Történelmi kihívások előtt

Alaposan felforgatta a világpolitikát Trump elnök második ciklusa, a már korábban is érezhető nagy geopolitikai átrendeződés sebességbe kapcsolt. Európa szemmel láthatóan nem készült fel ekkora gyökeres változásokra. Politikai turbulenciákból, ideológiai túlfűtöttségből és társadalmi polarizációból eddig sem volt hiány, s úgy fest, a továbbiakban is velünk maradnak. Az Ukrajna elleni orosz agresszió lassan négy éve zajlik, s az amerikai erőfeszítések ellenére sem sikerült békét kötni. Maga az EU és az USA közötti kapcsolat is más korszakba lépett a tengerentúli jelentős jobbratolódás nyomán. Közben az EU-n belüli feszültségek is fokozódnak. Mindezekről Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselővel beszélgettünk.

– Képviselő úr, sokat tapasztalt politikusként hogyan mérlegeli a tavalyi évet?

– 2025 a geopolitikai kényszer éve volt az EU számára. Kína gazdaságilag, az USA pedig gazdaságilag, politikailag és katonailag is nyomást gyakorol Európára. Ez nyilván rányomja bélyegét a kereskedelmi tárgyalásokra is, melyek a geopolitikai nyomás alatt felgyorsultak. A szabályokon alapuló nemzetközi kapcsolatokat felváltja az erőpolitika. Ezekre kell hatékony választ találni uniós szinten.

– Az Európai Bizottság tavaly nyáron ismertette a 2028–2034-es költségvetési javaslatát, amely azon nyomban komoly vitát eredményezett.

– Nagyobb költségvetés, mint valaha, mintegy 2000 milliárd euróról van szó. Ez két okra vezethető vissza, egyrészt a polgárok magasabb elvárásai, másrészt a fokozódó biztonsági kihívások is több pénzt igényelnek. A költségvetési tervezet ráadásul megváltoztatná az egész uniós finanszírozási rendszert, a bizottság javaslata 27 országos és regionális terven alapul, és egyetlen alapba vonná össze a Közös Agrárpolitika, a Kohéziós Politika, a Halászati Politika és a Szociális Pillér finanszírozását, a források lehívását reformok végrehajtásához kötnék. Romániának például 60 milliárd euró jutna, lényegesen több mint a mostani ciklus 48 milliárdja, ráadásul a védelmi kapacitás fejlesztésére további 16 milliárdra számíthat a SAFE-program keretében. Ezen 16 milliárdot nemcsak fegyverkezésre lehet fordítani, hanem a védelemhez kötődő egyéb célokra is, mint például utak, vasutak, hidak építése vagy korszerűsítése.

– Uniós szinten mégis kevesen támogatják von der Leyen asszony költségvetés-tervezetét.

– Mi sem támogatjuk eredeti formájában, alapvető problémának tekintjük az új formátumot. Mi marad a régiók Európájából, ha az uniós források elosztásáról az országos fővárosokban döntenek? Ezt az RMDSZ nyilván nem támogathatja, akárcsak az agrárpolitika önállóságának felszámolását sem. A sors fintora, hogy a Mercosur egyezmény mentheti meg a közös agrárpolitikát. Az egyezmény kidolgozásánál biztosítékokat kaptunk a bizottságtól a közös agrárpolitikát illetően. Eredetileg csökkentette volna annak finanszírozását, az európai termelők megvédése céljából azonban a bizottság garanciát vállalt a területalapú támogatások és a vidékfejlesztési politika finanszírozásának növelésére.

– Idén is kemény tárgyalások várhatók a hétéves költségvetés kapcsán az EP-ben, illetve az Európai Bizottság és a tagországok között is.

– A Romániának elkülönített 60 milliárdból a mezőgazdaságra 16,6 milliárdot fordítanának, minimum 3,8 milliárdot vidékfejlesztésre, a szociális alap pedig 4,6 milliárdra rúg. A versenyképességre és egyéb alapokra szánt összegeket még ki sem számították, ezt idén tárgyalják meg, Brüsszel rugalmasan tárgyal minden tagországgal, mert a helyzet is változik országonként, Hollandiában alighanem mások a prioritások, mint például Görögországban.

Az igazi nagy kihívás az állam- és kormányfők meggyőzése lesz, hogy növeljék anyagi hozzájárulásukat az uniós költségvetéshez. Az arányok nem nagyok, Németország például 0,17%-kal kellene növelje hozzájárulását, EU-s szintén pedig 1,17%-ról 1,28%-ra kellene megemelni a befizetést. Több szempontból is jó lenne, ha már idén elfogadnánk a költségvetést, s nem annak érvénybe lépése előtti utolsó évben, mint korábban. Egyrészt politikailag, mert 2027-ben Franciaországban, Spanyolországban, Lengyelországban és máshol is választások lesznek, intézményi szempontból is előnyös lenne, mivel a 2027-es évet az előkészítésre lehetne felhasználni, s nem veszne kárba az új költségvetés első éve. Végül kiszámíthatósági üzenetet is küldene.

– A politikai szembenállás is fokozódott, míg az előző ötéves parlamenti ciklusokban maximum egy bizalmatlansági indítványt nyújtottak be az Európai Bizottság ellen, tavaly viszont három is volt, s idén januárban is volt már egy.

