolyzene) képviselőit hívta össze, hogy közös megformálásban adják elő a művet, melyben a hosszabb zenei szakaszok közé a kötet rövidebb prózai részletei illeszkednek a kilenc énekes tolmácsolásában.

Az egyórásnál valamivel hosszabb előadás „a résztvevő művészek sokszínűségéből fakadóan képes bemutatni zenei világunk különböző hatásait, miközben egységes műként közösségünk és önmagunk létezéséről ad pontos leírást” (idézet egy méltatásból). „Amit itt olvasol: több mint világnézet, és kevesebb mint vallás. Több mint világnézet, mert általa a dolgokat nem valamely irányból látod, hanem közös gyökerüknél tapintod. Kevesebb mint vallás, mert nincs benne szó az isteni misztériumokról, melyekről csak jelképekben lehet beszélni.” (Weöres Sándor)

***

Mindenképpen öröm és megtiszteltetés, hogy erdélyi körútjának első állomásaként, az Aradi Kamaraszínház vendégeiként ezt a kivételes műsort Aradon láthattuk nemcsak nagynevű, de valóban kiváló művészek tolmácsolásában. A műsor végi vastaps (üdv az aradi közönségnek!) mindenképpen megérdemelt.

Hogy voltak hangok, régi, általam hozzáértőnek vélt színházlátogatók részéről – dokumentálni tudnám –, akikben némi hiányérzetet hagyott az előadás?

A világon (ha van) csak nagyon kevés dolog a tökéletes.