Tudatos döntések következményei

A Zsil völgyében, az ezeréves határ tövében is fejet hajtott az Erdély különböző vidékeiről oda került magyarság az 1848–49-es szabadságharc nemzeti hősei előtt. Mint minden évben, idén is közösen ünnepeltek a magyar történelmi egyházak, az RMDSZ, a civil szervezetek, magyarországi vendégek és egyszerű magyarok.

Petrozsényban az ünnepség a református templomkertben lévő kopjafa megkoszorúzásával kezdődött, majd Ciprian Șcheianu plébános áldása után az ünneplő közösség bevonult a templomba, ahol a házigazda Márton Zoltán lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. Lámpaláz nélküli, felemelő ünnepi beszédében Szabó Eszter fiatal unitárius lelkésznő méltatta az akkoriban huszonéves 1848-as márciusi ifjak bölcs döntéseit. A döntést személyesen hozzuk meg, a szabad akaratot Isten adta az embernek, a döntések következményei pedig hosszú távon jelentkeznek. Sokszor nem könnyű dönteni, még utazás megszervezésénél sem, komolyabb kérdésekben – pályafutás, vagy élettárs választásánál – pláne nem. 178 évvel ezelőtt a márciusi ifjak nemcsak saját, hanem az egész magyar nemzet sorsáról döntöttek. Igaz szívvel döntöttek, mert „két urat nem lehet egyszerre szolgálni”, ahogy Jézus mondta. Az ide is, oda is húzás csak képmutatás, nem belső meggyőződés. A nemzetek sorsát pedig éppen az ilyen személyes döntések sorozata határozza meg, a Biblia és a magyar történelem tele van ilyen példákkal. 1848-ban a szabadság eszméjét is tudatosan választotta a magyar nemzet, s noha a forradalom megbukott, a szabadság mégis győzött. Mert a nemzet a szabadságot választotta az elnyomás helyett. Mi is hasonló döntés előtt állunk, hogy tovább visszük-e a márciusi ifjak örökségét, hétköznapi életünkben kitartunk-e magyarságunk mellett, és átörökítjük-e értékeinket? Ez a kérdés, válasszatok – fejezte be ünnepi felszólalását a lelkész kisasszony.

Kutasi Csaba helyi RMDSZ-elnök a márciusi ifjak erős közösségi szellemiségét méltatta, nekik köszönhető, hogy március 15. a magyar összetartás ünnepe lett, a kitartás és a nemzeti méltóság megihletője. A hit, az anyanyelv és a nemzeti öntudat jelentik nemzeti identitásunk alapját, ezt kell továbbadni.

Magyar édesapja erős nemzeti elkötelezettsége révén, a piros-fehér-zöld kokárdával megjelenő Tiberiu Iacob-Ridzi polgármester személyes tapasztalatból tudja, milyen fontos a nemzeti ünnep a szórványmagyarság számára. Abban a Zsil völgyében is, ahol már jó 150 éve megvalósították az „egység a sokszínűségben” című EU-s mottót. Petrozsény és az egész bányavidék örök hálával tartozik a magyarságnak.

A magyarországi testvérváros, Várpalota képviselője idén sem hiányzott az ünnepségről, még ha nem is a polgármester asszony jött el személyesen, hanem Dobos Tamás helyi tanácsos. Szerinte egy nemzet akkor erős, ha egyszerre tartja meg hagyományos értékeit és képes megújulni. Ezt immár nem karddal a csatatéren, hanem együttműködve valósítjuk meg, a testvérvárosi kapcsolatok is ezen közösségi összetartás megerősítését szolgálják. 

Kőrösi Viktor-Dávid, Magyarország kolozsvári konzulátusának főkonzulja Orbán Viktor kormányfő üzenetét tolmácsolta.

Az ünnepség a helyi Eminescu iskola magyar tagozata diákjainak verses előadásával, majd a nemzeti ima eléneklésével végződött.

Megmaradásunk bizonyossága

Lupényban a római katolikus templom volt az idei ünnepség helyszíne. Házigazdaként Alexandru Ruști plébános a magyar történelmi nagyság előtt hajtott fejet. „Nem vagyok magyar, csupán nagy magyar-barát. A Zsil völgyének, Erdélynek és az országnak szüksége van rátok, magyarokra” – kezdte felszólalását a plébános, aki a többnemzetiségű és több kultúrájú Besztercéről származik. Szülőhelyén szomorúan tapasztalta, ahogy az évek során a szórványmagyarság folyamatosan visszaszorult, az egykor tekintélyes szász közösség pedig lényegében eltűnt. A magyarság megmaradása ezért közös ügy kellene legyen, hogy ezer év múlva is legyen magyarság Erdélyben, de ez csak Isten oltalmával lehetséges, hangsúlyozta szép magyar nyelven a plébános. 

Református, baptista és a petrozsényi ünnepségről érkező unitárius kollégái bibliai idézetekkel szóltak az egybegyűltekhez, illetve méltatták a márciusi ifjakat.

Benedekfi Dávid helyi RMDSZ-elnök a megmaradás zálogának tekinti a nemzeti ünnepeket. A magyarság megmaradt a Zsil völgyében a történelmi mostohaság ellenére. „Amíg van magyar szó, lesz magyar szív, s lesznek magyarok, akik méltóan viszik tovább a márciusi ifjak örökségét” az ezeréves határ tövében. A hagyományokhoz illően a megemlékezés az lupényi magyarság kincses ládájának és nagykönyvének átadásával ért véget, melyet a baptisták adtak át egy évre a katolikusoknak, az egybegyűltek pedig ünnepi bejegyzéseket írtak. Ez megmaradásunk bizonyossága, hangsúlyozták a szervezők.

A további köszöntők után az egybegyűltek kivonultak a templom kertjébe, ahol az RMDSZ és az egyházak képviselői megkoszorúzták a székely kopjafát. A nemzeti és a székely himnusz eléneklése után szeretetvendégséggel végződött az ünnepség.