– Valószínűleg lesznek még ilyenek, az elégedetlenség jelentős. 2024-ben mindenki változást ígért, viszont Ursula von der Leyen maradt a bizottság elnöke, Roberta Metsola az EP-elnöke, az EPP-szocialista-liberális koalíció is magmaradt, a Néppárttól jobbra álló erőkkel szembeni tűzfal (cordon sanitaire) úgyszintén. Holott az Európai Parlament összetétele megváltozott, a szocialisták és a liberálisok veszítettek, a Zöldek nagyot buktak, miközben a jobboldal megerősödött. A Zöldek és a baloldal megzsarolta a Néppártot, hogy ne szövetkezzen a tőle jobbra elhelyezkedő pártcsaládokkal, melyeket szélsőjobbnak bélyegeznek. Sokakat ez felbosszantott.

– Az EPP mégis a tőle jobbra állókkal együtt szavazott bizonyos ügyekben, mindenekelőtt a zöld átállás módosításánál. 

– A szocialisták és a liberálisok árulással vádolják ezért a Néppártot, utóbbi viszont pragmatikus szükségszerűségnek tekinti. Valós kommunikációs háború zajlik emiatt. Gazdasági és versenyképességi megfontolásokból töröltük a belső égésű járművek 2035-ös beírásának tilalmát, ami jelentős szakítás a Timmermans-korszak Zöld érájával. Az előző parlamenti többség ugyanis keresztülvitte erősen vitatható ideológiai alapú döntéseit, az EPP viszont azóta módosította álláspontját ezzel kapcsolatosan, a valóság kényszerítette rá. Lesznek még ilyen esetek, mert növelni kell az EU versenyképességét, és ki kell javítani az előző évek hibáit, melyekre a Draghi-jelentés világított rá. Beköszönt a gazdasági realitások korszaka, a gyökeresen megváltozott geopolitikai helyzet egyszerűen háttérbe szorítja a korábbi ideológiai túlfűtöttséget. Az EU-ban például háromszor drágább az energia, mint az USA-ban és négyszer drágább, mint Kínában. Ez nem működhet tovább így, ezzel az EU elveszíti versenyképességét. Éppen akkor, amikor a világ visszatér a tizenkilencedik századi erőpolitikára, s amikor Kína és az USA is kegyetlenül kihasználja gazdasági, utóbbi politikai és katonai előnyét geopolitikai kényszerítőnek. Ehhez mindenképpen alkalmazkodni kell, Európa lemaradt a két óriás mellett, újabb kihívásokkal is meg kell mérkőzni. A NATO mellett például biztonságpolitikai alternatívát kell kidolgozni, erre 800 milliárd eurót fordítanak a következő években, nevezetesen 650 milliárdot a tagországok saját költségvetéseikből, 150 milliárdot pedig EU-s hitelből.

– A biztonsági kihívás mondhatni, új tényező, eddig Európa egyértelműen az USA-ra támaszkodott.

– Az USA a világ első számú hatalma, amely meghatározó politikai, katonai, gazdasági és egyéb téren. Trump visszatérése nyomán Európában riadót fújtak, markánsan jobboldali szemlélete, az EU-s termékekre kivetett vámok, a Kínával folytatott kereskedelmi háború, vagy az Ukrajnával kapcsolatos tervei aggodalmat okoznak az EU-ban. Közben az oroszok folytatják a háborút Ukrajnában, Putyin nem hajlandó békekötésre. Moszkva és Peking viszont nem veszi figyelembe Európát, és egyre inkább Washington sem. Mivel a nagyok döntéseit nemigen befolyásolhatja, Európa egyre kevésbé releváns a nemzetközi porondon. Az ukrajnai háború például Európában, az EU szomszédságában zajlik, nem az amerikai kontinensen, mégis Moszkva és Washington tárgyal annak lezárásáról, Európa pedig háttérbe szorul.

– Az orosz fenyegetés azonban nem újkeltű, a Krímet már 2014-ben megszállták. Az utóbbi években ráadásul hibrid háborút visel Európa ellen.

– A hadviselés megváltozott, a hibrid háború olyan kihívás, amelyre Európa nem készült fel, s amely kinőtte magát. Oroszország és Kína sok pénzt fektetett bele, Európa viszont nehezen birkózik meg vele, a politikai kommunikáció egyre döcögősebb. Ha ezt a harcot elveszítjük, előbb vagy utóbb a geopolitikai harcot is elveszítjük.

– Európa mindenekelőtt a technológiai óriások szabályozását célozza, ami kiveri a biztosítékot az USA-ban.

– Sajnos a technológiai óriások közül egy sem európai, e téren is egyértelmű az USA és Kína fölénye. A túlszabályozás az online média esetén is problémákat okoz, mivel annak megítélése is eltérő Európában és Amerikában. A kettő között kulturális háború zajlik, roppant komplex kérdés, hogy meddig tart a szólásszabadság, és hol kezdődik a cenzúra. Bölcsek kell legyünk, hogy az amerikai technológiai óriások működésének szabályozását a valósághoz igazítsuk és ne az ideológiához. Mert szabályokra igenis szükség van, az online virtuális világára ugyanolyan szabályok kellenek, mint a reális (offline) életben. 

– Az év elején Tajwanban járt, hamarosan pedig a Fülöp-szigetekre utazik az EP kereskedelmi bizottsága alelnökeként.

– Az említett nemzetközi helyzetben a kereskedelem és a biztonság kéz a kézben jár. Geopolitikai szorítóban fontos a diverzifikáció. Az EU kitart a szabályokon alapuló nemzetközi kapcsolatok mellett, a Mercosur-megállapodás is ezt célozza, akárcsak a Taiwannal, Fülöp-szigetekkel, Ausztráliával vagy Indiával folytatott tárgyalások. Utóbbit például évek óta tárgyalják és közel van a megállapodás. A tét Európa geopolitikai súlyának megőrzése, hogy önálló szereplő legyen világszinten, és ne mások döntsenek helyette.

– Köszönöm szépen a beszélgetést!

– Én is köszönöm.