Történelmi bűnt követ el, aki az egyesületet berekeszti

Nemrég volt az aradi Kölcsey Egyesület éves közgyűlése, ennek kapcsán beszélgettünk Berecz Gábor elnökkel és Fekete Károly alelnökkel, felelevenítve a 2022-ben történteket, illetve mindazt, amit sikerként könyvelhetnek el az utóbbi évek folyamán.

– A Kölcsey Egyesület nagy múlttal rendelkezik, ami bizonyos mértékben kötelez is, hatalmas felelősséget is jelent. Manapság az egyesületben nyilván nemcsak ti ketten dolgoztok, és bizonyára nem állnak a rendelkezésetekre kiapadhatatlan források.

– Van egy óriási történelmi háttérrel és nimbusszal rendelkező egyesület. Én már mindjárt kilencven után Pávai Gyula mellett az egyesületben dolgozgattam. Akkor még sokkal többen voltunk. Ez egy olyan nonprofit szervezet, amelyik mindenféleképpen sajátságos Aradon. Nincs egy nagy rakás pénz a háta mögött, viszont van néhány lelkes ember, és van egy keménymag, olyan 70-100 ember, akik a maguk kis évi tagdíjával segítik legalább az egyesület működésének a fenntartását. Utána jön a leosztott munka. A Kölcsey Egyesület az alapításakor is egy kultúraszervező egyesület volt. Nem működtetünk néptánccsoportot, kórust, erre vannak más civilszervezetek. Egyházak, iskolák, hagyományőrző klubok egyesületek. Valamikor a 19. század végén rájöttek, hogy a civileket be kell vonni a szervezésbe, mert ők tudják, mire van egyáltalán igény, szükség. A feladat ma is ugyanaz, de változott a háttér, és változott valahogy a feladatoknak a súlya vagy súlypontja. Régen egy egész város kulturális életét szervezték, most pedig a város egy egyre kisebb közösségéét. Sőt ezen belül valahogy meg kell menteni azokat az értékeket, amelyeket a valamikori nagy közösség erre a kis közösségre hagyott: könyvtár, múzeum, Kultúrpalota és így tovább – viszi tovább a fonalat Fekete Károly.

– Az egyesületnek nagyon szerteágazó a tevékenysége…

– Az elnökségen belül mindenki visz valamit, és besegít a többibe. Évtizedek óta Berecz Gáboré a 3 Havi Szemle, ő a főszerkesztője, ő gyűjti az anyagot, ő ül ott a nyomdában, amíg megszerkesztik. Amikor tematikus szám van, akkor közösen döntjük el, hogy miről is szóljon. Ilyen volt tavaly például a Fábián-szám. Az első ilyen tematikus számunk azt hiszem, a színházzal indult, amikor a magyar színház évfordulója volt, aztán volt az aradi vértanúk kivégzésének 170. évfordulójára egy számunk, vagy például az eucharisztikus világkongresszus kapcsán. Rájöttünk arra, hogy talán értékesebb anyagot adunk az emberek kezébe egy-egy ilyen tematikus számmal, többet nyújtunk vele az olvasóknak, mint egyetlen megemlékező cikkel, főleg mivel mindenki tudja, miről szól például október 6-a. Amikor Mizsur Anita idekerült az Ereklyemúzeumba, akkor vele közösen próbáltunk valami mást nyújtani, egy kamara-kiállítással, egy kisebb konferenciával, melynek az anyagát megjelentettük. Volt például A tábornokok útja című konferencia, hiszen legalább annyira viszontagságos volt a kivégzés utáni sorsuk, mint a haláluk előtti – meséli Károly.

De azt is hozzáteszi, hogy másoknak is főszerep jut a lap- és könyvszerkesztésben – hiszen nem egy könyv jelent meg a Kölcsey Egyesület égisze alatt az évek folyamán. Piroska Katalin és István Kiskunfélegyházáról a lapszerkesztés alapemberei, akárcsak Nagy István, akire mindig számíthatnak vagy Ujj János.

– Másokat is említhetnénk. Van azért egy kiterjedt hálózat egy-egy munka, feladat elvégzésére. Az említett 70-100 ember amellett, hogy egy kis anyagival is segítik, hogy túléljünk, ha kell a munkában is részt vállalnak. Elsősorban az ő örömükre csináljuk az egészet.

– Szerintem ennél jóval több aradinak szereztek örömet. Az évek folyamán azért ez a kemény mag zsugorodik. Van-e utánpótlás?

– Ennél a 70-100-nál sokkal többen voltunk, 150-160-an is, csak sajnos az utóbbi években egy idősebb generáció elment, és vannak olyanok, akik egyszerűen eltűntek, mert valószínűleg elköltöztek vagy nem tudunk róluk semmit – kapcsolódik be a beszélgetésbe Berecz Gábor.

– Nem feltétlenül a fiatalokra gondoltam, hanem a mondjuk a 40-50 évesekre, akik  látva azt, hogy milyen eredményeket, jó dolgokat produkál az egyesület, esetleg megpróbálnak bekapcsolódni a munkátokba. Ti próbáltátok-e bevonni őket?

– Próbáltunk bevonni többeket is, jó néhány személlyel elbeszélgettünk, neveket nem említenék. Szóval, hogy mondjam, látszott a kibújás mindenféleképpen, a feladat előli kibújás. Elhiszem, hogy mindenkinek dolga van, különösen a nőknek egy család keretén belül, de azért ennyire elzárkózni egy nagyobb méretű, nagyobb lélegzetű egyesülettől, amelyik így kitárja szárnyait… – folytatja Gábor.

– Akkor itt az alkalom, hogy felhívással éljetek: minél többen jöjjenek és próbáljanak bekapcsolódni a munkátokba!

– Feltétlenül, mert az, aki a Kölcsey Egyesületet be fogja rekeszteni, az történelmi bűnt fog elkövetni – teszi a pontot az i-re Fekete Károly.

(Folytatjuk)

Pillanatfelvétel a nemrég lezajlott közgyűlésről

(Kurunczi Ferenc fotója)